Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-06-01 / 3. szám

A különböző rézsű- és mederburkolatok mutatói alapján a következő megállapítások tehetők: — Az aszfaltbeton burkolatok építését, különösen, ha igény a vízzáróság, szorgalmazni kell, mivel már a je­lenleg alkalmazott technológia mellett is kedvezők a költségmutatók és legkevesebb az élőmunka-ráfordítás. Élettartam tekintetében a várható eredmények szintén kedvezőek. — Az előre gyártott betonelemekből készített burko­latok — bizonyos mértékű fejlesztés után — az asz­faltbeton burkolatokkal szemben versenyképesek ma­radnak, különös tekintettel arra, hogy a beépítés he­lye és ideje nem korlátozott. — A terméskő-burkolatok kétségtelenül a legmunka­igényesebbek, ezért építési arányuk — a jelenlegihez képest — csökkentendő. Azonban kőben gazdag vidé­ken, vagy olyan helyeken, ahol az esztétikai igény je­lentős, alkalmazásával továbbra is számolni lehet. Csatornák építése A vizsgált megoldások: A csatornaépítés következő három módszerét ele­mezték: — előre gyártott betoncső-csatornák, — monolit betoncsatornák, — alagútépítési módszerrel épített monolit betoncsa­tornák. Ezekből célszerűen és az azonos használati érték fi­gyelembevételével csak a következők hasonlíthatók össze: — A 80 cm-es átmérőjű 2 m hosszúságú RIMAS el­járással gyártott csövekből cementhabarcs-kötéssel épí­tett csatornák hasonlítva a 80 cm-es átmérőjű 2 m hosz­­szúságú SIÓMÉ eljárással gyártott csövekből gördülő gumigyűrűs csőkötési eljárással épített csatornákhoz. — A 150 cm-es átmérőjű 2 m hosszúságú SIÓMÉ el­járással gyártott és gördülő gumigyűrűs csőkötéssel be­épített csatornák hasonlítva a 150 cm-es átmérőjű mo­nolit vasbeton-csatornákhoz. — A nyitott munkagödörbe épített 250 cm-es átmé­rőjű monolit vasbeton-csatornák hasonlítva az azonos átmérőjű, de alagútépítési módszerrel épített csator­nákhoz. Kiindulási feltételek: Az elemzésekben a 80 és 150 cm-es átmérőknél csak a csőszelvény kialakítását (beépítését) dolgozták fel, ez­zel szemben a 250 cm-es átmérőknél a komplett csa­tornaépítésből kellett kiindulni, mivel a munkatér ki­alakítása a csőszelvény építési körülményeit is jelentős mértékben befolyásolja. Az alagútépítési módszernél a DEMAG cég TŰM 19/23 típusú fúrópajzsát választot­ták, amelyik 2,5 m 0-ig képes nagyszelvényű csatornák építésére. Az elemzés során egységesen 50 éves csatorna-élet­tartammal számoltak és feltételezték, hogy az építési technológia változása sem a fenntartási, sem az üze­meltetési költségekben nem okoz változást, ezért az át­számított költségek képzésétől eltekintettek. A kiszámított mutatókat a 4. táblázat tartalmazza. 4. táblázat A csatornák egy ím-ére jutó értékek, ha az átmérők 80 cm 150 cm 250 cm és az építés A mutatók megnevezése bß '0) RIMAS SIÓMÉ rn°vb>llt SIOME monolit vb-ből* * СЛ >> 'ojO О) '0) csövekből, illetve hagyó- alagút­­mányos építési и 'QJ g eljárássá! történik** módszerrel történik Költségmutatók: Építési költség 1968. évi áron Ft Építési költség 1985. évi feltételezett áron Ft Eerúházási igényesség*** Ft Élőmunkaigény: üzemi óra helyszíni________________________________________óra Összesen: 274,— 265,— 1730,— 827,— 5900,— 5340,— 263,— 254,— 1940,— 789,— 6090,— 5260,— 21,— 21,— 9,3 31,— 580,— 650,— 2,50 2,00 — 3,00 — ____ 2,40 1,60 14,93 2,50 42,90 27,80 4,90 3,60 14,93 5,50 42,90 27,80 Megjegyzések: * Az adatok csak a csőszelvények megépítésére vonatkoznak. ** Az adatok a csatornák teljes megépítésére vonatkoznak. *** A beruházási igényességi mutatók a csőgyártáshoz szükséges beruházások nélkül nyertek kimunkálást. A kiszámított mutatók alapján megállapítható, hogy a különböző technológiával gyártott csövekből épített csatornák között az építési költségekben számottevő el­térés nincs (ha a minőséget azonosnak feltételezzük), a munkaigényben azonban jelentős eltérés lehet. Az előre gyártott csatornák építési költség- és munka­igény-mutatója annyira kedvező, hogy alkalmazásuk célszerűségéhez kétség nem férhet. Az alagutas nagyszelvényű csatornaépítés szintén kedvezőnek mutatkozik, ezért célszerűnek látszik az elemzést nagyobb mélységgel és részletességgel (esetleg külföldi tapasztalatok alapján) folytatni, amelynek so­rán konkrétan kijelölhető, hogy melyik eljárást milyen talaj-, talajvíz- stb. adottságok mellett célszerű alkal­mazni. További előnye az alagutas csatornaépítési módszernek, hogy a térszint forgalmát csak kisebb mértékben zavarja, mint a nyíltfeltárásos módszer. Orbán Sándor oki. mérnök és oki. szakmérnök, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet tud. főmunkatársa Kövesi Gyula oki. gépészmérnök, az OVH osztályvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom