Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-12-01 / 6. szám

Víntknw.Mi.KOún$ /кхУна^^5?гш'аЛ^ II. RÉSZ A beküldött tanulmányi anyag foglalkozik még a ta­lajnedvesség mérésével is, V. Schilder (Pozsony) termő­­diffúziós módszerét ismerteti. E módszer a nedvesség­nek a hővezetőképesség alapján való meghatározását írja le. A továbbiakban a dolgozatok a talajnak a növényi vízellátásban játszott jelentős szerepével foglalkoznak. Éspedig Petrasovits Imre szerint egyrészt az aktív gyö­kérzóna talajának statikus szerepét, másrészt az eva­­postranszpirációs vízmennyiségnek és a levélzóna lég­­nedvességének biztosítása útján játszott dinamikus sze­repét elemzi. Erdős L. a csupasz nem müveit talaj pá­rolgását vizsgálja, s az eddigi mérési módszerek hibáit tárja fel. A talajvízből származó közvetlen párolgásról a cukorrépánál és a kukoricánál mért vizsgálatai alap­ján Szalóki S. számol be. A növényi transpiráció megismerésével több bekül­dött anyag is foglalkozik. Antal E. beküldött dolgoza­tában a különféle transpirációkat definiálja. Pozsgai E. a szabadvízfelszín párolgásának figyelembevételével végzi a kísérleteit. Érdekes gondolatot közöl az ún. teszt-növény értékét állapítják meg, és ehhez viszonyít­ják a különböző növények hasonló értékeit. Ezen empirikus megállapítások mellett jelentősek azok az eljárások is, amelyek során valamilyen bioló­giai vagy éghajlati elem időbeni változását fogadjuk el alapul. Így pl. Sulyok—Schulek E. és Bácsi E a gyü­mölcsfák csúcsrügyének fejlődését, Salamin vizsgálatai­nál a szántóföldi növények növekedési görbéiből kö­vetkeztet az időbeli változásra. Jelentős a zöldfelület időbeli változásának elemzése, pl. Petrasovits vizsgá­latai. A beküldött anyagok közül Szalóki S. vet fel ezen a területen igen érdekes kérdést a lucerna példájával. A lucerna párologtató felülete sokszorosára növekszik kaszálástól-kaszálásig. Nyilvánvaló, hogy a nagyarányú felületváltozás élesen kell, hogy mutatkozzék a vízfo­gyasztás mértékében is. Az öntözővíznorma számításánál beküldött tanulmá­nyok közül Hartyányi L. és Czeszenk A., Kozák I., Szász G. kutatóké a legjelentősebb. A beküldött anya­gok az előbbiekben már leírtakon túlmenően az öntö­zési időpont kérdésével foglalkoznak. A szerzők az ön­tözési fordulók és az öntözővíz mennyiségnek időbeni változása mellett foglalnak állást. A tényleges öntözővíz mennyiségének meghatározá­sára utat mutat Pozsgai E. anyaga az öntözési prognó­zissal, Kozák I. anyaga az esetenként változó vízhiány vizsgálatával, Szeiferl Gy. anyaga nagy területi vi­szonylatban a talajnedvességi helyzet folyamatos fel­mérésével és a tájékoztatás lehetőségének biztosításá­val. Itt kell megemlíteni még, az öntözésnek a lefolyásra való hatását is. Sági K. vizsgálati eredményei világo­san mutatják összhangban a kezdeti talajnedvesség szerepéről mondottakkal, hogy az öntözővíz mennyisé­gét pontosan kell megállapítani abból a szempontból is, hogy az öntözés után közvetlenül jelentkező nagy intenzitású, vagy nagy mennyiségű eső, kárt ne okoz­zon. GAZDASÁGOSSÁG. Hét dolgozat. Szekcióvezető: dr. Kádár Béla egyetemi docens, összefoglalójában ki­emelte, hogy a mezőgazdaság alapvető termelőeszköze a föld, ami nem pótolható, és hazánkban a termőföld szaporítására nincs gyakorlatilag lehetőség. Ezért a me­zőgazdaságban a termelés fejlesztésének az eredmények fokozásának főbb útja az, hogy az adott termőterüle­ten növeljük a termelés színvonalát és jövedelmező­ségét. Ebben egyik fontos eszköz a helyes vízgazdál­kodás. A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala műszaki, természettudományi és ökonómiai szempontból jelle­mezhető. Magas színvonalú a vízgazdálkodás műszaki szempontból, ha létesítményei technikailag korszerűek. Természettudományi szempontból általában a vízgaz­dálkodás színvonalát a termőtalajra gyakorolt hatás­sal, valamint kultúrnövényeink optimális vízellátásával értékelhetjük, ökonómiai szempontból a vízgazdálko­dás által elért eredmény mutatja a színvonalat. A kong­resszuson a témák komplex összefüggésben kerültek megfogalmazásra, a vízgazdálkodás célja és színvona­lának jellemzése tekintetében. A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala és ha­tékonysága nemcsak a létesítmények műszaki kivite-7. ábra. A korszerű nagyüzemi módszer a kukorica mélybarázdás öntözése 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom