Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-02-01 / 1. szám

mely szennyvíztisztítási tech­nológia alkalmazását lehetővé teszik: mechanikai, biológiai rész- és teljes biológiai tisztítás, aerob iszapkezelés stb. A 6. ábra az EBM-rendszer főbb műtár­gyainak kialakítását vázolja és egy teljesoxidációs biológiai tisztítóberendezés technológiai sémáját tünteti fel. Az EBM- rendszer a kis szennyvíztisztító telepek racionális, gazdaságos és gyors kiépíthetőségét célozza elősegíteni. (Folyt, köv.) Pintér György oki. mérnök OVF Vízkészletgazd. Felügyelőség Bogárdi János Kevés víz — tíz — sok vís A Magyar Tudományos Akadémia ismeretter­jesztő sorozatában, a Korunk Tudománya leg­újabb köteteként jelent meg Bogárdi akadémikus „Kevés víz — víz — sok víz” című tanulmánya. A Korunk Tudománya könyvsorozat eltérően a régebbi ismeretterjesztő művektől nem azt a célt tűzte ki, hogy az egyszerű olvasót szórakoz­tatva tájékoztassa a tudományos eredményekről, hanem sokkal inkább azt, hogy a művelt olvasó számára adjon áttekintést a tudományterületen végbemenő fejlődésről, a folyamatosan jelent­kező újabb és újabb problémákról, külön rá­mutatva a még megoldatlan kérdésekre. A tudományok egyre inkább differenciálódnak. Mind nehezebbé válik még egy-egy szakterületen is az áttekintés megszervezése, a részeredmények egységes egész képpé formálása. Amint azt Ákos Károly, a sorozat szerkesztője, a Magyar Tudo­­mány-ban írta: A tudományos szakágak terebé­­lyesedése információs cső felé vezet. Ebből az egyik kivezető út az ismeretterjesztés területén adódik. Ez a felismerés vezetett ennek a sorozatnak a megindításához, ennek a gondolatnak jegyében jelent meg többek között Erdey-Gruz Tibor, Rényi Alfréd, Major Máté könyve és írta meg most Bogárdi János a vízgazdálkodás tudomány­­területéről áttekintő képet nyújtó tanulmányát. Azt ma már a hétköznapok embere is világo­san érzékeli, hogy a víz társadalmi szerepe egyre nő. Ennek oka nemcsak a népesség szaporodása, hanem a gazdasági élet rohamos fejlődése, az életszínvonalnak, a társadalmi igényeknek világ­szerte tapasztalható növekedése is. A vízgazdálkodás fejlesztése nagyon sok, bo­nyolult kérdés megoldását követeli meg, amihez minden erő és tudás latba vetése szükséges. Jól példázza ezt az UNESCO által megindított és világméretben megszervezett Nemzetközi Hidro­lógiai Decennium is, amelynek keretében a világ valamennyi hidrológusa összehangolt program keretében foglalkozik a vízkészletek problé­máival. Bogárdi akadémikus tanulmánya átfogóan is­merteti a vízgazdálkodás feladatait. Anélkül, hogy a részletekbe menne, rávilágít a tudomá­nyos kutatás szerepére a vízgazdálkodásban. Megismertet a víz mozgásának és a meder ala­kulásának problémáival. Élvezetes egyszerűség­gel vezet végig a hordalékkutatás bonyolult út­vesztőjén. Külön fejezet foglalkozik a vízgaz­dálkodás gerincét képező nagy vízi létesítmények szerepével és a Kiskörei Vízlépcső példáján be­mutatja, hogy milyen előkészítő munkákat kell elvégezni az építés megkezdése előtt. Bogárdi könyve azt a célt tűzte ki, hogy érzé­keltesse a vízzel való gazdálkodás összetett vol­tát és bemutassa azokat a kutatásokat, amelyek közelebb visznek a víz mozgásával kapcsolatos törvényszerűségek, a bonyolult összefüggések feltárásához. Ügy vélem, ezt a célt maradékta­lanul elérte. (Korunk Tudománya sorozat. Bogárdi János: Kevés víz — víz — sok víz, Akadémiai Kiadó, 1967. 11,— Ft) Dr. K. E. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom