Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
ezáltal a szerkezetesség folyamatának megindítása. Ennek megvalósulására jelenleg még nem került sor, mivel megfelelő altalajmeszező gépek nem állnak rendelkezésre, mélyforgatásos műveléssel pedig a meszet, éppen a mélyforgatás nem kívánatos végzése miatt az alsóbb rétegekbe levinni nem lehet. A munkák elvégzéséhez még más — konstrukcionális — kérdések tisztázása is szükséges. A felhasznált anyagféleségek a következők: 30-f-6%-os CaC03 hatóanyagtartalmú humuszos lápi mész, 40%-os СаСОз hatóanyagtartalmú cukorgyári mésziszap, 55%-os CaCÖ3 hatóanyagtartalmú lápi mész, 90%-os CaC03 hatóanyagtartalmú őrölt mészkőpor. A felsorolt anyagok felhasználásának éves megoszlása általában 65—70% őrölt mészkőpor, 15—20% lápi mész és humuszos lápi mész, 10—15% cukorgyári mésziszap. Ezekből —• az OMMI szakvélemények alapján természetes táblánként tételesen — átlagosan 80—90 q/kh javítóanyagot használtunk fel. A kémiai javítási munkák kivitelezője az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szombathelyi kirendeltsége volt. A fajlagos bekerülési költség 1350—1450 Ft/kh, a szállítási távolságtól és a felhasznált anyagféleségtől függően. A mechanikai javítást a befogadók kiépítése és az összegyűjtött vizek elvezetésének biztosítása után, tehát vízrendezett területéken végzünk. Az üzemi árokhálózat méretezése természetesen szoros összefüggésben van a meliorálandó tábla gyűjtőrendszerének nagyságrendjével, a csatlakozások magassági pontjával stb. A mechanikai javítások közé sorolom a táblán belüli összes művi beavatkozást, mivel pl. az alagcsőhálózatnak a felesleges víz elvezetésén kívül, még közvetlen javító funkciója is van az altalaj szellőztetésében, oxigén és bizonyos fokú hőellátásában is. Egyébként ez a csoportosítás más szempontból esetleg vitatható. Ahol a talaj fizikai vizsgálatok alapján — melyet a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola végez — szükséges, és a terepadottságok is megengedik, ott az immár hagyományosnak mondható — 1965—66-tól alkalmazott eljárást —, ún. kavicsos zártgyűjtővel kombinált vakonddrénezést hajtottuk végre, utóbbi fölött 40—45 cm mélységig terjedő, 70 cm-es sortávolságú mélylazítással. A kavicsos zártgyűjtő a gyűjtő szerepét tölti be, amelybe 90— 120 cm mélységben, a kellő esés biztosításával kerülnek elhelyezésre a 10—15 0 cm-es égetett agyagcsövek, ezek fölé pedig a talajfelszíntől számítva max. 50 cm-ig kavicsréteg kerül. A kavicsrétegbe torkollnak a max. 80—100 fm (terepeséstől függően) hosszúságú, 60— 65 cm mélységben 3 m-enként húzott vakonddrének. A kavicsréteg a jobb vízszállítás és egyúttal a szűrés céljait szolgálja. A zártgyűjtő megfelelően kialakított torkolati műtárggyal csatlakozik a tábla szélén húzódó nyílt árökba. A kiviteli munkák előtt bizonyos fokú tereprendezést kell végezni a táblákon, egyrészt, hogy a talaj felszínét kopírozó vakonddrénező gép okozta ellenesést kiküszöböljük, másrészt, hogy a tájon kialakult ősi művelési forma —a bakhátas művelés — lejtő irányában kialakított bakhát jait és bakhát barázdáit megszüntessük. A leírt eljárás élettartama 4—8 évre tehető, ezen időn túl a vakonddrénj áratok behúzását újból el kell végezni, amely már üzemi feladat. Az üzem felszereltsége viszonylag nem számottevő anyagi megterhelést jelentő munkagépekkel biztosítható, a meglevő hagyományos nagy erőgépekkel üzemel-10. ábra. Lerakott égetett alagcsö 85 9. ábra. Alagcsövező „Holland-drain” munkában
