Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-04-01 / 2. szám

robbantással, kisebb dobótöltet nagyobb úszó jégtáblák darabolására a halállományban nem okoz számottevőbb károsodást. Az ilyen töltetektől, — súlyuktól függően — csak jégszilánktömeg és kisebb-nagyobb légnyomás keletkezik. A töltet körültekintő elhelyezésével e káros hatás azonban nagyobbára megelőzhető.

Sorozatos robbantás esetén azonban az első nagy töltet felrobbantása után mintegy 100— 150 méterre kiterjedő hatósugáron belül a robbantás kárt okozhat a halállományban. Kedvező tényező, hogy a halállomány az erős je'gképződés megindulása idején általában a kevésbé hideg, sekélyebb parti szakaszokra húzódik. A töltéseket viszont nagyobbára a sodorvonal közelében robbantják fel. Ez az eljárás már egymagában is hozzájárul a pusztulás mérvének tetemes csökkentéséhez. A gyakorlat egyébként is azt igazolja, hogy az első nagyobb

töltet felrobbantása után halpusztulás gyakorlatilag már alig konstatálható. Nagy tölteteket különben is csak súlyos veszély idején robbantanak, amikor a tét már igen nagy. Ilyen esetekben végül is érthetően már nem a halgazdálkodás, hanem az egész népgazdaság és a környező lakosság létérdeke irányadó a hatékony technológia megválasztásában.

Okvetlen védekezni kell azonban a jég alá süllyesztett és a meder fenekére merülő töltetek károkozó hatása ellen. A nagyobb közegellenállás csupán a 100 centiméter alatti vízmélységben kezdődik. Víz alatt általában a vízszint és a mederfenék közötti vízrétegben jégmező, hajóroncs, hídroncs, favagy vascölöp eltávolítása során robbantanak.

A különböző súlyú speciális robbantó tölteteket a perforator (jéglyukasztó) töltet kivételével, a torlódott jég alá süllyesztve alkalmazzák. Az egyes töltetek

merülési mélységét a jégtorlódás mérve és a környezet védelmi szempontjai határozzák meg. Nagyobb töltetek alkalmazását igen gyakran a folyó menti lakótelepülések sűrűsége, fajlagos értéke, ipari üzemek, mezőgazdasági épületek közelsége és még számos hasonló szempont határozza meg.

A jégrobbantás várható hatását egyébként minden alkalommal a legalaposabb körültekintéssel, elméleti számítások és gyakorlati tapasztalatok szerint állapítják meg. E gyakorlat egyik fő jellemzője azonban minden esetben a lakosság és a népgazdaság érdekeinek megóvása. A mérleg egyik serpenyőjébe mindig a várható veszély mértékét, a másikba pedig az elhárítás műveleteinek költségét mérik. A beavatkozás módszereit viszont mindig szigorúan e két tényező viszonyának mérlegelése alapján kell meghatározni.

Vincze Oszkár

Vízgazdálkodási Tudományos Ismeretterjesztés

A TIT Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport 1963. március 18-án a Kossuth Klubban országos értekezletet tartott.

Az értekezletet dr. Ortutay Gyula, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke nyitotta meg, majd a Szakcsoport elnöke, dr. Kertai Ede „A vízgazdálkodás és az új gazdasági mechanizmus” címmel tartott előadást. A Szakcsoportnak az elmúlt két év alatt végzett munkáját és további feladatait dr. Varró József és dr. Nagy László ismertette.

A beszámolókhoz többek között hozzászólt Kiss István, a TIT országos titkára és Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke.

A nagy jelentőségű országos értekezletnek, — amelyen valamennyi megye TIT szervezete és megyei Vízgazdálkodási Szakcsoportja képviseltette magát —, különös hangsúlyt adott az értekezlet előtt aláírt megállapodás.

Megállapodás

Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke és országos titkára a vezetésük alatt álló két szerv között 1966. március 7-én létrejött megállapodás értelmében megindult vízügyi ismeretterjesztő munkát nagyra értékelik és a két szerv közötti kapcsolatot — tekintettel a korábbi megállapodásban foglaltak teljesítésére — megújítva szorosabbá kívánják tenni.

Ennek érdekében az alábbi keretmegállapdást kötik:

1.1. Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) részére megküldi vezető testületéinek a Társulatot érintő határozatait, fejlesztési célkitűzéseit, a vízgazdálkodási ismeretterjesztő munkával kapcsolatos irányelveit.

1.2. Az OVH vezető testületéinek üléseire, tanácskozásaira — amennyiben a napirend indokolttá teszi — meghívja a TIT illetékes képviselőit.

1.3. Az OVH szükségesnek tartja, hogy a felügyelete alá tartozó szervek dolgozói mind szélesebb körben vegyenek rendszeresen részt a tudományos ismeretterjesztésben.

1.4. Az OVH elősegíteni kívánja a felügyelete alá tartozó szervek dolgozóinak ismeretterjesztő tevékenységét szemléltető eszközök, anyagok, közlekedési eszközök stb. biztosításával.

1.5. Az OVH a TIT útján ismeretterjesztő propaganda anyagokat (könyvek, füzetek, filmek, diafilmek stb.) készít és támogatja azok terjesztését.

1.6. Az OVH az ismeretterjesztő munkához rendszeresen évenként megállapított összegű céltámogatással járul hozzá.

1.7. Az OVH a TIT-ben végzett társadalmi munka elismerését elősegíti kormány- és főhatósági kitüntetések és jutalmak adományozásával is.

1.8. Az OVH támogatja a vízgazdálkodás történetének megismerését és fejlődését elősegíti TIT pályázatok meghirdetését és a pályaművek hasznosítását.

2.1. A TIT szükségesnek tartja, hogy az OVH vezető testületéinek vonatkozó határozatait a korszerű ismeretterjesztés érdekében munkájában hasznosítsa.

2.2. A TIT kielégíteni kívánja a vízügyi dolgozók tudományos érdeklődését és a vízgazdálkodás sokoldalú tevékenységét ismerteti a széles néprétegek felé.

2.3. A TIT az ismeretterjesztő munka során szerzett tapasztalatokat, a dolgozó tömegek véleményét, javaslatait feltárja, összegezi és rendszeresen eljuttatja az OVH illetékeseihez.

2.4. A TIT — a külföldi testvértársulatokkal való kapcsolat révén — népszerűsíteni kívánja hazánk vízgazdálkodásának fejlődését, eredményeit külföldi országokban is. A vízgazdálkodási szakcsoport tagjai részére lehetővé teszi — a kiemelkedő ismeretterjesztő munka elismeréseként — külföldi tanulmányutakon való részvételt, delegációkban az OVH, illetőleg a TIT képviseletét.

63