Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
alapján árvédelmi intézkedési tervet készített a rendkívüli helyzetnek megfelelően, melyet az OVH Árvízvédelmi Törzse, illetve a Kormánybiztosság jóváhagyott és ennek alapján a személyi, műszaki és anyagi erők felvonultatása fokozott mértékben megindult. Az árvízvédelmi töltések leggyengébbnek mutatkozó pontjain az árvízvédelmi gépesített osztagok pátrialemezfalat építettek be, így a Tiszaligetben, Abádszalókon és Pusztataskonyban, Kőtelken, valamint Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszakécske és Kunszentmárton térségében került sor jelentős nagyságrendű pátriázásra. A felsorolt térségekben nagyobb arányú kő- és homokzsákborda-építést, töltésmegtámasztást, valamint leterhelést végeztek. A védekezés alkalmával több helyen hossz- és keresztirányú repedés, csurgás és buzgár jelentkezett. A megerősített és km-enkénti körzetben működtetett figyelő- és őrszolgálat minden esetben gyorsan és pontosan jelezte a védvonal állapotában bekövetkező minden káros jelenséget, ezt követően azonnal ismételt helyi jelenségértékelésre és gyors elhatározásra került sor. A beavatkozás nagyságrendje és technológiája minden esetben alkalmas volt a káros jelenség lokalizálására. A szakértők nagy segítséget adtak a szakaszvédelem-vezetés részére nemcsak a jelenségek helyes értékelésében, hanem az alkalmazandó technológia megválasztásában is. A május 30-i tetőzés időpontjára védműveink a magassági hiánnyal rendelkező szakaszokon a beavatkozások eredményeképpen magasparti nyúl- és jelgátak, valamint jászolgátak építésével az árhullám magasságának kivédésére alkalmas állapotba kerültek. Ennek ellenére a tetőzés időpontjában még mindig súlyos volt a helyzet, mivel egyes, ún. magasparti szakaszok mögött nagy kiterjedésű alacsonyabban fekvő területek, sőt községek találhatók és számos helyen az ún. magaspartok leszakadása következtében a vizek káros szétterülésével kellett számolni. A magaspartok leszakadásának veszélye elsősorban a Tisza-mederhez közeleső szakaszokon mutatkozott. Emiatt Tiszakécskénél külön lokalizációs vonal épült, valamint mélyen fekvő területek feltöltésével készültünk fel az esetleges partcsúszásokra. Egyre inkább számolni kellett a hosszan tartó tetőzés miatt további átázások, szivárgások, csurgások, buzgárosodások és fakadóvizek megjelenésével, esetleges gátcsúszások, gátszakadások bekövetkezésével. Ebben a helyzetben a legfontosabb teendők között a figyelő- és őrszolgálat megerősítése és sűrítése szerepelt, hogy a fellépő jelenségek időbeni jelzésével a kellő kiértékelés és a sürgős beavatkozás időben megtörténhessen. A védekezés minden szakaszában a szükséges védelmi eszközök — a helyi és részben központi erőforrásokból — a veszély hatékony elhárítására rendelkezésre álltak. Védvonalaink mindenkori állapotáról nemcsak a figyelő- és őrszolgálaton keresztül kaptunk információt. Azokon a szakaszokon, ahol a káros jelenségek mutatkoztak, különböző talajmechanikai és ezzel kapcsolatos statikai és szivárgási vizsgálatokat végeztünk. További információkat adott a VITUKI gépkocsiutánfutóra szerelt geoelektromos ellenállás mérése, mely talajfizikai jellemzőkre vonatkozó adatokat szolgáltatott. A geoelektromos szondázás és szeizmikus vizsgálat alkalmas az árvízvédelmi töltések roncsolásmentes vizsgálatára, így különösen alkalmas védekezés alatti állapotrögzítésre, megfigyelésre. Az Ar- és Belvízvédelmi Területi Bizottság a védekezés alatt négy esetben ülésezett és összesen 41 határozatot hozott, mely felölelte a védekezés valamennyi együttműködő szervét érintő kérdéseket. A Területi Bizottság Operatív Bizottságot hozott létre, amely naponta ülésezett, a legszükségesebb eseti intézkedéseket megtárgyalta, tájékoztatást adott és kapott, valamint az árvízvédekezésben együttműködő szervek zavartalan kooperációját biztosította. A védekezés szakmai értékelésében és irányításában az Igazgatóság véleménye egyértelműen meghatározó volt. Az együttműködő szervek ezt nem is vitatták. Az Igazgatóság védelmi szervezetén belül működő ár- és belvízvédelmi törzs 18 esetben ülésezett. Az itt kiadott védelemvezetői utasítások 273 pontja konkrétan és részletesen intézkedett a védelmi munkák egyöntetű, egyértelmű vitelében. Az 1. sz. védelemvezetői utasítás kiadására 1970. február 18-án, a 18. sz. védelemvezetői utasítás kiadására június 26-án került sor. Közben átlagosan 5—8 naponként adtunk ki védelemvezetői utasítást. A tetőzés körüli időszakban főleg a Szolnoktól délre eső szakaszainkon az előre meghatározott 28 koncentrált munkahelyen kívül további 34 helyen koncentrált védekezésre került sor. A Tisza bal partján Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszasas és Tiszaug térségében, valamint a Tisza jobb partján, Tiszakécske és Lakitelek közötti védvonalszakaszon igen intenzív szivárgási jelenségek mutatkoztak, melyek továbbfejlődése — beavatkozás nélkül — töltésszakadást eredményezhettek volna. Ennek megelőzésére nagy létszámú munkaerő-, gép- és szállítókapacitás mozgósításával homokzsákos megtámasztás-leterhelést építettünk ki. A védelmi munkálatok elvégzését nagymértékben zavarta a szinte naponként ismétlődő esőzés, zápor és zivatar. Több helyen és esetben a közúti gépjárművek közlekedése a gátkoronán lehetetlenné vált. Honvédségi úszóegységek 218
