Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-08-01 / 4. szám

ként pedig a kaliforniai rokonaié. Ugyanez a helyzet a császárkörtével, amely jellegzetesen e vidék egyik pompás tájgyümölcse. E császár­körtével ízben, aromában és hozamban csak a kiskunhalasi téli körtefajták, a Seres Olivér, a Hardenpont, a Bőse Kobakja, a Téli Esperes stb. veheti fel a versenyt. Érdekes jelenség, hogy ez a gyümölcsfajta hatalmas fákon 5—10, sőt 15 má­zsás hozamokat is ad. Minthogy e nagy fákról való szedés ma már nehezen megoldható, érde­mes volna kísérleteket folytatni e fajta kordonos termesztésével. A kiskunhalasi példa erre a leg­jobb tapasztalatokat szolgáltatja. Borsodgeszt, Tibolddaróc vidéke ma már ha­gyományos borvidéknek számít. A felszabadulás óta Tárd—Bogács vidékén is sok száz holdnyi kitűnő minőségű bortermő területet alakítottak ki, amelynek termékei a világpiacon is kedve­zően értékesíthetők. Bogácson, Kisgyőrben és Bükkzsércen máris esedékes volna a mesterséges tároló építése. Mindhárom községnek bővizű patakja van jelen­tős vízgyűjtő területtel és bőséges téli-nyári csa­padékkal. A csapadék „helyben marasztalása” nagy biztonságot adna a mezőgazdasági nagyüze­meknek. Bizonyítja ezt a Sályban már korábban megépített tárolótó, amelyből 150 hold ez évben már termőre forduló szőlőt öntöznek. A sályi tároló vizére rövidesen konzervgyár és borkom­binát is épül. A dél-borsodi gyümölcstelepítéssel egyidőben érdemes volna egyes KGST-országokkal is hosz­szabb távlati megállapodás létesítését kezdemé­nyeznünk. De természetesen nemcsak a baráti, hanem a nyugati országok fogyasztópiacai is mind nagyobb gyümölcsmennyiségeket vásárol­nak. Az életszínvonal emelkedését manapság már világszerte a fehérje-, a gyümölcs- és a főzelék­fogyasztás fejkvótájának emelkedése jelzi. Ha pedig egyszer valamennyi észak-európai ország viszonyai is tartósan lehetővé teszik, a páratlan minőségű, C-vitamin-tartalmú magyar gyümölcs- és főzelékfajták tömeges fogyasztását, továbbá, ha a fehérjefogyasztás fejadagja is a biológiai optimum irányába tolódik el, Magyarországon — túlzás nélkül — még a küszöböt is gyümölcsfá­val és konyhakerti növényekkel lesz érdemes te­lepíteni. Aligha sötétbe ugrás tehát, amikor az erózió ártalmaitól visszahódítandó területeken cseme­geszőlő-, gyümölcs- és főzeléktermesztés, to­vábbá az állattenyésztés jelentős fejlesztését ja­vasoljuk. Hazánk gazdasági adottságai között a részben vagy egészben erodált területek hasznosításának modern honfoglalásszerű jelentősége van, amely néhány év múltán a nemzeti jövedelemnek új, gazdag forrásait tárja fel. Olyan feladat ez, amely korunk minden rendű, rangú szakemberét nyil­ván lelkesedéssel tölti el és e feladat végrehaj­tásához államunk a következő esztendőkben egyre több tárgyi segítséget is ad. Vincze Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom