Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-06-01 / 3. szám

Hazai használat vonatkozásában elsősorban az építőipari termelésszervezés területén és a nagy beruházások (hőerőművek építése stb.) lebonyolításának szervezéséhez dolgoztak ki hálóterveket.

Vízügyi relációban a Békési Vízilépcső létesítményének tervezésénél alkalmazták szélesebb területen a háló-tervezést. Ezen belül az alábbi fokozatokon készült külön-külön hálóterv:

— logikai háló,

— időtartami háló,

— léptékhelyes rajz,

— organizációs terv (a kooperációs kapcsolatok függőleges feltüntetésével),

— finom hálós terv,

— létszámterv.

Az előadás mind a műszaki, mind a közgazdasági érdeklődésű szakemberek osztatlan elismerését vívta ki. A széles skálájú ismertetés még azoknak a gazdasági szakembereknek is tudott újat nyújtani, akik a PERT- és CPM-módszert már ismerték.

d) Életszínvonal és érdekeltség az új gazdasági mechanizmusban

Az előadás során a vezetők perspektívát kaptak arra vonatkozóan, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a dolgozók anyagi érdekeltsége miként alakul. A bérek és a nyereségrészesedés elosztásának feltételei milyenek lesznek. Hogyan alakul a béren kívüli juttatások (munkaruha, védőruha és ebédhozzájárulás, igazgatói alap, újítási díj, közlekedési dotáció stb.) nyújtásának rendszere. Szó esett a 44 órás munkahét bevezetésének feltételeiről, a felmondás, a szabadság és túlóra kérdéséről.

Az előadó rávilágított arra, hogy a bérek és a juttatások emelésének milyen jelentős szerepe van a dolgozók egy meghatározott iparág (szakma) felé áramlásának. (Pl. az építőiparban a bérek emelésével 1966-ban megszűnt a létszámhiány.)

Beszélt az előadó a vállalatoknál mutatkozó létszámfeleslegek felszámolásáról, és a jobban dolgozó munkások bérének emeléséről is. Felvetődött annak szükségessége, hogy az új mechanizmusban el kell érni az „egyenlő bérért egyenlő munka” elvének érvényesülését.

(Az előadás során sok érdekes kérdés vetődött fel még, amire az előadó — a vonatkozó miniszteri döntések és utasítások kiadásának hiányában — még nem tudott határozott választ adni.)

e) Tervezés mint a gazdaságirányítás eszköze

Az előadás keretében a népgazdasági tervezés új módszeréről kaptak a hallgatók átfogó tájékoztatást. Ennek során a vízgazdálkodásnak, mint tevékenységnek az új népgazdasági ágazati felépítésbeni — fontosságának megfelelő — helyéről esett szó. Az előadó rávilágított arra a jelentős változásra, ami az utóbbi

években a vízgazdálkodás területén, nevezetesen a

— lakossági .ipari, víztermelési szolgáltatás;

— mezőgazdasági vízhasznosítás, valamint

— vízkár-elhárítás vonalán bekövetkezett, s ami e tevékenységek népgazdasági helyét (rangját) infrastrukturális jellegénél fogva — „főágazati” fokozatban jelölte meg.

Ezután számokkal támasztotta alá a vízgazdálkodás területén az utóbbi 3 év során bekövetkezett fejlődés ütemét, emelkedését.

Az előadás második részében a gazdasági reform bevezetése utáni változásokat ismertette tervezési, beruházási és pénzügyi vonalon.

f) Űj vonások a vízépítési munkák organizációjában

A vízépítési munkák szervezése, s a munkák kivitelezésének gépesítése vonatkozásában adott perspektívát. Az előadás nemcsak nagyon hasznos, de magas színtű megfogalmazásban is hangzott el.

Nagymértékben emelte az előadás színvonalát, hogy az előadó egy adott építkezés munkafázisainak végrehajtását hálótervezési módszerrel is bemutatta, ami nagyon sikeresen támasztotta alá gyakorlatilag, a munkaszervezés szükségességének bizonyításán túlmenően, a hálótervezési rendszer alkalmazásának hasznosságát is.

g) Víz- és csatornaművek fejlesztési problémái

Az előadás során a vízügyi fejlesztésnek nemcsak a hazai problémáival foglalkozott az előadó, de tájékoztatást nyújtott a szocialista és egyes kapitalista, valamint a fejlődő afrikai országok vízellátási és fejlesztési problémáiról.

