Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-12-01 / 6. szám
A VÍZ JÓ MINŐSÉGE MEGÓVÁSÁNAK, a viz környezete gondozásának ÉLETTANI JELENTŐSÉGÉT A víz az élővilág nélkülözhetetlen anyaga. Szerepe az élő szervezetben nagyon sokoldalú. Az emberi test embrionális állapotában mintegy 95—97 százalék vizet tartalmaz, de az öreg szervezetnek is több mint 60 százaléka víz, a sejtek turgorját szolgáltatja, a tápanyagok oldó- és szállító közege, a testhőmérséklet szabályozásának és a legkülönbözőbb élettani jelenségeknek is alapvető anyaga. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy hiányát sokkal rövidebb ideig viseli el a szervezet, mint egyéb tápanyagokét. Jogosult tehát a minősítés: a víz elsődleges tápanyagunk. Mindez természetesen csupán az ivóvíz-minőségű vízre vonatkozik, amelynek természetes minőségű abszolút mennyisége is, az emberiség növekvő létszámához és szükségletéhez mért viszonylagos mennyisége pedig még inkább csökken. Ezt viszont mesterséges berendezésekkel kell egyre nagyobb arányokban ellensúlyoznunk. A társadalom kötelessége, esetenként pedig létérdeke, hogy a víz tisztaságára vigyázzon, használata során takarékosan járjon el. A víz útja, körforgalma nagyon bonyolult, kiterjedt, olyannyira, hogy minősége tisztán rendelkezésekkel, hatósági tevékenységgel nem óvható meg. A lakosságnak a szükséges ismeretek alapján kialakult helyes szemlélete, a víz minőségének céltudatos megóvásában, a minőséget, a víz öntisztulási sajátosságát a közvetlenül érintő medrek, partok és part menti területek gondozásában a kedvező eredmény eléréséhez nélkülözhetetlen. Ez azonban csak akkor várható, ha a lakosság a szükséges ismereteket megszerzi. Ha a vizet nem csupán élettani, hanem az ember kulturális, civilizációs igényei, és az ipar szempontjából is vizsgáljuk, joggal állapítjuk meg, hogy a modern gazdasági életnek is első számú nyersanyaga. Iparunk évente mintegy 24 millió tonna szenet, 7 millió tonna ércet, viszont 2 milliárd tonna vizet fogyaszt, ami a jövőben nyilván jelentősen növekszik. Egy tonna újságpapír gyártásához mintegy 200 000 liter víz szükséges. Erősebben iparosodott települések napi és fejenkénti vízszükséglete ma már a 200—500 litert is jelentősen meghaladja, amelynek nagyobb hányada azonban csupán elhasználódik és többé-kevésbé szennyezett állapotban visszakerül a vízforgalomba. A víz körforgása a természetben zárt térben folyó mozgásnak fogható fel. Annyi juthat vissza a Föld felszínére, csapadék formájában, amennyi elpárolgott. A helyi csapadék mennyiségére, formájára és intenzitására jelentősen hat az érintett terület vegetációja, különösen az erdő. Közismert, hogy nagyobb kiterjedésű erdő a levegőit éppen úgy párával telíti, mint a nagyobb tó- vagy tengerfelület. Tapasztalat szerint az erdő felett a csapadék ritkán ölt zápor-, zivatarjelleget. Ugyanakkor a fátlan Alföldön gyakori a károsító zivatar, jégeső. A vegetációnak a harmatképződést elősegítő hatása is jelentős. Az erdőállomány vízvisszatartó hatása is kedvező. Kellő állománysűrűségű, zárt erdőállomány négyzetkilométerenként mintegy 10 000— 12 000 köbméter csapadéktöbbletet tart vissza, az erdő nélküli területekkel szemben. A vizsgálatok azt is igazolják, hogy mezőgazdasági területen jóval nagyobb a csapadék talaj bantárolásának a lehetősége, mint amit ma gyakorlatilag érvényesítünk. A belvizes foltok kivételével ritka eset, amikor a talaj felső 50 cm-nyi rétege a vízkapacitásig telítődik a tavaszi olvadás idején. Gyorsabban összegyülekezik, elfolyik tehát a víz, mint ahogyan a talajba szivárog. Így az elfolyás helyén az ország túlnyomó részén vízhiány, mélyebb területen pedig károsító vízbőség keletkezik már olyan csapadékból is, amelynek mennyisége egyenletes eloszlásban az 50 cm vastag talajréteg vízkapacitását nem haladná meg. Az erdő-, mező- és kertgazdasági dolgozók céltudatos munkája tehát lényegesen növelheti a helyi víztartalékot, ezzel az ország vízvagyonát. Tartósabb víztartalékunk a csapadékból a talajba szivárgott vagy a felszínen tárolt vízmennyiség. A csatornák, patakok, folyók vize a sebességtől függően esetenként néhány óra alatt a csapadék leesésének helyszínét, sőt 10—12 napon belül az ország területét is elhagyja. Fontos érdek tehát, hogy a leesés helyén, minél nagyobb mennyiségű csapadék jusson a talajba, kerüljön helyi tárolóba és minél kisebb, csak a káros mennyiséget igyekezzünk megfelelő sebességgel elvezetni. A termelés és az egészséges emberi környezet fenntartása, gazdagítása szempontjából is nagyon fontos feladat tehát, hogy minden alkalmas felületet hasznos vegetációval telepítsünk be és e vegetációt gondozva, hasznosítsuk. 184
