Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
Lengyelország vízgazdálkodásának problémáiról (Prof. dr. hab. J. LAMBOR-nak, a Varsói Műegyetem Hidrobiológiái és Vízgazdálkodási Tanszéke vezetőjének, a Lengyel Tudományos Akadémia levelező tagjának a „Polityka" c. lengyel folyóiratban megjelent cikke alapján.) Az ókori Róma állandóan, vízhiányban szenvedett és a vizet akvaduktokkal az Appenninekből kellett szállítania. A Tiberis annyira szennyezett volt, hogy semmire sem lehetett használni. A világnak ez az akkor kétmilliós metropolisa lakosonként és naponként 600 liter vizet fogyasztott, vagyis többet, mint ma Varsó. A vízhiány okozta nehézségek olyan nagyok voltak, hogy Augusztus császár a vízügyek vitelére külön minisztert (consul aquarum) nevezett ki, aki 700 állandó dolgozóból álló vízgazdálkodási hivatal (familia aquarum) felett rendelkezett. A vízügyi törvény megszegéséért1 fizetett bírságok sokkal nagyobbak voltak, mint ma. Európa és Amerika számos országában a vízigények kielégítésével kapcsolatos nehézségek a második világháború után jelentek meg. Lengyelországban — más országokhoz hasonlóan — a vízhiány főleg az ipari körzetekben keletkezett; elsősorban a lódzi körzetben, ahol a telepítés volt helytelen (az Odera és a Visztula vízválasztóján). A „vízprobléma” ma már egészen természetessé, szinte közhellyé vált. Az ember megértette, hogy víz nélkül, tiszta víz és tiszta levegő nélkül az élet nem fejlődhet rendesen, hogy a világnak ez lett az 1. sz. problémája. Tervezés és vízgazdálkodás régebben is volt, de megváltozott a jellege: korábban főleg a nagy vizek elleni védekezésről, a meliorációról, a mocsarak lecsapolásáról, vagyis a víztől való megszabadulásról volt szó, ma éppen fordítva van: az erőfeszítések a vízkészletek megőrzésére és tárolására vagy a vízben szegény vidékek felé való átvezetésére irányulnak. A víz problémájának ez a — korszerűen mondott — hirtelen „eszkalációja” mégis feltűnést kelthet, hiszen a hidroszférában semmi sem változott, a folyók vize nem apadt el, a folyók úgy folynak, mint eddig. . . MIRE KELL ANNYI VÍZ? A vízgazdálkodásban valóban semmi sem változott, ugyanakkor viszont minden téren óriási termelésnövekedés következett be, új iparágak keletkeztek, nagymértékben növekedett az energiaszükséglet és az energiatermelés, hatalmas fejlődés észlelhető a mezőgazdaságban, a kommunális gazdálkodásban, erősen fejlődött az ur~ banizálódás. A vízgazdálkodás pedig — a vízforgalom és a vízelosztás szabályozója — nem tartott lépést az eddig még soha nem tapasztalt gazdasági fejlődéssel. Feltehető a kérdés, hogy miért és mihez kell ennyi víz? A válasz egyszerű: mindenhez. Víz nélkül semmit a világon nem lehet termelni. Érdemes példaként megemlíteni, hogy 1 tonna alumíniumhoz 1200 t, 1 tonna műselyemhez 1400 t, 1 tonna műgumihoz 2300 t víz szükséges. De a legtöbb vizet az új, korábban ismeretlen iparágak használják, amelyek a kémia, a fizika, a biológia legújabb vívmányain alapulnak (pl. 1 kg sztreptomicin előállításához 2000 t víz szükséges!). A vízfogyasztásról beszélve — tudat alatt is — az ivóvízre gondolunk. A szomjúságot tejjel is lehet oltani, de 1 liter tej szolgáltatásához a tejüzem 5 liter vizet használ fel; ahhoz pedig, hogy a tehén 1 liter tejet termeljen, több mint 1000 liter víz szükséges. A kulcskérdés az energiatermelés. Megfelelő mennyiségű energiával a vízgazdálkodás számos feladatát meg lehet oldani: nagy mennyiségű vizet lehet nagy távolságokra továbbítani, nagy magasságokba felszivattyúzni. Nagy jelentősége van az energiának a vízkezelésiben is (pl. sótalanítás). 1 kWóra termeléséhez viszont ismét komoly mennyiségű víz (főleg hűtővíz) szükséges függetlenül attól, hogy hőerőműről vagy atomerőműről van szó, a vízerőművekről nem is beszélve. A lengyel gazdasági élet minden területén észlelhető a vízszükséglet növekedése. A mezőgazdasági termelés belterjessé tétele több vizet kíván. A kommunális gazdálkodás lassan fejlődik: a tennivalók még legalább 20 évre adnak munkát. Több millió lakos nem élvezi még a vezetékes vízellátást és a csatornázást. Az egészségügyi berendezések felszerelése tíz-hússzoros vízfogyasztást1 jelenthet. A helyzetet még rontja az, hogy Lengyelországban lényegesen kisebbek a vízkészletek, mint a szomszédos országokban, mind a csapadék, mind a folyókban lefolyó vízmennyiség tekintetében. Lengyelország csapadék formájában nem egészen 600 mm-t, az NDK 654 mm-t, az NSZK 771 mm-t, Ausztria pedig 1200 mm-t kap. Az ország területéről lefolyó vízkészlet — a teljes területre elosztva — Lengyelországban csupán 167 mm-t, Csehszlovákiában 243 mm-t, Ausztriában pedig 652 mm-t tesz ki. Hasonló a helyzet az 1 lakosra jutó vízkészletekkel is; Lengyelországban naponként 1 lakosra nem egészen 4,8 m3, ezzel szemben Csehszlovákiában 6,3 m3, Németországban 6,9 m3, Franciaországban 8,2 m3 jut. Ezt az igen kedvezőtlen helyzetet a klimato24
