Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 3. szám

Az a nagyarányú fejlődés, mely az utóbbi években ná­lunk a vízgazdálkodás terén végbement, rányomta bélyegét valamennyi vízügyi szerv te­vékenységére. Ez alól termé­szetesen a Vízgépészeti Válla­lat sem kivétel. Ennek az a magyarázata, hogy az a gyors ütemű műszaki haladás, ami a vízgazdálkodás általános fejlő­dése keretében is kiemelkedő helyet foglal el, újabb és újabb igényeket támasztott szinte valamennyi szakágazat részéről a Vállalat irányában. És ha feltesszük azt a kérdést, hogy a Vízgépészeti Vállalat miképpen oldotta meg ezeket a folyton növekvő feladatokat, erről egyértelműen csak a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkoz­hatunk. A Vállalat eddigi sikereinek értékét növeli, hogy évek hosz­­szú során át számtalan olyan nehézséggel kellett megküzde­nie, ami dolgozóitól újabb és újabb erőfeszítéseket követelt. A jó szervezőmunkának, a dol­gozók egyre növekvő szaktudá­sának és áldozatos helytállásá­nak tulajdonítható, hogy a Vállalat — a nehézségek egész sorát leküzdve — egyre maga­sabb szinten képes kielégíteni a fokozódó igényeket. A Vízgépészeti Vállalatot mai formájában 1959. január 1-ével hozta létre az Országos Vízügyi Főigazgatóság buda­pesti központtal, alárendelve a korábbi I. és II. sz. Vízgépé­szeti Vállalatokat, mint gyár­egységeket és hozzácsatolta a III. sz. Gyáregység néven az AKSZ Kwassai-zsilipen műkö­dő gépkocsijavító telepét. 1960-ban a Vállalat budapesti telephellyel létrehozta a IV. sz. Vízműépítő Egységét is. A Vállalat Kwassai-zsilipen tele­pült III. sz. gyáregységét La­­josmizsére telepítették, ahol a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyártelepe Acélszerkezetű víztorony-tartályok gyártása 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom