Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
A Magyar Tanácsköztársaság SO. évfordulója 1969. márc. 21 és aug. 1 között népünk s vele együtt a szocialista tábor és a nemzetközi munkásmozgalom a szocialista Magyarország történelmi elődjére, az 1919-es Tanácsköztársaságra emlékezik. A történelmi események, korszakok súlyát nem naptári időtartamuk, hanem történelmi szerepük adja meg, s a magyar történelem e rövid 133 napos időszaka ilyen nemzetközi jelentőségű eseménnyé vált. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, mint a második sikeres proletárforradalom bebizonyította, hogy a leninizmus nem sajátos orosz elmélet, hogy az azonos cél: a tanácshatalom, a szocializmus megvalósítása, az imperializmus korában, más országokban, más körülmények között és más módszerekkel is lehetséges. Nemzetközi érdekűvé tették a nemzeti-polgári forradalom internacionalista proletárforradalomba való átnövésének, a munkásegység és munkás-paraszt szövetség megvalósításának pozitív és negatív tapasztalatai is. Nemkülönben jelentős stratégiai szerepe is: a magyar Vörös Hadsereg hősi helytállása a Szovjet- Oroszország elleni intervenció egyik fő felvonulási területén kötötte le hónapokig az ellenforradalmi erőket. És végül, de nem utolsósorban nemzetközi jelentőségűvé tette a patriotizmus és internacionalizmus egységének megvalósítása, az az útmutatás is, melyet a közép-európai kis népek problémáinak megoldására nyújtott: a magyar Vörös Hadsereg segítségével a szövetséges Szlovák Tanácsköztársaság megalakításában. —< A kis Magyarország kedvezőtlen stratégiai helyzete, az ellenforradalmi túlerő szorító gyűrűje lehetetlenné tette a Tanácsköztársaság számára a kivívott forradalom eredményeinek megvédését: ezt csak a nemzetközi forradalmi hullám remélt erősödése és a Szovjet-Oroszországgal való közvetlen kapcsolat megteremtése biztosíthatta volna. Ennek ellenére a Magyar Tanácsköztársaság nemcsak a proletárhatalom megvalósításának puszta tényével, rövid 133 napos fennállásával vált nemzetközi jelentőségű eseménnyé. A Tanácskormány szerteágazó, sokoldalú és úttörő állami, gazdasági és művelődéspolitikai szervező munkájának eredményei is gazdag tapasztalatokat nyújtanak az utókor számára. Ma, a tudományos-műszaki forradalom körülményei között folyó békés verseny idején elsősorban a Tanácskormány messze tekintő, — az akkori, kialakulóban levő feltételek között egyes mozzanataiban utópisztikusnak tűnő, valójában azonban a történelmi fejlődés hosszú távú fejlődési tendenciáival számoló! — gazdasági-műszaki fejlesztési tevékenysége és kulturális szervező munkája kerül egyre inkább a történetkutatás érdeklődésének előtérbe, és vívja ki — egyes akkori szovjet vezetők, elsősorban Lenin után! — az utókor elismerését és megbecsülését is ... A Tanácsköztársaság, a szocialista társadalom gazdasági-műszaki és művelődéspolitikai megalapozásában, távlati célkitűzéseiben és azok gyakorlati megvalósításában fontos szerepet játszottak a magyar értelmiség haladó elemei: elsősorban a munkásmozgalommal szolidáris szocialista mérnök- és pedagógusmozgalom szélesedő befolyásának hatására. A mai magyar értelmiség — az 1918/1919-es haladó értelmiség utóda — jogosan tekinti tehát ezt a forradalmi periódust saját haladó hagyományának is, és az 1919-es proletárforradalmat a magyar munkásosztály, a szegényparasztság s egyúttal a haladó értelmiség forradalmának. „A vízgazdálkodás területén dolgozóknak különösen megvan az okuk és joguk arra — írja Hevesi Gyula — hogy a Tanácskormány újszerű vízügyi politikájáról, szemléletéről, mint a magyar vízügy fejlődésének kiemelkedő szakaszáról, haladó hagyományáról megemlékezzenek.” A magyar vízügyi szolgálat legkiválóbb jai ugyanis —1 főleg Bogdánfy Ödön és Sajó Elemér — aktív és vezető tagjai voltak a szocialista mémökmozgalomnak, sőt Bogdánfy szervezője és vezetője az AMOSZ szakmailag legjelentősebb energiagazdálkodási és mezőgazdasági-mű-33
