Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-08-01 / 4. szám
Felsőfokú vízügyi szakemberképzés Baján Czédli György, dr. Kubatov János Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Az oktatás problémái az utóbbi években világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek. Soha annyi konferencia, tanulmány nem foglalkozott oktatási kérdésekkel, mint napjainkban. Ennek több oka van: — A tudomány és technika hihetetlen gyorsan tár fel új ismereteket, s ezeket csatlakoztatni kell a korábbi tananyagokhoz. A tananyagok minden iskolatípusban erőteljesen felduzzadnak! —i A tanulásban részt vevők száma rohamosan nő. Erre felsőoktatásból vett adatot idézünk: 1950-ben Európában 510 millió lakosból 2,3 millió volt főiskolai hallgató; 1965-ben 620 millió európaiból 6,37 millió a főiskolás. A szocialista országokban a főiskolások létszámának a növekedése még erőteljesebb. — Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a termelési szférák területén egy-egy szakmára, mesterségre nem lehet egész életre szóló felkészítést nyújtani az oktatási intézményekben. Be kell iktatni továbbképző állomásokat (posztgraduális képzés), amelyek a legfrissebb ismeretek csatlakoztatását biztosítják, a korábban megszerzett és részben elavuló ismeretekhez. Napjainkban a tanulás inkább „életformává” válik. — Az oktatás kiterjedésével együtt — és a mai kor életviszonyaiból következően — lényegesen növekszik az elvárás az oktatási intézmények személyiségfejlesztő munkája iránt: különösképpen a világnézet, a temperamentum és karakter megalapozása és megszilárdítása terén. — El kell ismerni viszont, hogy az ismeretek közvetítésének a módszerei nem sokat fejlődtek; az ismereteknek az emberi agyban való rögzítődését („tárolását”) létrehozó idegélettani folyamatok nem változtak. E problémák és a belőlük származó gondok feszegetik a jelenlegi iskola- és oktatási rendszer kereteit, új utak és megoldási módok keresésére késztetnek. Érthető, hogy a gondok és a megoldáskeresések is talán a legszembetűnőbben a műszaki felsőoktatás terén jelentkeznek, mivel a műszaki szakember a legközvetlenebb kapcsolatban áll az anyagi javak termelésével. A problémák felismerését jelzik kimagasló jelentőségű rendezvények is. Pl. Chicagóban (1965-ben) Mérnök-világkongresszust, Japánban (1965-ben) a mérnökképzéssel foglalkozó nemzetközi konferenciát rendeztek. Az UNESCO a XIV. ülésén (1966) fogadott el határozatot a mérnökképzés problémáinak tanulmányozásáról és 1968. december 9—13. között Párizsban rendezték meg az „Űj irányzatok a mérnökképzésben” tárgyú tanácskozást. A szocialista országok oktatásügyi minisztereinek évente tartott értekezletén is tárgyalt téma volt a műszaki felsőoktatás helyzete. A felvázolt problémák természetesen a magyar oktatási rendszert is érintik. Az 1963-ban bevezetett és azóta finomított oktatási reform jelzi a gondok korai felismerését és készséget azok megoldására. A hazai útkeresés eredményeként jöttek létre a felsőfokú technikumok. Létrehozásukat indokolta az a felismerés, hogy a folyamatosan gyorsuló tudományos fejlődés sokasodó eredményeinek hasznosítása, a magas szintű műszaki vezetés, a kutatás, a tervezés, továbbá a termelés közvetlen irányítása együttesen nem lehet továbbra is egytípusú szakember feladata. E feladatokat tehát meg kell osztani, s az oktatásnak ehhez kell alkalmazkodnia. A termelés, a kivitelezés, üzemeltetés gyakorlati irányításához olyan szakemberekre mutatkozott szükség, akiknek tudása a technológiai, gyártási, mérési, építkezési eljárásokra kifejlesztett. Ezek képzése folyik a felsőfokú technikumokban. Az Országos Vízügyi Hivatal szakfelügyelete alatt működő Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumnak az a feladata, hogy olyan szakembereket bocsásson ki, akik a vízügyi tervezés-építés, üzem, valamint a műszaki igazgatás területén egyaránt képesek önálló munkakör betöltésére. (Tervezésben a kisebb jelentőségű feladatokra irányított a képzésük.) A vízgazdálkodásunk előtt álló óriási feladatok megoldásához igen sok szakemberre van szükség. A Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karáról kibocsátott okleveles vízépítő mérnököket a jövőben elsődlegesen a műszaki kutatás-fejlesztés, valamint a tervezés javára és a magasabb szintű vezetői-igazgatási funkciók ellátására célszerű foglalkoztatni. Az üzemmérnöki jellegű gyakorlati munkálatok közvetlen irányítására viszont egyre több helyen szaktechnikusokat lehet majd alkalmazni. Ez utóbbiak képzése Baján, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum nappali és levelező tagozatán folyik. A továbbiakban kizárólag a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumra vonatkozik fejtegetésünk. A képzés 1962 őszén kezdődött meg a levelező tagozaton (átmenetileg budapesti központtal), 1963-ban pedig a nappali tagozaton is megindult, és az alapító kormányrendeletnek megfelelően azóta Baján folyik az oktatás. A beiratkozott hallgatók együttes száma — az eddig eltelt évek 146
