Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-04-01 / 2. szám

ságok hatósági, szakigazgatási, vízügyi felügyeleti jogkörének, területi koordinációs tevékenységének. Gondoskodni kell arról is, hogy az igazgatóságok mint a vízügyi műszaki-tervezés területi központjai az eddigieknél szélesebbkörűen és felkészültebben lássák el e téren is megnövekedett feladataikat. Növekszik és módosul a szakaszmérnökségek szerepe is. A döntési jogkörök következetesebb decentralizálása, az érdekeltekkel való közvetlen kapcsolat tartása, a járási tanácsokkal való együttműködés, valamint a vízügyi hatósági tevékenység gyorsabb intézése végett egyes vízügyi államigazgatási feladatokat a szakaszmérnökségekhez kell utalni.

A vízgazdálkodás funkcióinak ellátása — a víz természetből való kitermelése, felhasználásra alkalmassá tétele, anyagi tulajdonságainak, térbeli helyzetének megváltoztatása, időbeli ingadozásainak kiegyenlítése, technológiai szállítása és elosztása, a kártételei elleni védelem — egyre több és bonyolultabb társadalmi termelőszolgáltató munkát igényel, nagy térségre kiterjedően, hosszú időre kihat a termelőerők fejlődésére.

A vízgazdálkodás egységes rendszerének kialakításában nagy jelentősége van a távlati tervezés fejlettebb módszerei alkalmazásának. Ezért tovább kell fejleszteni a Vízgazdálkodási Kerettervet, meg kell teremteni az abban előirányzott távlati célkitűzések és a helyi fejlesztési elképzelések összehangolt megvalósításának feltételeit.

A vízgazdálkodás komplex jellegéből adódóan az eddiginél intézményesebben és hatékonyabban kell gondoskodni az ágazati és területi tervezés koordinálásáról, az OVF és a többi tárcák, továbbá a vízügyi igazgatóságok, a tanácsok és az üzemek vízgazdálkodást érintő terveinek összehangolásáról.

III.

Széles teret kapott a beszámolóban a tanácsok vízügyi tevékenységének elemzése, a vízügyi és tanácsi szervek kapcsolatainak ismertetése.

A Kormány a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megszűntével a települések vízellátásának és csatornázásának, valamint a belsőségi vízrendezésnek főhatósági irányítását — éppen 10 évvel ezelőtt — utalta az Országos Vízügyi Főigazgatóság hatáskörébe. Az elműit 10 év eredményei bizonyítják, hogy a kormánynak ez az intézkedés, a tanácsi szervezetnek a vízgazdálkodás átfogó, egységes rendszerébe való bekapcsolása helyes volt. Azóta létrejött a tanácsi vízügyi szakigazgatási szervezet. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak építési, közlekedési osztályai keretében megalakultak a vízügyi csoportok, a fővárosban, a megyei jogú városi tanácsoknál és az utóbbi időben mind több járási tanács szervezetében is vízügyi előadók látják el a tanácsi vízügyi feladatokat. Ez a szervezet — a vízügyi igazgatóságokkal együttműködve — irányítója, szervezője az egyre sokoldalúbb és szélesebb körű helyi vízügyi tevékenységnek. A vízügyi és a tanácsi szervek jól bevált kapcsolatát a vízgazdálkodási feladatok ellátásában a vízügyi törvény is megerősítette.

A vízügyi és a tanácsi szervek kapcsolata kétirányú: az OVF — mint a vízügyi igazgatás országos irányító szerve — főhatósági jogkörénél és a gazdasági reform irányelveinek megfelelően, ágazati hatáskörénél fogva szakfelügyeletet gyakorol a tanácsi vízgazdálkodás szakigazgatási szerve felett, másrészt a területi vízügyi és tanácsi szervek együttműködnek a helyi vízgazdálkodási feladatok megvalósításában. Ez a szervezet alapja a népgazdasági jelentőségű, nagyobb térségekre kiterjedő és a helyi vízgazdálkodási feladatok összehangolásának.

