Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 3. szám

tani a mezőgazdaságban, „forradalmasítani” a mezőgazdasági termelést.

. A villamos energia olcsóbb, mint a gőzerő, könynyebben elosztható, sokkal könnyebben vezethető igen nagy távolságokra, a gép járása villanymeghajtás esetén pontosabb és egyenletesebb, s ezért sokkal alkalmasabb cséplésre, szántásra, fejésnél, szecskavágásra stb. Kautsky egy magyar latifundiumot ír le, ahol a villamosságot egy központi telepről vezetik minden irányban a birtok távolesö részeire, és ezzel a villamossággal mezőgazdasági gépeket hajtanak, répát vágnak, vizet huzatnak, világítanak stb. Ahhoz, hogy naponta egy 29 méter mély kútból egy 10 méter magas tartályba 300 hektoliter vizet szivattyúzzanak, és hogy 240 tehén, 200 üszőborjú, 60 igásökör és ló számára takarmányt készítsenek, vagyis azelőtt a répa felaprításához és a szecskavágáshoz télen két pár ló, nyáron egy pár ló volt szükséges, ami 1500 forintba került. Az igásjószág helyett most egy két és egy három lóerős motor dolgozik, amelyek üzemben tartása minden költséget beszámítva 700 forintba, vagyis 800 forinttal kevesebbe kerül.”

„Mack a villamos energia állandó kihasználása céljából nyomatékosan ajánlja a mezőgazdaság és az ipar egyesítését, javasolja a mazuri csatorna megépítését, amely 5 központi erőművet láthatna el villanyerővel és ezek a központok 20—25 kilométeres körzetben elláthatnák villamos energiával a mezőgazdákat; ugyanebből a célból ajánlja a tőzeg hasznosítását és sürgeti a mezőgazdák egyesülését, mert »már csak szövetkezés útján és az iparral és a nagytőkével összefogva lehetséges termelési águnkat jövedelmezővé tenni.« (Mack, 48. old.) Magától értetődik, hogy a termelés új módjainak alkalmazása számtalan nehézségbe fog ütközni. Nem fog simán menni, hanem cikcakkban halad majd, de hogy előrehalad, hogy a mezőgazdaság forradalmasodása elkerülhetetlen, ahhoz aligha férhet kétség.” (Az agrárkérdés ... i. m. Lenin művei 5. köt. 140—142. p.)

Említettük, hogy a híres GOELRO-programban, mely a Szovjetunió gazdasági-műszaki fejlesztésének távlati tervét a korszerű energiabázis megteremtésére; a villamos energia termelésére és elosztására alapozta, milyen nagy szerepet játszott a vízerőhasznosítás. A nagyszabású terv Lenin elgondolásai alapján született meg, s a szovjet tudósok a szükséges előtanulmányokat, részlettanulmányokat is az ő koncepciói alapján dolgozták ki.

„Az egységes gazdasági terv kérdésében az egyetlen komoly munka ,az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság villamosítási terve’ a ,GOELRO’nak (Oroszországi Állami Villamosítási Bizottságának) a VIII. Szovjet kongresszus számára készített beszámolója, amelyet 1920. decemberében adtak ki és a VIII. Kongresszuson osztottak szét. Ez a könyv ismertet egy egységes gazdasági tervet, amelyet — természetesen csupán nagy vonásokban — a köztársaság legfelsőbb szerveinek megbízásából köztársaságunk legkiválóbb tudósai dolgoztak ki.

A ,GOELRO’ munkáinak eredménye volt a fentebb említett terjedelmes — és kitűnő — tudományos mű. Összeállításában több mint 180 szakember működött közre. A ,GOELRO’-hoz benyújtott munkáik jegyzéke több mint 200 művet tartalmaz. Először is megtaláljuk benne e munkák összesítését (az említett kötet első része, amely több mint 200 oldalt ölel fel): a) a villamosítás és az állami gazdaság terve; utána b) fűtőanyag-ellátás (az OSzFSzK-nak pontosan kidolgozott ,fűtőanyag-költségvetésével’ a következő évtizedre a szükséges munkáslétszám számbavételével); c) vízienergia; d) mezőgazdaság; e) közlekedés és f) ipar.

