Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
DÉGEN IMRE államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke: V/ZEILATASANAR ES CSATORNAZASANAR rés utásiabű f A közelmúltban kezdtük meg a hosszútávú népgazdasági terv kidolgozását. A tervezés jelenlegi, első szakaszában elemezzük gazdasági életünk minden területén a fejlődést, majd ennek alapján meghatározzuk a fejlesztés fő irányait, az előrehaladás szükséges és lehetséges mértékét. Kiemelkedő fontosságú a tervnek az a fejezete, amelyik a városok és községek, a településhálózat korszerű fejlesztését érintő kérdésekkel foglalkozik. Ez kapcsolódik a termelőerők tervszerű területi elhelyezéséhez, a lakásépítési program és az egyes gazdasági körzetek kialakításához. A városok, mint a településhálózat legfontosabb alapegységei, a vonzáskörzet gazdasági, kulturális és társadalmi központjai egyre jelentősebb szerepet kapnak. Növekszik a városok és a városi lakosság száma. Ma 71 városunk van, 1950-ben 52 volt a városok száma. A városiasodás gyorsuló ütemét mutatja az is, hogy Magyarországon a városlakók száma az utóbbi 20 év folyamán 26%-kal nőtt, ugyanakkor az összlakosság növekedése csak 11% volt. 1950-ben az ország lakosságának 37%-a, 1965-ben 43%-a élt városokban, 1985-re pedig a városi lakosság aránya az összlakossághoz képest megközelíti a 60%-ot. Az arányok ilyen alakulása miatt a településfejlesztés feladatai közül — nem lebecsülve a kisebb települések jelentőségét — kiemelkedik a tervszerű városfejlesztés szövevényes, majdnem minden népgazdasági ágat érintő problémaköre. * Az 1968. okt. 31-én az Urbanisztikai Társaságban elhangzott előadásból. A városiasodás folyamata általában az iparosodás függvényében szélesedett. Az utóbbi évtizedekben elkezdődött az új ipari és városfejlődési gócok tervszerű kialakítása, nemcsak az ország északi és nyugati térségében, — ahol a városiasodás folyamata már korábbi keletű —, hanem az eddig elmaradott déli és keleti területeken is. A városok fejlődésében több ellentmondást találunk. Az egyik, hogy a termelőerők koncentrálódása általában gyorsabban ment végbe, mint az ezt kísérő urbanizáció. A másik ilyen ellentmondás, hogy a lakosságnak a városokba áramlását, a népesség városi koncentrációját nem követte a célszerű településszerkezet, a megfelelő lakó- és munkahelyi körülmények kialakítása, a települések korszerű közművesítése és felszerelése. Így ezek mind kevésbé felelnek meg a korszerű követelményeknek, ellentétbe kerülnek az élet, a fejlődés egyre gyorsuló ütemével. A várossá formálódás számos feltételének (iparosítás, a korszerű közlekedés, a közintézményhálózat, a lakás- és közműellátás) egyike, a közüzemi vízellátás és csatornázás. E nélkül a közigazgatásilag városnak minősített település nem emelkedhet igazán város rangjára, nincs lehetőség a zárt sorú, többszintes beépítésre, korszerű közintézményhálózat és közegészségügyi színvonal kialakítására. A víz- és csatornaművek építése ugyanakkor rendkívül költséges, nagyon anyagigényes, sok speciális gépet, berendezést, műszert, szakosított, nagy kapacitású építő- és korszerűen felszerelt üzemelő szervezetet, kellő felkészültségű szakembereket követel, és megoldása a vízkészletgazdálkodást is egyre nehezebb feladat elé állítja. A vezetékes vízhálózat 1%-kal való növelése — tehát 100 000 fő ellátása — 1
