Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
А Й át donant ú t i F/xoggi Igazgatóság f e!ы gyei eti, s z а к ᧠в z а t i, termelőn' ás t ed el mi t er ek enys ágát regre agyrágóinak ti h в / у t xk в i őte e működési 11 г i l в t e я ^ Rt / * í9M\s~~) \ 5rt r*'•> f Л f • Lmyytllitf "4 f r \ Ft / • mrceii T I Л e / M ■ / ШПП Ж, V v“"" а-Щ t Г к в f / »\ л Р&&Г J ! 1 m t g у s г i г t t / i Otli fizugyi /gazg székhelyt К i központi g ép ja tit ő К Somogy m. tíz ügyi Kirendelte tg HJ hajiját Hő (t er t ez élt) Szm szakaszmérnökségek Szt szitattyütelepek F felügyelőségek FF tíz min ő s égi f e 1 ügy elet központja Ft f o' épít éstezel ős ég ek ffk tíz minőé égi felügyelet ki rendeltsége ft ép il éstezel ős egek TL talajmechanikai laborator iám AI állandó repülőterek ik URH központi öli от ás R sz szüks eg r épülő terek U URH állomások Htk hajóút kitűző központ MÁK Bunai Arriztédelmi Központ Ht hajóút k/1 úzósze/g élet telepei Лк г árriztédelmi közp. raktár (terroretl) Kb kőó any a Л r árt izt ád el mi nagy raktár ok (lerrazeltj Tk t éli к iк öt ők В biotechnikai telep ( f ó z t or я el ás) Hét hidrebiolágiai telep T t ár esi etek (t/zg ez dálkodási) A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 10 600 km2-t kitevő működési területe Baranya és Somogy megyére, valamint Tolna megye egy részére terjed ki. A terület nyugtalan, hegyes, völgyes, dombos felszínű és igazi síkságot csak a folyók völgyében találunk. Déldunántúl területét a Mecsek északkeleti, délnyugati irányú gerince, illetőleg a belső-somogyi dombvidék keleti nyúlványai osztják ketté. A vízválasztó gerincétől északra a Sióba ömlő Kapos vízgyűjtőjét, délre a Drávába torkolló Zdála, Rinya, Feketevíz, valamint a Dunába folyó Karasica és a többi kisebb vízfolyás vízgyűjtőjét foglalja magába. A terület talaja a vízválasztótól északra vályogos, homokos lösz, ami lenyúlik a Dráva-menti öntés talajig. A Mecsektől délre fekvő terület a Duna mellett lösz, s ettől nyugat felé fokozatosan a mész-szegény homoki glazur. A vízgazdálkodásnak a Déldunántúlon nagy hagyományai vannak. A terület gazdasági és társadalmi életének színvonala mindig szoros kapcsolatban volt a vízgazdálkodás fejlettségével. A korabeli adatok szerint már a rómaiak is jelentős vízi munkálatokat végeztek ebben a térségben. А III.—IV. században mocsárlecsapolási, mederrendezési és ármentesítési munkálatokat hajtottak végre, öntöző- és malomcsatornákat, továbbá települések vízellátását biztosító vízvezetékeket építettek. Közismert Trajánus híres aldunai útja, mely mint vontató út a dunai hajózást is szolgálta. A rómaiak vízépítési munkálataikkal itt virágzó mezőgazdasági kultúrát honosítottak meg és Pannónia a Római Birodalom éléstára lett, ahonnan árpát, bort, gyümölcsöt és tölgyfát szállítottak a Birodalom más területeire. A Római Birodalom bukása után a népvándorlás viharaiban Pannónia mezőgazdasági kultúrája ugyan lehanyatlott, de az elért eredmények nem vesztek el teljesen. Az itt lakó népeket leigázó nomád hódítók nem pusztították el a leigázottakat és az itt talált létesítményeket. Pannónia mezőgazdasági kultúrája fennmaradt a Frank Birodalomban is, melyhez ez a terület а VIII.—IX. században tartozott. Kétségtelen azonban, hogy egyébként e korban a* vízrendezési tevékenység szünetelt, a lecsapoló csatornák eliszapolódtak, a terület elmocsarasodott. A honfoglalás alkalmával a Dráva és a Duna szögét Botond törzse szállta meg, amiben nyilvánvalóan döntő szerepe volt az itteni vízviszonyoknak. A letelepült törzsfők és nemzetségfők központjai rendszerint mocsarak vagy folyók szigetein épült úgynevezett földvárak, vagy mocsárvárak voltak. Ezeket kezdetleges töltésekkel is körülvették és ezek voltak honfoglaló őseink első vízi építkezései. Az állami szervezet kialakulásával, a mezőgazdaság fejlődésével először a malmok vízhasznosítása terjedt el. A hátramaradt okiratokban, főleg pedig hagyománylevelekben százával szerepelnek a malmok, amelynek igen sok fajtája ismere-51