A terv körülbelül 10 évre szól, s megjelöli a munkások számát és kapacitást (1000 lóerőben). Persze ez csak hozzávetőleges kezdeti, vázlatos terv, melyben vannak hibák .nagy vonásokban’ körvonalazott, de igazi tudományos terv. Minden alapvető kérdésben a szakemberek pontos számításaival rendelkezünk. Minden iparágra vonatkozólag végeztek számításokat.

Megjelölték 20 gőzerővel és 10 vízierővel hajtott kerületi villamos erőmű telephelyét, amelyek építésére az első szakaszban kerül sor és pontosan körülírták minden erőmű gazdasági jelentőségét...” (Az egységes gazdasági tervről. Lenin Művei 32. köt. 138. p.)

Az öntözésről és a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyéb feladatairól

A Szovjetunió földrajzi adottságai, a sztyeppeövezet és a sivatagi övezet nagy kiterjedése, rendkívüli jelentőségűvé teszik az öntözés fejlesztését. Lenin többek között a régi öntözések emlékeivel is bizonyította ennek lehetőségét:

„A turkesztáni ,éhségsivatagok’ közül soknak a talaja kiváló középázsiai lösz, amely megfelelő öntözéssel rendkívül termékeny. Hogy van-e öntözésre alkalmas föld, az nem lehet kérdéses: csak át kell menni bármely irányban a vidéken, hogy nagy számban találkozzunk évszázadokkal ezelőtt elnéptelenedett falvak és városok romjaival, s ezeket nem ritkán 10—20 négyzetverszt körzetben fogják körül valaha használt öntözőcsatonák és árkok hálózatai, — s mesterséges öntözést kívánó löszös sivatagok kiterjedése kétségtelenül sok millió gyeszjatyina” (Az öntözés lehetőségeiről. Lenin Művei 13, köt. 254—257. p.)

Ugyanakkor felhívta a figyelmet a korszerű technika alkalmazásával a kapitalista termelési viszonyok között elért eredményekre: a hasonló éghajlati viszonyok között létesített kaliforniai öntözések sikereire is.

„A kis gyümölcs- és egyéb farmok nagyarányú fejlődése a Csendes-óceán partvidékén, legalábbis részben, a legutóbbi években megvalósított öntözés eredménye. Ez a csendes-óceáni államokban az 50 acre-en aluli kis farmok megnagyobbodását vonta maga után.” (Újabb adatok a mezőgazdasági kapitalizmus fejlődés törvényeiről. Lenin Művei 22. köt. 42—43. p.)

Ennek megfelelően a forradalom győzelme után Lenin haladéktalanul napirendre tűzte Szovjet Belső-Ázsia, a Kaukázuson túli területek: Azerbajdzsán, Georgia, Örményország stb. öntözésének megvalósítását újra és újra hangsúlyozva az öntözés és a vízgazdálkodás szerepét a mezőgazdaság fejlesztésében — a természet és a társadalom, az ember átalakításában.

„Minden erőnkből fejleszteni kell a gazdag vidék termelőerőit, fokozni kell a fehér szén termelését, fejleszteni kell az öntözést. Az öntözés különösen fontos, hogy bármi áron is fellendítsük a földművelést és az állattenyésztést.”

„Máris igyekezzenek javítani a parasztok helyzetén és kezdjenek nagyarányú villamosítási és öntözési munkálatokat. Leginkább az öntözésre van szükség, ez alakítja át rr.ajd legjobban a vidéket, új életre ébreszti, eltemeti a múltat, megszilárdítja a szocializmusra való átmenetet.” (Azerbajdzsán; Grúzia, Örményország, Dagesztán és a Hegyi Köztársaság kommunistáihoz. Lenin Művei 32. köt. 339—340. p.)

Javaslatára a Legfelső Szovjet már 1918-ban megfelelő összegeket bocsátott rendelkezésre e területek öntözésénék fejlesztésére, az itteni ősi öntözéses kultúra helyreállítására.

Lenin az öntözés mellett a vízgazdálkodás egyéb, közvetlen mezőgazdaságfejlesztő lehetőségeivel is foglalkozott s — a vízgazdálkodás és

92