Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-06-01 / 3. szám

Az 1867-es kiegyezés amnesztialehetőségével élve hazatér Magyarországra. Munkássága több irányú. Átfogó javaslatokat tesz és kezdeményezi az ország gazdasági életének fellendítését. Nagy fontosságú a Ferenc-csatorna és más csatornahálózatok felújításával kapcsolatos szervező tevékenysége. Tanulmányokban és beszédekben fejti ki a csatornák építésének jelentőségét a föld javítás és a szállítás szempontjából. Szerepe volt a Panama- és a Korinthusi-csatorna építési munkálatainak megkezdésében.

Közgazdasági szemlélete meghatározza tetteit. Ezt bizonyítják — többek között — a csatornahálózat kiépítése és az ármentesítéssel kapcsolatban tett erőfeszítései, a magyar mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében kifejtett tevékenysége vagy a pénzhiány megoldására irányuló előterjesztései.

Politikai-diplomáciai munkásságának főbb területei: keresi a „keleti kérdés” békés megoldásának lehetőségeit; felveti az Európai Egyesült Államok gondolatát; nem hivatalos követként államközi szövetségek megteremtésén fáradozik; elnökletével ülésezik a III. Nemzetközi Békekongresszus (Budapest, 1896); tárgyalásokat folytat a nemzetiségek képviselőivel.

Kulturális-népművelési területen végzett munkája eredményeként megalakul 1868-ban Baján az első népművelési kör, majd 1870-ben elnökletével Budapesten a Központi Népoktatási Kör.

A lényegében reális helyzetfelismerést tükrözi Türr hazai gazdaságpolitikai koncepciója: a nemzetközi tapasztalatok és erőforrások felhasználásával a belterjesség irányában fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, gazdaságosabbá tenni a termelést, növelni a termelékenységet, versenyképesen kijutni az európai piacra, kiszakadni abból a helyzetből, amely Magyarországot gazdaságilag Ausztriának szolgáltatja ki. Ennek szolgálatába állítani a hitel-, a pénz-, az adópolitikát és a vízgazdálkodást.

* * *

Türr gazdaságpolitikai nézőpontjának centrumában összekapcsoltan jelentkezik a pénzügy és hitel, valamint mezőgazdaság, vízgazdálkodás és közlekedés.

A XIX. század legnagyobb túltermelési válságának idején (1873) a pénzkrizis megoldására javaslatot készít a pénzügyminiszter részére. E problémakörre több alkalommal később is visszatér, például Államadósság és pénzkrizis c. munkájában, a Földhitel és az állam javadalmak c. tanulmányában, stb. Javaslatainak, felvetéseinek feltehetően volt szerepe abban, hogy az 1860—70-es években több földhitelintézet jött létre a mezőgazdasági hitel kiterjesztésének elősegítésére. A pénzüggyel és hitellel kapcsolatos javaslataiban, tanulmányaiban a mezőgazdaság és ipar alapvető korlátjának a hitel szűkösségét tartja. A megoldást a mezőgazdasági hitel kibővítésében látja oly módon, hogy a földbirtok mozgósításával a kereskedelmi váltó hatásával egyenértékű, sőt annál biztosabb „forgalmi eszközt” kell teremteni. E tanulmányok Türrnek arról a felismeréséről tanúskodnak, hogy a gazdaság fejlesztésének egyik alapvető követelménye az ország sajátos viszonyainak megfelelően nagy öszszegű hitel rpegszerzése. Ehhez nem tartja elégségesnek a meglevő hitelintézeteket. Türr minden erővel a mezőgazdasági hitel kibővítése érdekében az egész magyar földbirtokot és a kihasználatlan államjavakat szerette volna mozgósítani.

Szembetűnő, hogy Türr István a gazdasági fejlődést a mezőgazdaság oldaláról közelíti meg. Véleménye szerint a sajátos magyaros viszonyok között az ipar csak a mezőgazdaság fejlesztésével teremthető meg.

Jórészt ezzel kapcsolatos vasútellenessége is. A vasút és a víz harcában a víz mellett számtalan érvet, adatot, tényt sorakoztat fel. Felhívja a figyelmet arra, hogy a német vasutak drága díjtételei miatt is szükséges lenne vízi út kiépítése Fiúméig, hogy ezzel a magyar gabona ismét versenyképes lehessen a világpiacon. A közlekedést egy kiterjedt, összefüggő egészet képező és a tengert is könnyen elérő csatornahálózat kiépítésével akarja fellendíteni. Ez egyben harcot jelentett a vasúti díjszabások monopolisztikus árainak letöréséért is.

Felméri az akkori magyar mezőgazdaság rendkívüli elmaradottságát, kezdetlegességét. A kivezető utat a mezőgazdaság fellendítésében és a mezőgazdasági termékek olcsó vízi úton tengerhez való szállításában látja megoldhatónak. A drága vasúti közlekedés — véleménye szerint — a részben monokulturális viszonyok miatt sohasem biztosíthatja a világpiacon a megfelelő versenyfeltételeket az amerikai és az orosz búzával szemben. A vízi utak, öntözési és lecsapolási csatornák megépítését az állattenyésztés fellendítése érdekében is indokoltnak tartja.

Több ország gazdaságának fejlődésével kapcsolatban folytat tanulmányokat. Így például India gazdasági adatainak elemzésével igazolja, hogy a víz ellensúlyozza a vasút veszteségét és a csatornaépítés nagyban növeli a nemzeti vagyont. Rámutat arra is, hogy a vasútépítés óriási teher az államháztartásra és akadályozza a mezőgazdaság belterjes fejlesztését.

„A magyar mezőgazdaság létérdekei” címmel, Bécsben 1881. március 17-én tartott előadásában több lényeges kérdés felvetése mellett hangsúlyozza „...a nemzetközi verseny, a vasutak és olcsó víziutak által előidézett fejlődés arra köteleznek bennünket, hogy gazdaságunkban sokat és olcsón termeljünk”.

Nagy gazdasági előnyöket tulajdonít a csatornázásnak. Különös figyelemmel elemzi, hogy a csatornázás különböző hatásaiból melyek realizálódnak, illetve realizálódhatnak és milyen mértékben. Így többek közt a mezőgazdasági terméseredmények növelése, az olcsó szállítás, közlekedés, a csatornázás közvetett hatása a mezőgazdaságon keresztül az ipar fejlődésére stb.

69