Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
az egyént arra, hogy tudását új és új módon rekonstruálja. Érdekes dolog az, hogy mindenki feltételezi: a meg nem levő vezetői képességet tanulással, gyakorlással el lehet sajátítani. Azt természetesnek tartja minden ember, hogy mozdonyvezető csak az lehet, akit a MÁV képességvizsgáló laboratóriuma erre alkalmasnak talált. A kisfiam nem rendelkezik zenei képességekkel és nagyon rossz a hallása. Én nem tudom elképzelni azt az oktatási módot, amely operaénekessé képezhetné. Ugyanakkor viszont, ugyanezt, a vezetői képességről, illetve annak elsajátítási lehetőségéről, minden további nélkül feltételezik. Azt megértem, hogy Franklin G. Moore 625 oldalas könyvet írt a vezetőképzésről, amelyet egyszerre adtak ki New Yorkban, Londonban és Tokióban, 8 dollárért vesztegetve darabonként, tehát G. Moore a számítását mindenképpen megtalálta. Így ö teljes joggal válaszolja arra a kérdésre, hogy: „a vezető születik-e, vagy nevelik?: „a mi válaszunk az, hogy nevelik, máskülönben nem is írtuk volna meg ezt a könyvet”. Természetesen nemigen hihető az, hogy a General Motors Managerje azért lett az, ami, mert fenti legmodernebb könyvből tanulta a nagyipari vállalat legracionálisabb és legnagyobb hasznot hajtó vezetését. De ebben a kérdésben a legbecsületesebb szándék is összeütközésbe kerül önmagával, ha a fogalmakat tovább idealizáljuk, és nem törekedünk arra, hogy matematikailag modellezhető, egzakt tudomány legyen. Olyan tudomány legyen a rendkívül szükséges „Management scientific” (vezetéstudomány), amely interdisciplinális. Meg kellene határozni a vezetői képesség fogalmát, megfelelő teszteket kellene kidolgozni, a vezetői képesség meghatározására. Van egy hipotézis, amely szerint R. N. S. molekulában a szülők bizonyos képességeket eleve programoztak. Ezen változtatni nyilvánvalóan nem lehet. A tesztek és a matematikai számítások arra szolgálnának, hogy tisztázzuk a vezetői képesség jelenlétét, vagy jelen nem létét. A vezetői képesség nem egyszerűen valami, hanem a személyiséggel és más, népi készségi területekkel sokkal szorosabb kapcsolatban látszik lenni, mint akár a tudással, akár a készséggel. Tény, hogy a gondos és egzakt oktatás természetéből fakad, hogy a vezetői képességet bizonyos területeken lekorlátozza. Az egyetemi oktatás struktúrát teremt, mintegy korlátozza ezáltal a vezetésben az alkotó fantáziát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár az egyetemi oktatást, akár a vezetőtovábbképzést meg kell szakítani, vagy abba kell hagyni. A vezetői képességre jellemző tényezőket állapítunk meg. Elgondolásom szerint legfontosabbak: — folyékony gondolkodás, — eredetiség, — spontán alkalmazkodóképesség, — újradeffiniáló képesség, — érzékenység a problémák iránt, — alkalmazkodó sokoldalúság. Az összes változók figyelembevételével interkorrelációs mátrixot készítünk. Ez az interkorrelációs mátrix egzaktul mutatni fogja a fenti tényezők jelenlétét. Ha ezeket jól állapítottuk meg, akkor matematikailag megközelítettük a vezetői képességet. A Guilford teszt részletesebb leírására és az interkorrelációs mátrix változóira, valamint azok szerepére a második részben viszszatérek. Ki kell dolgozni különböző vezetői szintű dolgozók intelligencia quotiensét (I. Q.), ahol a számlálóban (Mentái Age) nagymértékben vezetéssel, szervezéssel kapcsolatos tesztek szerepeljenek. На I. Q. 100%-on felül van, az vizsgálódásunk szempontjából megnyugtatónak tekinthető. Ha elkészítettük az I. Q.-t és az interkorrelációs mátrixot, továbbá mindkettő jó eredményt mutat, akkor azt állíthatjuk, hogy a vezetői képesség az illető egyénben megvan megfelelő szinten. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról többek között a következőket mondja: „A szocialista gazdaság működésének olyan mechanizmusát kell kialakítani, amely biztosítja...: — a vállalatok önállóságát, kezdeményezését, és felelősségvállalását, tehát a vállalkozó kedvet és mozgékonyságot, a vállalati érdek összehangolását a társadalmi érdekkel, ez utóbbi kialakításában és megvalósításában kellő szerepet juttatva a vállalati érdekek ütközésének is.” Minden részvevővel szemben magas emberi -követelményeket kell támasztani. A feljebbvalóknak rendelkezniük kell a szükséges következmény-előrelátással és elhatározó képességgel. Minden feljebbvaló csak olyan kérdésekben döntsön, amelyek az ő vezetési szintjéhez tartoznak. A kapitalizmusban, — hivatkozók ismét Franklin G. Moore már említett könyvére —, a vállalatokat általában általános képesítésekkel rendelkező managerek vezetik, akiket a különböző szakemberek képessé tesznek arra, hogy a műszaki termelés és adminisztráció, vagy bármilyen vállalati területen minden kérdésben otthonosak legyenek, szükség esetén. Ez a vezetési módszer az ún. törzskari-vonalas rendszer. A vonalas szervezeti rendszer régen bevált, és gyakran került alkalmazásra, de ma már nem minden esetben megfelelő. Bizonyos nagyságtól kezdve minden vállalatnak szüksége van manapság specialistákra, és tudományos munkatársakra, akik a különböző vezetési szinteken működő vezetőket tanácsokkal látják el, előkészítik azok döntéseit, vagy egyéb téren bocsátják rendelkezésükre szolgálataikat; maguk azonban a vonalas szervezet rendszerében sem utasítási, sem felügyeleti jogkörrel nem тёпf. ábra. A törzskari vonalas rendszer 79
