Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-10-01 / 5. szám
3. ábra. Hajóállások elrendezése az ún. hajóállásokra példaképpen bemutatunk néhány elrendezési változatot (3. ábra), amelyek állóvízi kikötőkben alkalmazhatók. A közölt megoldásokon kívül természetesen más kombinációk is előfordulhatnak, ha ezáltal a hajók biztonságos kikötése és megközelítése egyszerűbbé válik. Ha a hajók rögzítésére kikötőbójákat is használnak (3/f. ábra), kerüljük el, hogy egyazon bóját két hajó vegyen igénybe. Ha ugyanis bármelyik, közös bóján álló hajó eltávozik, a szomszédos kikötőkötelek játéka megnő és ez a kikötött hajók szempontjából nem kívánatos. A marina víz felőli oldalának tervezésénél törekedni kell arra, hogy a kishajók a kikötőben lehetőleg nyugodt vízterületet találjanak. Mindenképpen ki kell zárni a zavaró hullámokat, a felszínen esetleg áradáskor megjelenő durva uszadékot és a lehetőségek szerint csökkenteni kell a kikötő belsejében az áramlási sebességeket, Ha erre valamilyen okból kifolyólag nincs mód, a vízterületen kikötve tárolt hajók helyzetét úgy kell kijelölni, hogy azok hossztengelye a helyi áramlással és lehetőleg az uralkodó széliránnyal is párhuzamos legyen. Folyó lezárt mellékágában, vagy állóvizek partján kialakított kikötőkben a hajók helyzete az uralkodó szélirányhoz igazodjék. Önálló tájolási feladatként jelentkezik a vitorláskikötők bejáróútjainak tervezése is, amelyeket a 4. ábra szerint a hajózási idényre jellemző uralkodó szélirányfigyelembevételével kell elhelyezni. így a hajók az esetek többségében egyszerű manőverrel érhetik el céljukat. A marina víz felőli oldalán alkalmazásra kerülő műtárgyak és szerkezetek ismert és hagyományosan alkalmazott anyagokból, valamint új, megfelelő fizikai tulajdonságokkal rendelkező műanyagokból egyaránt készíthetőek. Általánosságban arra kell törekedni, hogy az építmények célszerűek és áttekinthetőek legyenek és megjelenésükkel ne legyenek ellentétben a könnyű kishajókkal. Partfalak, sólyák és külső védművek a nagyobb igénybevételek miatt vasbeton, vagy kőszerkezettel épüljenek, míg a vízterület hasznosítására szolgáló hajóállások bejáró- és kikötőhídhálózatát legjobb úszó tagokra vagy cölöpökre fektetve kiépíteni (5. ábra). A könnyű szerkezetű hidak tervezésénél a vízszint ingadozását is figyelembe kell venni és ha ez a 0,60—0,80 m-t meghaladja, a használhatóság érdekében úszó szerkezetet kell alkalmazni. A vízterület hajók részére készül, ezért ott a hajózáshoz szükséges vízmélységet biztosítani kell. Előnyben lesznek azok a marinák, amelyeknél a természetes vízmélység elegendő a kishajózáshoz, más esetben a kellő mélységet kotrással kell előállítani. A mederviszonyok akár mélyítéssel, akár külső véd- és terelőművek létesítésével való megváltoztatása azonban a pari-, ill. vízfolyás egyensúlyát megbontja és fenntartási jellegű kotrási munkát tesz szükségessé. A marina helyének gondos kiválasztása és a külső véd- és terelőművek helyes vonalvezetése csökkentheti, vagy részlegesen kizárhatja a káros feltöltődési, s így az említett fenntartási tevékenységre ritkábban lesz szükség. 4. ábra. Vitorláskikötő bejáróútjának tájolása 5. ábra. Kikötőhíd szerkezeti rajza A marina vízmélysége akkora legyen, hogy az üdülési jellegű kishajózási idény legkisebb vízállása idején is 0,5—0,8 m vízréteg maradjon a mértékadó merülésű kishajó gerince alatt. Szükség esetén a vízmélységet nem a mértékadó, hanem a max. merülésű vízi jármű merülésének figyelembevételével kell meghatározni. A tanulmány korábban már említette, hogy a vízi járművek nagy részét használaton kívül szárazon kell tartani. A vízretétel és kiemelés különleges műtárgyai 158