Az előadás széles áttekintést adott a hallgatóknak azokról a vízellátási és csatornázási nehézségekről, amelyek a lakosság számának rohamos növekedésével kapcsolatosan mind hazai relációban, mind világviszonylatban felmerülnek. Rámutatott arra a fejlődésre is ami vízgazdálkodási területen az utóbbi 15 évben bekövetkezett, megjelölte azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, s aminek megvalósítását támogatni kell.

4. GYAKORLATI MEGOLDÁSOK

Az úgynevezett „szintetizáló esettanulmány”-ok előadás keretében lebonyolított foglalkozás újszerűnek és hasznosnak minősült. Ötletes volt az a megoldás, hogy a tanfolyam hallgatóiból alakított 8 vállalatvezetőség — előre megadott szempontok alapján — azonos feladatot kapott, s így az egyes „vállalatok” közötti versengés vonatkozásában nagyon hasznos viták alakulhattak ki. Maga a tanulmány levezetése — váltott előadókkal — nagyon szerencsés volt és bő lehetőséget adott az ötletek felvetésére, a kezdeményezőkészség érvényesítésére.

A feladat megoldásának és kiértékelésének új stílusa igazolta a hallgatóság előtt — a gazdaságirányítás új rendszerében annyira szükséges — operativitás, gyors elhatározókészség és az azonnali intézkedés elengedhetetlen voltát.

Ez a gyakorlati foglalkozás bebizonyította, hogy a következő években csak azok a vezetők tudják majd feladatukat maradéktalanul megoldani, akik egyrészt kellően tájékozottak, ismerik a fejlett szervezési, termelési módszereket, üzleti és pénzügyi eljárásokat, s képesek néhány adat birtokában — viszonylag rövid idő alatt — kellően megalapozott döntéseket hozni. Az új gazdasági mechanizmus lüktető üteme képzett és rátermett vezetőket kíván, s akik az új módszerek diktálta iramot nem bírják, azok gazdasági eredménye nem fog kielégítően alakulni, s így mind erkölcsi, mind az anyagi érdekeltség vonatkozásában háttérbe szorulnak.

5. KI A JÓ ÉS A ROSSZ VEZETŐ

A tanfolyam során a jó és a rossz vezető tulajdonságairól meglehetősen sok szó esett. E kérdéssel az előadók túlnyomó része kivétel nélkül foglalkozott. Hogy ki a jó vezető, s a jó vezetőnek milyen adottságokkal, tulajdonságokkal kell rendelkeznie, azt az előadók — egyes nagy közgazdák, szervezők, és vezetőegyéniségek meghatározásai alapján — ismertették. E kérdésben egyértelmű megfogalmazás nem született.

Hogy mik a vezetők legfőbb hibái, azt meglehetősen sokrétűen, és többoldalú megvilágításban felszínre hozták, rámutatva arra, hogy ezek mily veszélyeket rejtenek magukban. Hogy ezek közül melyik a legsúlyosabb, azt valamennyi előadó egyértelműen határozta meg, s ez a vezető feje fölött való átnyulás. Ez nagyon súlyos hiba, mert minden területen szervezetlenséget, a felelősség elhomályoSodását és a vezetés aláásását okozza. Kiemelték, hogy a jó vezetőnek — egyéb hibákon túlmenően — ezt a gyakorlatot mindenképpen kerülni kell.

6. ÉRTÉKELÉS

összefoglalva a tanfolyam összes előadásain hallottakat, azt állapíthatjuk meg, hogy a tanfolyam sikeres volt és a célkitűzéseiben szereplő feladatokat maradéktalanul megvalósította. Az előadások témája és előadási színvonala — általában — magas szintű és élvezetes volt, s nagymértékben emelte a vízügyi szolgálati vezetők általános és speciális ismereteit. A tanfolyam anyagának jó összeválogatásával sikerült olyan előadásokat tartani, amely a hallgatók érdeklődését mindvégig felszínen tartotta.

Az előadások során sikerült bebizonyítani azt, hogy a vezető szemléletében ma már — egyéb fontos tényezőkön túlmenően — egyre inkább a gazdaságossági szempontoknak kell előtérbe kerülniük. Az ex-70