Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
tosra vehető, hogy a 2000. év után Lengyelországban a meglevő készletek az igények fedezésére nem lesznek elegendők — még a víz többszöri használata esetén sem. Az Észslk-Amerikai Egyesült Államokban ma az 1 főre számított, az összes igényeket kielégítő vízszükséglet 2500 m3. Ha — 40 millió lakost számítva — Lengyelországban a 2000. évben ugyanilyen vízszükségletet tételezünk fel, akkor az 100 milliárd m3 lesz, vagyis kétszerese a ma rendelkezésre álló vízmennyiségnek. A víz válsága tehát a 2000. év körül teljes bizonyossággal bekövetkezik. A XX. század utolsó éveiben ez a probléma ilyen vagy olyan beavatkozással még megoldható és műszaki jellegű lesz, a XXI. század elején viszont már tudományos problémává válik. A tengervíz sótalanítása ma annyira megoldott, hogy az olcsó atomenergiával a víznek a tengerből az ország belsejébe való továbbítása nem okoz nehézséget. Az ország egész vízforgalmát ellenőrizni és szabályozni kell, tekintetbe véve a gazdasági igényeket és a természet törvényeit. Pl. az ipari üzemek hűtési folyamatában a vizet ki kell küszöbölni (a legnagyobb tétel a vízfogyasztási mérlegben). Valamikor majd hatalmas édesvízi tartalékokat lehet biztosítani az Antarktisz jegéből. Már ma reális terveken dolgoznak az óriási jéghegyeknek a száraz övezetben levő kontinensek partvidékéhez történő vontatására. Az így nyert vizet csővezetéken szállítják az ország belsejébe és ezt lényegesen olcsóbbra kalkulálják, mint a tengervíz sótalanítását. A hótakaróban is sok víztartalék van, de ez nem jut el a folyókba, hanem szublimáció útján visszatér a légkörbe. A mesterséges csapadékkeltésre viszont alig lehet számítani. A Föld népességének a növekedése az éhség rémét, a vízhiányt, a légkörben a túlzott CO2- bőséget idézi elénk. Mikor következik be a válság? Jó lenne feltételezni, hogy egyáltalában nem következik be, ha az emberiség elkezdi a válság elleni tevékenységet és az önszabályozó természeti folyamatok segítségére lesznek. A TIT Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport 1969. április hóban fotópályázatot hirdetett a vízgazdálkodás fejlődését bemutató képek készítésére. A pályázat — amelyre összesen 152 db fénykép érkezett — október 10-én lezárult. A bíráló bizottság átvizsgálva a pályázat anyagát, arra a megállapodásra jutott, hogy az I. díjat nem adja ki. II. díjjal és a hozzá tartozó 1000 Ft4al jutalmazott 2 felvételt. A 600 Ft-os III. díjat 5 felvétel szerzőinek ítélte oda. Ezenkívül 300 Ft-os megvételben részesített további 25 db képet. A bíráló bizottság megállapította, hogy a pályázatra beérkezett képek — kevés kivételtől eltekintve — kompozíció nélkül, a tárgyak, vagy folyamatok puszta megörökítését szolgálták. Sok szerző nem élt a beállítás, a felvételi szög megfelelő kiválasztási lehetőségében rejlő előnyökkel. A tónus és a téma összhangja több felvételen is kívánnivalót hagyott, s kevesen használták ki a képkivágás érdeklődést felkeltő lehetőségét. Mindezek ellenére a pályázat eredményesnek mondható, hisz a vízgazdálkodási ismeretterjesztést a felvételek készítésével és a díjazott vagy megvásárolt fényképek kiállításával, sokszorosításával kettős értelemben is szolgálta, s a nagyszámú megvétel biztató folytatást ígér a további munkában. Már most szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy 1970-ben a TIT Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport ismét kiírja a „Vízgazdálkodás fejlődése” tárgyú fotópályázatot. A következőkben pedig bemutatjuk a pályázat néhány díjazott, illetve megvételben részesített felvételét. Dr. Nagy László 26
