Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
_____ _ Az Amerikai Egyesült Államok területén évente 3,5 milliárd tonna mezőgazdasági hulladék, trágya és szemét keletkezik, amelynek nagy hányada igen ártalmas az emberi egészségre. A bányahulladék kereken 1 milliárd tonna. A lakónegyedek és az ipar hulladéka, egyéb szennye évi 350 millió tonna, de az USÁ óriási automobilizmusa is 15 millió tonna gépkocsironccsal járul hozzá a szemét és hulladék keletkezéséhez. A roppant gépkocsipark és az erőművek, gyárak, lakótelepek évi több mint 142 millió tonna mérgező anyagot juttatnak a levegőbe. Ennek zöme szénmonoxid, kéndioxid, szénhidrogén és különféle eredetű szilárd részecske. Az atomerőművek, lézerek, a mikrohullámú technikát alkalmazó művek sugárveszélyeit még fel sem ismerték. Az Erie-tóba ömlő Cuyaga folyó annyira olajos, hogy már-már tűzveszélyes és a Buffalo folyó se tisztább. A tó halállománya kipusztulóban, vizének megtisztítása 20 milliárd dollárba kerül. A munkát röviddel ezelőtt meg is kezdték. Washington életét a bűzös Potomac folyó keseríti meg. Ebbe ömlik a Virginia, a Maryland és a főváros szennyvize. Az USA-ban a következő években csupán a természetes vizek szennyezettségének felmérésére hatalmas összegeket fordítanak. Angliában csupán a Temze tisztántartására 100 millió dollár összegű programot hajtanak végre. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a következő 10 esztendő során csak a Rajna vizének tisztítására 2,5 milliárd dollár összegű programot teljesít. Ennek az összegnek a zömét a következő öt évben készpénz formájában használják fel. A költségek 60 százalékát a német ipar fedezi, 40 százalékát a Rajina-parti és a Rajna mellékfolyói mentén fekvő községek, valamint a tartományi kormányok szolgáltatják. A Német Szövetségi Köztársaság élő vizei ma olyan fertőzöttek, hogy számos folyóban már semmiféle szerves élet nincs, vadállatok, háziállatok pusztulnak el tüdőrákban és egyéb betegségben a víz szennyezettsége miatt. A mintegy 160 kilométer hosszú Ruhr folyó vizét hétszer tisztítják meg, mielőtt a Rajnába ömlik. Foszfátok, nitrátok valósággal megtrágyázzák a Bodeni 'tavat: a tó világát „biológiailag aktivizálják”. A folyók a környező mezőgazdasági területekről töméntelen nitrogént zúdítanak a tóba. Az ipar, a«gépkocsi-közlekedés és a lakosság rengeteg szennyet juttat a tóba. A folyókból évente mintegy 2000 tonna foszfát jut a tóba, de a levegőből is nagy tömeg foszfát és egyéb anyag kerül a vízbe. A csapadék évente 77 tonna foszfáttál terheli a Bódeni tó vizét, a por pedig további 20 tonna szilárd anyagtömeggel növeli a szennyező anyag menynyiségét. A sajtó az egész civilizált világon szinte naponta ad hírt tömeges halpusztulásról. Vannak Amerikának és Európának olyan szennyezett folyamai, folyói, amelyeknek egyes szakaszain már a fürdést is hatóságilag kell megtiltani. Ausztria elszennyeződött folyóinak teljes megtisztításához 40 milliárd schilling szükséges. Csupán az azonnal realizálandó feladatokra 8 milliárd schillinget kellene fordítani. A civilizált országokban az ipar szennyező hatása és a mezőgazdaság kemizálása olyan arányokban növekszik, hogy egyre több vízben szűnik meg minden biológiai lét feltétele. És miután az üzemi tisztító művek megépítéséhez szintén felmérhetetlen összegeket kellene beruházni, általában nagy az ellenállás az üzemi szennyvizek tisztításának kérdésében. Az ipar évszázadokon át olyképpen alakította ki termékeinek árszínvonalát, hogy egyrészt a vizet, mint költségtényezőt figyelembe sem vette, a kibocsátandó szennyvíz tisztítására pedig egyetlen hatóság sem kötelezte. Így alakult ki az ipari termékek ára, amelyekben e költségek ma is csak kis részben vannak kalkulálva. Ez okozza nagyrészt azt az ellenállást, amely a gyári tisztító berendezésék építése helyett számos országban ma is inkább a büntetések terhét viselik, mert ez általában ma még kisebb tétel és miután évekre megoszlik, a termékben való kalkulációja is „könnyebb”. E folyamat jelei az iparosodással és mezőgazdaságunk kemizálásával párhuzamosan nálunk is egyre félreismerhetetlenebb módon mutatkoznak, így például a Sajóban esztendők óta megszűnt minden szerves élet. A folyó vize már Csehszlovákiából nagy szennyterheléssel érkezik, amelyhez Ózd és az egész borsodi iparvidék roppant mennyiségű szennyvize járul. Egyre több vészjelet kapunk a Bodrog nagyfokú elszennyeződéséről is. A Duna, leggazdagabb víztartalékunk, ma még viszonylag nincs túlzottan elszennyezve. Hozzánk azonban már három ország ipari és háztartási szennyével terhelve érkezik és a tömény terhelés miatt a folyam öntisztuló képessége már nem elegendő. A Duna menti országoknak a következő években nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy legalább a mai állapotot megőrizhessék. A Duna vízhozamának roppant nagy szerepe van e közép-európai és balkáni országok vízellátásában, márpedig ha a veszélyre kellő mérték -30
