Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

A tudományról Világszerte élénk vita folyik magának a tudománynak és a „tudomány tudomány á”-nak (Science of Science) különböző kérdéseiről. A vita elsősorban a következő kérdések körében fo­lyik. Mi a tudomány, mi a lé­nyege a „tudomány tudományá­nak”, mik és mire használhatók fel törvényszerűségei. Hogyan alakult (alakul) ki a „tudomány tudománya” és miből kell le­vezetni (a termelőerőkből, vagy a társadalmi és termelési viszo­nyokból). Végül, hogy a „tudo­mány tudományának” temati­kai illetékességi köre meddig terjed. Az utolsó években váltak is­mertté az olyan megállapítások mint pl.: a tudomány mint egész, nem egyszerűen az egyes tudományok mozaikszerü ösz­­szege, hanem egy belső szerke­zettel rendelkező és sajátos tör­vényszerűségek szerint mozgó, mind gyorsabban átalakuló rendszer, amelynek külön mennyiségi törvényei vannak. Vagy pl. az, hogy a „tudomány tudománya” a tudományok és a technikák történetének, a tu­dományok szociológiájának, fi­lozófiájának, pszichológiájának, gazdaságtanának és politikai tu­dományának nevezhető. A tudomány szociológiája Napjainkban a tudomány szo­ciológiájának egyik alapvető iránya a tudománytörténeti anyag statisztikai feldolgozása, ami lehetővé teszi, hogy a tudo­mány fejlődésének néhány mennyiségi törvényszerűségét feltárják. Ezeknek a kutatások­nak a kiindulópontja olyan jel­lemzők megválasztása, amelyek segítségével meghatározhatóvá válik a tudomány fejlődésének mérete, szintje és üteme, s meg­határozhatók az ezek között levő kapcsolatok típusai. E kutatások egyik eredményeként pl. hatal­mas statisztikai anyag bizonyít­ja azt, hogy a tudomány mére­teinek növekedése exponenciá­lis függvény szerint megy vég­be. Magának a tudomány színvo-és a „tudomány nalának a jellemzésére alkal­mas mutatók meghatározása már sokkal bonyolultabb fel­adat. A tudomány fejlődése ugyanis egyenlőtlenül megy végbe. A tudomány történeté­nek különböző időszakaiban ki­alakul valamely „vezető tudo­mány”, azaz olyan tudomány, amely fejlődésében megelőzi az ismeretek más ágazatait és így hozzájárul azok gyorsabb fejlő­déséhez is. (Az egyes tudomá­nyok különböző területei is egyenlőtlenül fejlődnek.) Így pl. a XVI—XVII. században a természettudomány vezető ága a mechanika és a matematika volt. A XIX. században a kémia, a fizika, majd a biológia került előtérbe. A XX. században pe­dig elsősorban az atomfizika, a kvantummechanika és a kvan­tumkémia. Napjainkban a ki­bernetikát és a molekuláris bio­lógiát tekintik sokan vezető ágaknak. A tudomány fejlődésének jel­lemzéséül általában a mutatók három csoportját különböztetik meg: — a felfedezéseket, — azokat a tudományos eredményeket, amelyek részletezik az elméleteket, illetőleg a felfedezéseket és szélesítik alkalmazásuk szféráját, — új elméletek felállítását. Ha csak egyetlenegy mutatót alkalmazunk a tudomány fejlő­désének jellemzésére, akkor a tudomány fejlődése lineáris ké­pet mutat, és úgy mutatkozik, mint mennyiségi növekedés s nem mint minőségi fejlődés. Vi­szont a mutatók összességének felhasználása a tudomány fej­lődésének jellemzésére lehetővé teszi azt, hogy a mennyiségi nö­vekedés a minőségi változásokat is jelezze. Egyre világosabbá válik az, hogy a tudomány szociológiája keretében jelentős helyet kell elfoglalniuk az olyan kérdések­nek mint a tudományos viták szerepe a tudomány fejlődésé­ben, a tudományos káderek képzésének tervezése és szerve­tudományá ”-ról zése, a tudományos iskolák ki­alakulása és fejlődése, a tudo­mányos kollektívák működése. A szociológiai kutatások felada­ta továbbá, hogy feltárják a tu­domány törvényszerűségeinek sajátosságait a különböző társa­dalmi feltételek között, tisztáz­zák a társadalmi-gazdasági vi­szonyok hatását a tudományos­technikai előrehaladás ütemére és irányára. A tudomány filozófiája A tudomány filozófiájának területén folytatott munkálatok célja elsősorban a tudomány történetében fellelhető meg­egyező jelenségek általánosítá­sa. Ehhez fel kell tárni azt, ami a jelenségekben általános és szükségszerű, és ki kell dolgozni ezeknek a jelenségeknek a ti­pológiáját, klasszifikációját. Ismeretes, hogy a megismerés ellentmondásos jellegű. Ebből következik, hogy a tudomány logikájának egyik legfontosabb feladata az ellentmondások fel­tárása a tudomány fejlődésé­ben. Ez egyúttal a tudomány fejlődése törvényszerűségei és mozgatóerői tanulmányozásá­nak fontos összetevő része. Pél­dának megemlítjük: az objek­tum és szubjektum ellentmon­dásait a természet megismeré­sében; a tények és az elmélet közötti, a kísérlet és az általáno­sítás közötti ellentmondásokat; az új elmélet keletkezésének el­lentmondásos folyamatait; a fennálló elméletek közötti el­lentmondásokat; a megismerés és a gyakorlati felhasználás le­hetőségei közötti ellentmondá­sokat; a tudomány és a technika közötti ellentmondásokat. Ezek­nek a kérdéseknek az elemzése jelentős segítséget nyújthat a tudománytervezés módszertaná­nak kidolgozásához is. A tudomány pszichológiája A „tudomány tudományának” igen fontos része a tudományos alkotó munka pszichológiája. Ismeretes, hogy a tudományo­san megalapozott nagyüzemi 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom