Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
VIVVI úszó hínárkasza Holland gyártmányú úszó munkagép, melynek vízszintes kaszája oldalirányban kitolható és az egymásra derékszögben elhelyezkedő kaszarendszer vízszintes tengely körül is elfordítható. A munkagép önjáró, max. sebessége 4 km/óra. Hajtómotor teljesítménye 11 LE. A hínárkasza max. munkaszélessége 2250 mm. Oldalra állított kaszarendszerrel a víz színe alatt és felette is képes rézsűfelületet kaszálni. A kaszálás maximális mélysége 1200 mm (6—7. ábra). Kezelőszemélyzet 2 fő. A gépesítés szempontjából kis csatornáknak a 0,5— 2,0 m fenékszélességű. 0,7—3,0 m szerkezeti mélységű, 1 : 1,5, 1 :2,0 rézsűjű csatornákat tekintjük. Az alatta levő csatornaméret már rendszerint nem állandó jellegű csatorna. A felette levő méretek pedig hagyományos kotrógépekkel a kaszálási, gaztalanítási feladatokat kivéve karbantarthatok. A meghatározott csatornaméreteket az egyes gépek alkalmazási területének precízebb megállapítása céljából kategorizáltuk. A táblázat (8. ábra) a csatornakategóriára vonatkozó munkanem elvégzésének lehetőségét tünteti fel. A gépek, mint ahogy azt a tábla is mutatja, több vagy kevesebb munkafázis végzésére alkalmasak. A táblázatból, illetve az egyes gépek szerkezeti megoldásából az is kitűnik, hogy a géppel végezhető fenntartásnak feltételei vannak. A traktorvontatású gép igényli a rendezett előteret, a kaszálógépek pedig a rendezett rézsűt. A gépesítés megoldásának ezek szerint a célnak megfelelő gépeken kívül a munkafeltételek biztosítása is alapvető követelménye. A beszerzett csatornakarbantartó gépek üzemi kísérletei lényegében még csak a közelmúltban kezdődtek el. Nagy merészség lenne ezért a gépek mögött álló néhány üzemóra tapasztalatai alapján a végső következtetéseket levonni. Az mindenesetre megállapítható már most is, hogy a kipróbálás alatt álló gépek egyes területeken kedvező eredményeket produkáltak. A vízügyi szolgálat e téren megtett kezdeti lépései feltétlenül pozitiven értékelhetők. Más területeken jelentkező próbálkozások konkrét megoldáshoz tudomásom szerint még nem jutottak el, azonban tudomásunk van arról, hogy a Szovjetunióban és Lengyelországban is komoly erőfeszítéseket tesznek a kérdés megoldására. A közelmúltban a társulati gépbeszerzésekkel kapcsolatban Szovjetunióban járt kollégák is beszámoltak arról, hogy a különböző géptípusok kialakítása csatornakarbantartási célra folyamatban van. Nagy Tibor oki. gépészmérnök OVH—ÁBKSZ osztályvezető víi-A vízellátás és szennyvíztisztítás térszínt alatt épített medencéi gyakran kerülnek a talajvízzel érintkezésbe. Ha ezeknek a medencéknek a ragasztott szigetelése hibás, akkor a talajvíz bejuthat a medencékbe és az azokban tárolt ivóvizet elfertőzheti, vagy ha szennyvizet kezelünk a földbe süllyesztett tartályban, akkor a beszivárgó talajvíz jelentékeny mértékben növelheti a tisztítandó szennyvíz mennyiségét és az esetleges szivattyúzás költségét. A szigetelés hibái akkor is károsak lehetnek, ha a medence nem kerül talajvízbe. A szigetelés hibás helyein kiáramló ivóvíz veszteséget jelent, ha pedig szennyvizet tárolunk a medencében, akkor ennek a talajba jutása fertőzések okozója lehet... Ebből és hasonló esetekből kifolyólag a Központi Döntőbizottság elé sok vitás ügy került, melyeknek tanulságait összefoglaltuk és a legjellemzőbb tervezési hibákat a Döntőbizottság által közölt példák nyomán a következőkben adjuk közre. A medencék szigetelésére használt bitumenes lemezek a többi építőanyaghoz képest kényesek, a mechanikai sérülésre igen érzékenyek, gondos és kíméletes kezelést igényelnek, különösen a szigetelés elkészülte után a vasszerelés elhelyezése alkalmával. A talajvíz elleni szigetelési munka jellemzője, hogy a hibás szigetelés csak ritkán javítható. A káros hatás elkerülése érdekében a szigetelést hiba esetén rendszerint újra el kellene készíteni, ami a legtöbb esetben lehetetlen. Szükségmegoldásként vízelvezetési, víztávoltartási munkát végeztetnek a tervezők a szigetelési hiba kedvezőtlen következményeinek kiküszöböltetése érdekében, esetleg folyamatos szivatytyúzást javasolnak. Ezek a munkák azonban költségesek és helytelen megoldás esetén a talaj összetétel megváltozhat, miáltal a medence hamarabb tönkremegy, mint ahogy előirányozták és így a beruházási cél nem valósul meg teljes mértékben. A munka jellegére nézve a szigetelés eltakart munka, a beépítés után többé nem látható szerkezeti elem. Sajátos vonás, hogy már mint munka kis értékű — a szigetelés költsége ugyanis gyakran a teljes építési költségnek kb. csak 1%-a, vagy ennél is kevesebb — a hibája gyakran kihat az egész létesítményre, azt csökkent értékűvé, sőt alkalmatlanná teheti. A szigetelési munkák hibái a legtöbb esetben úgy jelentkeznek, hogy a medence átadása után több hónappal, illetve néha csak egy év múlva a medencébe megindul a vízszivárgás és rövidebbhosszabb idő után a medence megtelik talajvízzel. 56
