Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
Nyisztor György, földművelésügyi népbiztos szaki szakosztályának. Nem kis részben az ő aktivitásuknak köszönhető (hiszen az AMOSZ-nak nagy szerepe volt a Tanácskormány gazdaságpolitikájának kialakításában!), hogy „a mai gazdasági életnek ez az egyik új és központi jelentőségűvé vált munkaterülete hazánkban a Tanácsköztársaság idején részesült először jelentőségének és szerepének megfelelő megbecsülésben és támogatásban. Sőt az »energiagazdálkodás« abban az időben még nemzetközi viszonylatban is újszerű fogalmával együtt a »vízgazdálkodás« fogalma is a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikai koncepciójában kapott először helyet: a Tanácsköztársaság idején megvalósított egységes vízügyi igazgatás ekkor vált — nevében is — a vízgazdálkodás irányító szervévé.” (Hevesi Gyula) Ez azonban nemcsak a vízügyi szolgálat szocialista mérnökmozgalomhoz csatlakozó tagjainak, s nem is csak a Tanácskormány rátermett gazdasági vezetésének köszönhető, hanem része volt ebben az egész magyar vízügyi szolgálat pozitív állásfoglalásának is, mely túlnyomó többségében élni kívánt és tudott, azokkal a lehetőségekkel, melyeket (a nemzeti függetlenséget kivívó polgári forradalom után) a szocialista tervgazdálkodás lehetőségeit biztosító Tanácsköztársaság nyitott az ország egészséges és korszerű gazdasági fejlődése — s ezen belül a vízgazdálkodás fejlődése számára... ADATOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (I.) A Tanácskormány gazdasági-műszaki szervező és fejlesztő tevékenységének általános elvei és főbb eredményei ma már eléggé közismertek. A minisztériumok helyébe lépő népbiztosságok munkájának összehangolására rövid időn belül megszervezték a Népgazdasági Tanácsot, majd annak tudományos tanácsadó szerveként, az ország legkiválóbb szakembereiből álló Tudományos-Műszaki Tanácsot, (mely már nevével is mutatja, hogy korát mennyire megelőző, mai szemléletű intézkedésről van szó!) Színvonalának jellemzésére, világhírű tagjai közül itt csak Bánki Donát, Bláthy Ottó Titusz, Kandó Kálmán, Kármán Tódor, Seidner Mihály, ’Sigmond Elek és Zemplén Géza nevét említjük meg. A termelés szocializálásával egyidejűleg megkezdték az egész gazdasági élet korszerű újjászervezésének előkészítését, a műszaki fejlesztés távlati terűének kidolgozását is. A tervezés alapelvei éppolyan korszerűek voltak, mint szervezeti formái: egy ilyen alapelv „a regionális fejlesztés elve” testesült meg a Területi Népgazdasági Tanácsok felállításában. Az ipar korszerűsítésének és műszaki fejlesztésének elveit (kedvezőtlen települési és strukturális viszonyainak javítását, korszerű és adottságainak megfelelő szerkezetének kialakítását: a vegyipar, műszeripar és élelmiszeripar stb. fejlesztésével) a nemzetközi fejlődési tendenciák és az újabb hazai törekvések egyaránt igazolták. Az ország gazdasági újjászervezésében kiemelkedő szerepet szántak kedvező mezőgazdasági adottságaink és értékesítési lehetőségeink hasznosításának, s mezőgazdaságunk fejlesztését egy teljesen újszerű mezőgazdasági műszaki szolgálat létrehozásával kívánták biztosítani. A közlekedéspolitika az egyes közlekedési ágak kooperáción alapuló, arányos fejlesztését tűzte ki célul, s a gazdasági élet egészét érintette a két új, kialakulóban levő gazdasági tevékenységi terület az „energiagazdálkodás” és a „vízgazdálkodás” növekvő jelentőségének, központi helyzetének felismerése... A fent vázolt elgondolások: a lenini villamosítási tervvel rokon energiagazdálkodási program éppúgy, mint a vízgazdálkodás programja —• meggyőzően mutatják a Tanácskormány gazdaságpolitikájának nagyvonalúságát és tudományos színvonalát s a dolgozó magyar nép érdekeinek feltétlen szolgálatát. A Tanácskormány vízügyi — helyesebben vízgazdálkodási — tevékenysége elvi és szervezeti szempontból egyaránt döntő változást hozott a korábbi kormányzatok vízügyi politikájával szemben. Ez tükröződik már a leghaladóbb magyar vízimérnökök régi törekvése: az egységes vízügyi igazgatás megvalósításában is. Kiépítője és vezetője Bogdánfy Ödön, a legkiválóbb magyar hidrológus, széles látókörű gazdaságpolitikus s a vízgazdálkodás és energiagazdálkodás egyik úttörője lett. 34
