Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
megkönnyítésére táblázatban foglaltuk össze az eddig még nem tárgyalt fás növények fontosabb alkati és hatásjellemzőit. Ezt készséggel az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk. A fás növényi elemekkel való mederkonszolidálás előfeltétele, hogy egyenes szakaszokon mindkét part növényállománya azonos fajokból álló és kiegyenlített legyen, kanyarulatokban pedig erős és mély gyökérzetű, alsóterelőként is számításba vehető fafajok alkossák a támadott (homorú) part és zárt lombú, erős árnyékhatású fajok adják a töltődő (domború) part állományát. Ez utóbbi azért fontos, hogy az aljnövényzet kialakulásának gátlásával csökkentsék azok feliszapoló hatását (2., 3. ábra.) Szabályozás esetén a kanyarulatok növényi védőelemekkel való konszolidálásának alapvető feltétele — irodalmi adatok szerint —, hogy a támadott part görbületi sugara nagyobb legyen, mint a töltődő parté, a partrézsű esése pedig ne haladja meg az 1 : 2 viszonyt, 30°-ot. 30—60° között már csak esetenként alkalmas védőelem a parti növényzet. A parti vegetáció alakításánál és újratelepítésénél egyaránt, az ökológiai viszonyok alapján természetesen is rendszerint kialakuló zónális tagolódást kell elősegítenünk, ill. megvalósítanunk, ha azok a műszaki céloknak megfelelnek. A partlábnál a kisvíz szintjében, vízinövény sáv a legalsó vegetációs zóna. Anyagaként az áramlási sebességtől függően, nád-, gyékény-, sás-, káka-, vagy szittyófélék jöhetnek tekintetbe. Az áramlási sebesség felső határa, amit a vízinövények még eltűrnek a nád esetében 1 m/sec, a gyékény és kákánál 0,2 m/sec. A kis- és nagyvíz szintje közötti parti sáv anyaga jó víztűrő képességű, zárt állományt adó, taraekos fűfélékből telepített és a feliszapolódás csökkentésére lehető röviden tartott gyep legyen. A fontosabb állományképzők a zöld pántlikafű, a nádképű csenkesz, a tarackos tippan, a réti perje és fehér here legyenek. A gyep tűrése minőségétől, az igénybevétel tartamától függően, 2—5 m/sec. áramlási sebességig terjed. Ha a víz áramlási sebessége a fenti határértéknél nagyobb és a meder-konszolidálási célok ezt indokolják, a KV magasságáig lábazati kőszórással kombinálhatjuk a növényi védőelemeket (4. ábra). A gyepes sáv megfelelő méretű kiterjesztése erodálódó szakaszokon a partélen túli csatlakozó területre egyenes, átmeneti és domború partokon indokolt. Töltődő szakaszokon csak abban az esetben, ha a gépi kotrás parton járó géppel történik. Ez esetben a gyepes sáv szélessége legalább akkora legyen, amekkorát a kotrást végző gép típusa, illetőleg a kotrási depónia képzése megkíván. Csökkenthető a gyepes sáv szélessége az esetben, ha 2. ábra. Egyenes vízfolyás-szakasz vegetációs sávjai (sematikusan) 3. ábra. Vízfolyás-kanyarulat vegetációs sávjai (sematikusan) 4. ábra. Technikai és biológiai védöelemek kombinatív alkalmazása
