Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-10-01 / 5. szám

Az újonnan épült horgászkikötő

sávjának kivételével — ad) part menti nádterületek részleges irtásával, a partvédőművek építésével és a mögöttes területek feltöltésével, c) a tó vize biológiai egyensúlyának fenntartását, a tó- és mederfenntartási munkák (hordalékkotrás, hínárirtás, nádutak létesítése a vízmozgáshoz stb.) rendszeres elvégzéséről történő gondoskodás útján,

Űj partfal és parti sétány Agarától délre

az üdülőterületek egészséges ivóvízzel való ellátását az Ercsi Cukorgyár Duna-parti vízmüve nyári felesleges vizének a tájegység területére történő vezetése és regionális ivóvízmű létesítése útján,

e) a regionális szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését a 70. sz. közúttól északra fekvő déli parti és az északi üdülőterületek szennyvizeinek elvezetésére a kÖrcsatorna-hálózat, továbbá a biológiai szennyvíztisztító mű megépítése útján.”

A kormányhatározat idézett szakasza összefoglalja a legfontosabb vízgazdálkodási tennivalókat.

Az alábbiakban rövid ismertetést kívánunk adni a tennivalók végrehajtásáról, a még hátralévő feladatokról és a végrehajtáshoz kapcsolódó különféle problémákról.

Vízszint-állandósítás

Szabályozás nélkül a tó vízállása aszályos nyáron annyira lesüllyed (-f- 63 cm az agárdi vízmércén), hogy a víz megromlásának veszélye is előállhat. A tavaszi árvizek viszont gyakran eredményeznek olyan magas vízállást (szélsőséges esetben -f 245 cm), amelynél a parti villák és egyéb létesítmények hoszszabb-rövidebb ideig tartó vízben állnak. A déli parthoz közvetlenül csatlakozó és jelentős részében betelepült terep átlagos magassága ugyanis a -f- 160 ernes vízállásnak felel meg. Az e fölötti vízmagasságok tehát a jelenlegi körülmények között kisebb-nagyobb vízkárokat okoznak.

A vízszint-szabályozás vonatkozásában elfogadhatónak mutatkozik a -(- 140—180 cm-es vízállások közötti érték és ezen belül a + 160 cm-es vízállás, mint lehetőleg állandósítható magasság. Ilyen szűkített vízjáték esetén — ha e mellett egyéb feltételek is biztosítva vannak (partfalépítés, partfeltöltés, tereprendezés stb.) — minden érdek megfelelően kielégíthető.

Az ismertetett vízállás-tartományon belüli vízállásokat mesterséges víz-utánpótlással (víztárolás) és a levezető kapacitás megfelelő kiépítésével lehet biztosítani.

A tóba vezető patakok vízgyűjtője 615 km2. Közülük tározásra csak néhány alkalmas, mert legnagyobb részüknek állandó vízhozama rendkívül csekély.

Tározó építésére a Császárvíz a legalkalmasabb, mert a tó tel-194