A vízügyi hatósági jogkör a vízkészlettel való gazdálkodás területén kiterjed:

— a térben és időben változó felszíni és felszín alatti vízkészlet és a népgazdaság vízigénye tervszerű összhangjának biztosítására, az igények rangsorolására, a készletek elosztására;

— a víznek — mint természeti kincsnek — kitermeléséhez, használatához szükséges engedély kiadására;

— a vízkészlet engedélyezett felhasználásában a vízmennyiségre és minőségre kiható szakmai előírások megtartásának folyamatos ellenőrzésére. Az ellenőrzés az üzemen belüli vízgazdálkodásra is kiterjed.

A vízügyi hatósági jogkör gyakorlása során ügyelni kell a vízgazdálkodás sajátos jellegére, nagy térségekre, egész országrészekre, helyenként — a közös vízgyűjtő területeken a szomszédos országokkal való együttműködésre kiterjedő komplex kihatásaira, sokrétű természeti és népgazdasági összefüggésekre. Figyelembe kell venni azt, hogy a helyi vízügyi feladatok csak az országos fejlesztési célkitűzésekkel egységben valósíthatók meg.

E szempontok szerint a vízkészletgazdálkodással összefüggő egész országrészekre is kiterjedő, a szomszédos államokkal összehangolt alapvető vízügyi hatósági jogkört a vízügyi igazgatás központi és területi szervei gyakorolják. Ide tartozik a víznek, mint természeti kincsnek kitermeléséhez, használatához szükséges engedélyezési eljárás is. Hasonló ez a bányanyitási engedélyhez, amely természeti kincs kiaknázásához adott hatósági jogosítvány. Az ásványi kincs azonban általában statikus jellegű geológiai képződmény, a víz pedig dinamikus jellegű természeti elem térben és időben folyamatosan változik, sőt fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaiban is módosul.

A kialakult gyakorlat és a vízügyi törvény alapján a tanácsok ugyancsak jelentős vízügyi hatósági jogköröket látnak el, amely kiterjed:

— a közműves vízellátásra átadott vízkészlettel való gazdálkodásra és ennek keretében a helyi vízigények kielégítésének rangsorolására;

— a közmű szolgáltatta vizet felhasználó üzemek vízgazdálkodási tevékenységének ellenőrzésére;

— a büntető vízdíj kirovására;

— a közcsatorna-hálózatot szennyezők elleni intézkedésekre;

— az ár- és belvízvédekezés államigazgatási feladatainak ellátására;

— a helyi vízkárelhárítás irányítására, (a 28 000 km-t kitevő belvízcsatorna-rendszerből 15 600 km hosszú csatornahálózat, a kisvízfolyások 26 500 km mederhálózatából 18 800 km hosszúságú kisvízfolyás tartozik a tanácsok és a társulatok kezelésébe);

— az árvíz és belvíz, valamint a helyi vizek okozta károk megállapítására;

— a társulatok és a tanácsi vízmű-vállalatok szakfelügyeletére;

— az öntözéses gazdálkodásra alkalmas területek kijelölésére, stb.

A tanácsi szervezet létrehozása óta a vízgazdálkodással foglalkozó tanácsi szervek fokozatosan erősödtek. Tekintélyük növekedett, egyre növekvő feladataikkal jelentőségük a vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításában bővül. A jövőben

— nemcsak víztermelő és szolgáltató tevékenységet kell végezniük, de ténylegesen gazdálkodniuk kell a részükre átadott vízkészletekkel. A műszaki és hatósági ellenőrzés útján és gazdasági eszközökkel szabályozó befolyást kell gyakorolniok a részükre átadott vízkészletek okszerű, mennyiségi felhasználására, őrködniük kell azok minőségének védelme felett;

— gondoskodniok kell a helyi vízrendezési feladatok szervezettebb ellátásáról, a helyi vízkárok elhárítására irányuló szervező és a mozgósító munka műszaki, igazgatási, szervezeti feltételeinek továbbfejlesztéséről;

38