Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-12-01 / 6. szám

2. táblázat

A szimpóziumra benyújtott tanulmányok, valamint az elhangzott előadások országok és hivatalos nyelvek szerinti megoszlása

Sorszám

Az országok megnevezése

Benyújtott tanúim.

Elhangzott előadás

angol

francia

összesen

angol

francia

német

összesen

nyelven

nyelven

db

1.

Ausztrália

3

__

3

3

_

.

3

2.

Ausztria

1

—

1

—

—

—

—

3.

Belgium

—

1

1

—

1

—

1

4.

Bulgária

1

—

1

—

—

—

—

5.

Csehszlovákia

3

—

3

3

—

—

3

6.

Egyesült Arab Közt.

1

—

1

—

—

—

—

7.

Egyesült Államok

20

—

20

17

—

—

17

8.

Egyesült Királyság

3

—

3

3

—

—

3

9.

Franciaország

—

7

7

—

7

—

7

10.

Hollandia

1

—

1

1

—

—

1

11.

India

1

—

1

1

—

—

1

12.

Izrael

2

—

2

2

—

—

2

13.

Japán

2

—

2

—

—

—

—

14.

Kanada

2

—

2

1

—

—

1

15.

Lengyelország

1

—

1

—

—

—

—

16.

Magyarország

5

1

6

1

1

—

2

17.

NDK

2

—

2

—

—

1

1

18.

NSZK

18

—

18

3

—

14

17

19.

Svájc

4

—

4

1

—

3

4

20.

Szovjetunió

7

1

8

4

—

—

4

21.

Thaiföld

1

—

1

1

—

—

1

22.

összesen:

78

10

88

41

9

18

68

23.

Anyanyelven

28

7

35

24

7

18

49

24.

Nem anyanyelven

50

3

53

17

2

—

19

25.

összesen:

78

10

88

41

9

18

68

tanulmány), a vízminőség-méréssel (13), kismértékben a helyzetmeghatározással (3) és a mélységméréssel (1) foglalkoztak.

A második részben a rádió-hidrometriát (2 tanulmány), a mérőhajókat (1), a távmérést (2), elsősorban azonban a mérési adatok rögzítését és távközlését (9), valamint azok feldolgozását (11) tárgyalták.

A különböző hidrológiai jellemzők mérésével kapcsolatban elsőként a vízállásmérés kérdései kerültek megvitatásra.

E témakörön belül foglalkoztak a vízállást jelző úszók vizsgálatával, optimális kialakításával, különböző vízállás érzékelő és továbbító eljárásokkal. Ez utóbbiaknál a víznyomás — gáznyomás (levegő, CO2) — elektromos jel rendszerű vízállásmérést több tanulmány tárgyalta. Ismertettek egy hordozható vízállásmérő berendezést, amely hegyvidéki hidrológiai kutatásoknál

használható. Végül — leíró jelleggel — bemutatták az arid területek időszakos vízfolyásain és az alsó Mekong vízgyűjtő medencéjében kialakított vízállásészlelő-hálózatot.

A legnagyobb érdeklődés a vízhozammérés iránt nyilvánult meg, a tanulmányok és az előadások közel fele ehhez a tárgykörhöz kapcsolódott. Talán nem megengedhetetlen az a feltételezés, hogy ez a nagy érdeklődés a vízgazdálkodás, illetve a vízkészletgazdálkodás gyakorlati alkalmazása iránti világszerte növekvő igénynek egyfajta megnyilvánulása, hiszen ehhez elengedhetetlenül szükséges a vízkészletek, a vízfogyasztások menynyiségi számbavétele.

E témakörön belül a sebességmérés alapján — elsősorban a forgószárnnyal — történő mérés állt az érdeklődés középpontjában. Több tanulmány foglalkozott a mérés pontosságával, a mérést befolyásoló

egyes tényezők (turbulencia, pulzáció) hatásával, a különböző viszonyok (nagy folyók, tározók, jégborítás, növényzet, nagy víz, kis víz, stb.) melletti mérés és a függésenként integráló sebességmérés kérdéseivel.

A vízhozammérés egy másik módszereként több szakember az oldott, a jelző anyagokkal történő mérést tárgyalta. Különböző (sós oldatok, radioaktív, fluoreszcens) anyagok alkalmazásáról, a változó (domborzati, éghajlati, növényzeti) viszonyok melletti mérés tapasztalatairól, a mérés hibáiról számoltak be.

A mérő műtárgyak segítségével történő vízhozammérés körében a műtárgyak tervezési problémáit, hitelesítését, a bukós műtárgyak hidraulikai, telepítési kérdéseit vitatták meg különböző esés, áramlási és talajviszonyok esetén.

Az egyéb vízhozammérési eljárások körében a mágneses indukciós, az ultraszonikus, a légbuborékos vízhozammérés kérdéseit, továbbá különböző speciális esetekben (nagy folyók árvizei, tározóba befolyó víz, nyílt csatornák vízhozama, állandó vízszállítású szifon alkalmazása vízhozammérésre) alkalmazandó módszereket ismertették.

A vízminőségi jellemzők mérésével kapcsolatban a szimpózium a vízhőmérséklet, a hordalékszállítás, a BŐI, 02 és a víz elektromos ellenállásának meghatározásával foglalkozott. Az egyik tanulmány a kis mezőgazdasági vízgyűjtők vízminőség-vizsgálatához szükséges műszerezési követelményeket tárgyalta.

A hidrológiai méréstechnikával és adatfeldolgozással kapcsolatban néhány előadás foglalkozott a rádióhidrometriával (a deutérium és oxigén 18 mérés, valamint a radioaktív nyomjelzős hordalékmérés kapcsán), a vízi utak különleges mérőhajóival és a távméréssel, amelyet a vízfelszín hőmérsékletének infravörös hőmérővel való mérése és a műbolygók hidrometriai és hidrológiai alkalmazása kapcsán vitatták meg.

Igen nagy érdeklődés kísérte a mérési adatok rögzítésével, távközlésével és feldolgozásával kapcsolatos előadásokat.

Az adatok rögzítésével, távközlésével kapcsolatban különböző rendszerek kerültek ismertetésre: távbeszélő-hálózatra kapcsolható, automatikusan mérő és távjelző, számítógéppel vezérelt távjelző rendsze-214