Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-04-01 / 2. szám

Az igazgatóságok területi tervkészítése, középtávú tervről lévén szó, az eddigi tervezési munkákhoz és módszerekhez képest újszerű volt. Az újszerűség egyrészt a munka megszervezésében, másrészt a jellegében jelentkezett. A vízügyi igazgatóságok a szűkkörű központi szervezési irányelvek alapján maguk állapították meg a munka szervezeti formáját. Egységes volt ez olyan szempontból, hogy az igazgatóságok többségénél külön bizottságot hoztak létre, amelynek vezetője általában az igazgatóhelyettes főmérnök volt (egyes helyeken a gazdasági igazgatóhelyettes) s az is, hogy a javaslatokat több szinten, több alkalommal megtárgyalták, mielőtt végső formába összesítették azokat.

Az önálló munka főbb területei a szervezésen kívül az információ és a koordináció voltak. Az OVH a tervkészítéshez viszonylag nagyszámú írásbeli és szóbeli információt bocsátott az igazgatóságok rendelkezésére, mégis a helyi jellegű információk sokasága és sokrétűsége rendkívüli figyelmet és szervezési készséget igénylő munka volt, annál is inkább, mert azok begyűjtését nem utasításokkal, hanem az információszerzés különböző módszereivel kellett biztosítani. A szerzett információk során általánosan kialakult vélemény szerint a vártnál jobb hozzáállást tanúsítottak az ágazaton kívüli, helyi ipari, mezőgazdasági stb. szervezetek. A más ágazatba tartozó és vízgazdálkodási tevékenységet is folytató gazdasági egységek sokasága miatt a személyesen végrehajtott koordináció csak a jelentősebb egységek kisebb körére volt alkalmazható, többségüktől írásos információ megszerzése volt az egyedül járható út.

Igen eredményes volt a tanácsi szervekkel való koordináció, a tanácsi szervek általában készségesen működtek közre a területi mutatók kidolgozásában, az ehhez szükséges adatok szolgáltatásával. Számos helyen a tanácsi szervek azzal megbízott dolgozói ténylegesen részt vettek a tervezőmunkában, egyes helyeken (pl. Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság) még a tervezési bizottság tagjaként is közreműködtek. A vízügyi igazgatóságok és a tanácsi szervek együttműködését olyan módon is elősegítette ez a munka, hogy lehetővé vált az ágazati, területi, illetve a helyi, tanácsi jellegű vízgazdálkodási feladatok egyeztetése műszaki-gazdasági szempontból egyaránt.

Az igazgatóságok területi tervkészítése a szervezéssel és előkészítéssel együtt több mint egy évet vett igénybe. Az elmúlt év decemberében benyújtott területi tervjavaslatok egyeztetése, főbb mutatóinak összesítése és értékelése folyamatban van. Az eddig eltelt rövid idő ellenére is megállapítható azonban, hogy a vízügyi igazgatóságok a területi tervjavaslatok elkészítését gondos és körültekintő módon végezték.

Az összesített legfőbb mutatók alapján megállapítható, hogy az OVH által központilag készített országos ágazati koncepciók a benyújtott tervjavaslatokban foglaltakhoz képest nagyságrendben nem mutatnak jelentős eltérést. A vízgazdálkodás ágazatnak a népgazdaság többi ágazatához viszonyított nagyságrendi kapcsolatára a középtávú területi tervek víztermelés-elosztás mérlege alapján az is megállapítást nyert, hogy az ipar, lakosság és közület aránya a jövőben tovább nő a mezőgazdaság egyidejű csökkentése mellett. Ez a IV. ötéves tervi 60—40%-os arányalakulás az ipar, lakosság és közület vízfelhasználása javára döntően az ipar nagyobb arányú fejlődésének és a közműves lakossági vízellátás jelentős mértékű fejlesztésének következménye.

Bár a tervjavaslatok részletes elemzése még hátra van, mégis megállapítható, hogy a vízügyi igazgatóságok jelentős lépést tettek előre a területi tervező, illetve a közgazdasági munka színvonalának emelésére. Az elkészített javaslatok — amelyeknek véglegesítésére a IV. ötéves népgazdasági terv jóváhagyását követően kerül sor — a területi vízgazdálkodás irányítása szempontjából is nagy jelentőségűek. E vízgazdálkodás területi fejlesztési célkitűzésnek ismeretében mód nyílik hatósági, felügyeleti és gazdaságirányítási funkciók hatékonyabb ellátására, az irányításban, a felügyeletben az egységes, komplex szemlélet érvényesítésére.

Dr. Erdélyi László

A VIZITERV elkészítette a negyedik ötéves tervben létesítendő tiszaszederkényi 2000 MW-os hőerőmű hűtővízellátásának tanulmánytervét.

Az erőmű nagy helyszükségletét az árvízvédelmi töltés áthelyezése után részben a hullámtéren biztosítják. Az új árvízvédelmi töltéshez és a plató feltöltéséhez 3 millió m3 földet kell megmozgatni. A szabadtéri megoldással tervezett vízkivételi szivattyútelep teljesítőképessége véglegesen 60 m3/s lesz.

Az érintett térségben tervezett nagy ipari létesítmények összes felvetődő vízügyi problémájának komplex vizsgálata az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság feladatát képezi.

Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke 1970. március 19-én sajtótájékoztatót tartott a vízgazdálkodás negyedszázados fejlődéséről. Beszámolója után válaszolt a sajtó képviselőinek nagyszámú kérdésére. A sajtótájékoztató kapcsán bemutatásra került az árvízvédekezésnél használandó ipari TV és televíziós képmagnetofon, majd ezt követően a sajtó képviselői és a meghívott vendégek jelenlétében Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese megnyitotta a vízgazdálkodás 25 éves fejlődését bemutató jubileumi kiállítást.

A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén, a sárvári járásban, Sótony községben március hó 12-én alakult meg a vízműtársulat. Ez lesz az első olyan társulat, ahol közkifolyós rendszer helyett kerticsapos rendszer valósul meg. Az érdekeltek 5000 Ft készpénzzel és 750 Ft értékű természetbeni munkával járulnak hozzá az építési költségekhez. Már az alakulás idejére elkészült a teljes kiviteli terv, az építkezés a megkötött kiviteli szerződés szerint még ez évben befejeződik, ami azt jelenti, hogy a társulat megalakulásától a vízmű üzembe helyezéséig 1 év nem telik el.

74