Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
nak a fürdők rendeltetésszerű működésének szakmai irányításában, a szakigazgatási szervekkel való együttműködés során. A fürdők vízgazdálkodásának jelentőségét külön nem szükséges kihangsúlyozni. Röviden összefoglalva, a kitermelhető vízmennyiség, a rendelkezésre álló vízkészlet, a műszaki és az egészségügyi előírások, a gazdaságos üzemeltetés kívánalmai, a vízelvezetés kérdései elsősorban azok, amik egy-egy fürdőüzem vízgazdálkodását meghatározzák. Elég itt rámutatni arra, hogy: a vonatkozó szabályozás szerint közfürdők vízellátására az ivóvízre megállapított minőségi követelményeknek megfelelő vizet szabad használni; nemcsak a fürdők, a tisztasági fürdők, uszodák és strandfürdők — felett is szakfelügyeletet gyakorol. Ennek a szakfelügyeletnek a gyakorlása is a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságokon keresztül válhat élő valósággá. Mind a Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztályában, mind a Balneoklimatológiai Társaságban elhangzott előadásokban az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a közelmúltban épült fürdőintézményeknél igen sok olyan funkcionális hiba van, melyek nagyrészt tervezési hibákból és abból adódnak, hogy a kiviteli tervek jóváhagyása előtt a különleges fürdőügyi szakmai szempontokat nem vették figyelembe. Az említett „fürdőtörvény” előírja, hogy gyógyfürdő-intézmény tervezéséhez, létesítéséhez és átalakításához az egészségügyi miniszter vagy az általa kijelölt szerv előzetes hozzájárulása szükséges. A gyógyfürdőkre vonatkozóan ezt a hozzájárulást az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság adja meg. Nem gyógyfürdőkre vonatkozóan, bizonyos nagyságrenden felül — megfelelő szabályozás kialakításával — a Vízügyi Igazgatóság adhatná, szakmai véleményezés után, a hozzájárulást, megelőzve ezzel az új létesítmények méretezési, funkcionális hibáit. A táblázatban közölt adatok is mutatják, hogy a fürdőüzemeknek a gazdasági hatékonyság javítása, fokozása érdekében jelentős feladataik vannak, melyek megvalósítása során figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy azok nem történhetnek a szolgáltatások rovására. Tehát a fürdőüzemeknek kettős — egymásnak ellentmondónak látszó feladatot kell ellátni: egyrészt a gazdasági hatékonyságot kell fokozni, másrészt a szolgáltatások kulturáltságát kell emelni. E két tevékenységet a fürdőgazdálkodásban kellő egyensúlyban kell tartani. A fürdőintézmények megismerése, a szakigazgatási szervekkel való együttműködés, a szakmai irányítás során nyert tapasztalatok megteremtik feltételeit a kapcsolódó követelményekkel koordinált fürdőfejlesztésnek, melynek egyre jelentősebb feladatai mindjobban körvonalazódnak városban, falun egyaránt. Az adott területek fürdőügyi tevékenységének felügyeletével kapcsolatos feladatok közül csak a jelentősebbekről esett szó, számuk természetesen a helyi követelményeknek megfelelően növekedhet. Ezeknek a feladatoknak sikeres végrehajtásával válhatnak a Vízügyi Igazgatóságok e téren is működési területük gazdáivá. Matusek Géza Az Elektromos SE XIII. kerületi strandfürdője a budapesti fürdőüzemek vízfelhasználása egy-egy csúcsforgalmi napon elérheti a Fővárosi Vízművek napi víztermelésének 10—15%-át is, ami megfelel pl. a 37 000 fős lakosságú Salgótarján város 2 heti átlagos vízfogyasztásának. Hatékony ellenőrzés is szükséges ahhoz, hogy a vízgazdálkodás a vele kapcsolatos követelményeknek megfeleljen. Fontosságát a 11/1965. (VII. 11.) Korm. rend, az ún. „Űj fürdőtörvény” 17. §-ának (3) bekezdése is hangsúlyozza, mely szerint az OVF vezetője vízgazdálkodási és vízügyi-műszaki szempontból a gyógyfürdő-intézmények — tehát A Budapesti Vasutas SC Szőnyi úti uszodája 61
