Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-12-01 / 6. szám

Az összes helyszíni betonra és vasbetonra vetí­tett fajlagos faanyag-felhasználás területén a kép az alábbi: Vállalat megnevezése Fenyőfűrészárú m3/beton m3 Mélyépítő 0,0264 Közmű és Mélyépítő 0,0424 Hídépítő 0,0393 Vízügyi Építő 0,0560 Dunántúli Vízügyi Építő 0,1760 Keletmagyarországi Vízügyi Építő 0,0860 Fenti fajlagos számok a faanyaggal való to­vábbi takarékosság lehetőségeire hívják fel a figyelmet. Fajlagos cementfelhasználásunk alig haladja meg a vizsgált vállalatok átlagos értékeit. A vá­sárolt beton és vasbeton aránya az összes beton­mennyiségen belül alacsony, de az is tény, hogy a reform első évében ez az építőiparban általában nem emelkedett lényeges mértékben. Vállalataink a földmunkákat magas fokon gé­pesítették, ugyanakkor azonban a földmunka­gépparkunk rendkívül elmaradott, az értékcsök­kenés alapján számított avultsági fok pl. a Víz­ügyi Építő Vállalatnál 38,6% volt. A betonkeverés gépesítettsége vállalatainknál 88—90 százalék között mozog, szemben az élen járó mélyépítőipari vállalatok 96—98 százalékos arányával. Ez a lemaradás arra figyelmeztet, hogy a betontechnológiát vállalatainknál fejlesz­teni kell. Betonszerkezetek területén az előre gyártási színvonalunk kb. az átlagnak felel meg, míg az előre gyártott vasbetonszerkezetek terüle­tén az élen járó vállalatokhoz képest le vagyunk maradva. Az állóeszköz-állomány alakulása a hazai mély­­építőipar összességében vizsgálva kielégítőnek minősíthető. Ha a hazai mélyépítőipar összessé­géből csak a vizsgálatba bevont vállalatokat tekintjük, akkor az állóeszközök területén mind abszolút értékben, mind pedig a termelési volu­menhez viszonyított nagyságban is a Vízügyi Építő Vállalat éri el a maximális értéket. Az 1968. évi helyzet elemzésénél nagy fontos­ságú a szűkített önköltségek vizsgálata. A na­gyobb vállalatoknál ez közel azonos árszínvonal mellett az alábbiak szerint alakult: Építményfajta Mély­építő V. Közmű és Mély­építő V. Híd­építő V. VIÉP Épületek 70,6% 85,7% 65,0% 87,1% Utak 63,6% 63,4% 61,6% 72,1% Csővezeték Csatorna nélkül _ 70,7% 76,9% 63,1% Víziépítmények 71,1% 70,5% 63,0% 74,0 % Csatornák — 60,6% 74,1% 79,3% Egyéb építmény 67,4 % 58,4% 55,0% 76,9% Felvonulás 89,1% 93,2% 95,6% 125,4% összesen 69,2% 66,3% 70,2% 77,0% A táblázat a befejezett saját termelés szűkített önköltségeit tartalmazza. A táblázatot áttekintve megállapítható, hogy a csatornák nélkül számba vett csővezetékek kivé­telével — amelyek legnagyobb része gázvezeték volt — az összes többi építményfajtánál a Víz­ügyi Építő Vállalatnál a legmagasabb a szűkített önköltség. Különösen feltűnő ez a vízügyi ágazat egyik fontos területén, a szennyvíz-csatornázás­nál. Megjegyzendő, hogy a vállalatok szűkített önköltség szerinti sorrendje éppen fordítottja a nyereségszázalék szerinti sorrendnek. A csator­názás önköltségére térve ki, meg kell állapítani, hogy a fejlett vállalatok szintjére ez csak akkor szorítható le, ha az építéstechnológián, anyagfel­használáson és munkaszervezésen változtatásokat hajtanak végre. Ennek kezdeti jelei már mutat­koznak (Siemens ducolás bevezetése, elektronikus számítógéppel történő költségvetés-bontás és adatszolgáltatás stb.), szükséges azonban ehhez a gépgazdálkodásnál kimutatott géppark-változ­tatás megvalósítása is. Sajnos e téren legnehe­zebb a feladat, mert a sűrűn telepített belsőség­ben keresztező közműveket is figyelembe vevő csatornaépítés gépesített technológiája világszín­vonalon a mai napig nincs megoldva. Az építésvezetői általános költségek szintje vállalatainknál ugyancsak magasabb, mint a régi nagy vállalatoké, míg a fel nem osztható költsé­gek szintje kb. az átlagon mozog. A költség­­alakulások részletes elemzésével számos ered­ményforrás tárható fel a következő évekre, de ezekkel egy rövid ismertetés nem foglalkozhat. Végül tárgyalni kell a nyereségek és nyereség­­részesedések alakulását, mert az eddig mondottak ezt készítették elő, lévén az új mechanizmusban a vállalatvezetés mindenhol nyereségorientált be­állítottságú. Az 1968. évi nyereségrészesedésből 1969. évre tartalékolt összegeket is figyelembe véve, az egy főre eső nyereségrészesedések ala­kulása — a legnagyobb összeget fizetett vállalat adatait véve fel 100-nak — a következő: Vállalat megnevezése Nyereségrészesedés Közmű és Mélyépítő 100,0 Mélyépítő 89,0 Hídépítő 79,6 Vízügyi Építő 60,4 Dunántúli Vízügyi Építő 34,0 Keletmagyarországi Vízügyi Építő 23,4 A fenti felsorolás adja meg a vizsgált hat vál­lalat 1968. évi eredményes működésének rang­sorolását. A következtetések levonásánál azonban ügyelni kell arra, hogy egyrészt az új mechaniz­mus első évét vizsgáltuk csak, másrészt a vízügyi vállalatok csak egy-két éve alakultak meg, ill. alakulnak át a régi mélyépítőipari vállalatokkal összehasonlítható profilú vállalatokká és végül — és ez talán a legfontosabb — 1968. évben 1967-hez képest ugrásszerűen fejlődtek. Dr. Rajczi Kálmán műszaki-gazdasági tanácsadó Vízügyi Építő Vállalat 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom