Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-06-01 / 3. szám

Víz nélkül nincsen élet. Nagy kincsünk a víz. Ezek a szépen hangzó megállapítások a mindennapi életünkben szinte megszokottá váltak és a víz értékét csak akkor becsüljük nagyra, amikor nincsen. A víz mindennapos használói sokszor nem gondolnak arra, hogy egy-egy liter fogyasztási víz használat nélküli elengedése, a csöpögő csapok mennyi hiábavaló energiát, munkát kötnek le. Az ember küzdelme a természet erőinek megfékezésével szemben, a nagy és kis folyók árvizei elleni védekezés, a vadvizek lecsapolása, a belvizek megszüntetése, a víz használata az iparban, a mezőgazdaságban szakember-hadseregeket foglalkoztat. Tudósok, mérnökök és munkások milliói folytatnak küzdelmet világviszonylatban a víz megszerzése vagy megfékezése érdekében. Ügy mondják, a szomjanhalás borzalmasabb az éhhalálnál. Előttünk a szomjanhalás csak könyvből ismert fogalom.

A víz tisztaságának megóvása, az egészséges ivóvíz biztosítása városokban és községekben egyaránt jelentős gonddal jár. Az ország lakossága többnyire csak két esetben szerez tudomást a víz problémájáról, amikor árvíz vagy aszály pusztít; sokszor még elemi ismeretei sincsenek a vízről. Ezt az ismerethiányt igyekeznek pótolni a tudományos ismeretek nyújtásával a TIT-ben e célra tömörült szakemberek.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke 1966. március 7-én a vezetésük alatt álló két szerv széles körű együttműködésére keretmegállapodást kötött. Az említett megállapodás alapján alakult meg az elmúlt évben az Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport, melynek irányítása alatt a TIT megyei szervezetek agrártudományi szakosztályai keretében a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok közreműködésével — alakultak meg a vízügyi szakcsoportok is. E szervezetszerű kibontakozás után kerülhetett csak sor az érdemi munkára, a vízgazdálkodással kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő tevékenységre.

Elsőként a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat bajai városi szervezete a Magyar Hidrológiai Társaság bajai csoportjával közös rendezésben 1966. május 4-én tartott klubest keretében ismertették az együttműködési megállapodást és hangzott el Györke Olivér előadása, illetve élménybeszámolója a Mali Köztársaság-beli vízügyi kiküldetésről. 1966. december 23-án a TIT Szolnok megyei szervezete szabadegyetemén „A Tisza II. vízlépcső megyénket formáló jelentősége”, 1967. jan. 6-án „Az emberiség ivó- és ipari vízellátása”, 1967. február 17-én pedig a „Termálvizek és azok hasznosítása” címen hangzottak el előadások. Az Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport 1967. január 27-én rendezte meg az első nyilvános előadói ülését „A Duna árvizei és a főváros” címmel. Az előadói ülést Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője nyitotta meg. Előadók Sipos Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Árvízvédelmi Főosztályának helyettes vezetője és Giltner Andor, a Fővárosi Tanács VB Közmű és Szolgáltatási Igazgatóságának vezetője voltak. A filmvetítéssel szemléltetett előadáson több mint 300 hallgató vett részt.

1967. április 26-án Baján a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum tanári kara és a TIT Bács-Kiskun megyei

szervezete keretében működő vízgazdálkodási szakcsoport az 1968. évben rendezésre kerülő Vízügyi Nyári Egyetem szervezeti előkészítését és programját tárgyalta meg. A bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum összes adottságainál fogva alkalmasnak bizonyult vízügyi nyári egyetem tartására. Az első Vízügyi Nyári Egyetemre javasolt témák:

Vízgazdálkodási távlati tervezés és keretterv;

Magyarország árvédelmének történeti kialakulása;

Vizeink élővilága (vízimadarak, halak, stb.);

Vízgazdálkodás nemzetközi kérdései;

Jég elleni védelem.

Az előadásokat négy-öt tanulmányi kirándulás egészítené ki. A nyári egyetem tervezett időtartama két hét. A nyári egyetem hallgatói a Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum kollégiumában nyernének elhelyezést, ugyancsak a kollégium keretében biztosítanék az előadások megtartását és az étkezést is. A nyári egyetem hallgatói a vízgazdálkodás témái iránt érdeklődő belföldi és külföldi részvevőkből kerülnének ki. Említésre méltó, hogy a Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum tanárai, a városi pártbizottság és a városi tanács nagy lelkesedéssel támogatják hazánk első Vízügyi Nyári Egyetemének megvalósulását.

A tudományos ismeretterjesztő munka új területének kibontakozásában jelentős eseményként adhatunk számot Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének 1967. április 27-én Nyíregyházán a TIT székházában — A vízgazdálkodás népgazdasági jelentősége címen — megtartott előadásáról. E nagy témát átfogó és Szabolcs-Szatmár megyét részletesen is érintő közel kétórás kitűnően szemléltetett előadás nemcsak a vízgazdálkodás tudományos művelőinek, hanem az ismeretterjesztő munka hivatásszerű gyakorlóinak is példamutató volt.

Rendkívül gazdag programmal jelentkezett ismét a TIT Szolnok megyei szervezete a III. Szolnoki Kulturális Hetek keretében megrendezésre került Mezőgazdasági Tudományos Napokkal. Május 17-én a kiskörei vízlépcső és a hozzá tartozó öntözőrendszerekről Szászhelyi Pál, az OVF főigazgató-helyettese tartott előadást. Felkért hozzászólók Kazareczky Kálmán miniszterhelyettes, Oroszlán István és Tóth Mihály egyetemi tanárok voltak. Ugyanaznap a Tiszaligetben került sor az Országos Vízügyi Újító Kiállítás megnyitására. Május 18-án vízügyi műszaki fejlesztési ankétot tartottak. Az öntöző- és belvízcsatornák eliszapolódásának okai és az ezzel kapcsolatos problémákról Nemes Gerzson főmérnök, az öntözés szükségességének vizsgálatáról Pálhidy Csaba főmérnök, a tiszafüredi öntözőrendszer burkolatának felújításáról Kapusi Lajos főmérnök, öntöző- és belvízcsatornák műtárgyainak elő és utó fenékburkolatáról Pápay János főmérnök tartott előadást. A másik szekcióban a mezőgazdasági vízhasznosítás kérdéseiről tartott ankét vezetője Gergely István miniszterhelyettes volt.

A TIT Fejér megyei szervezete a Középdunántúli Vízügyi Igazgatósággal együttműködve, május 30-án és 31-én Székesfehérváron és Velencén osztrák vízügyi szakemberek részvételével — a Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves fennállása alkalmával — ankétot tartott.

81