Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
HÍREK flLRomán Szocialista Köztársaság 1966. évi energetikai építkezései Mint a Scinteia 1966. október 9-i száma írja az 1966-ban üzembehelyezésre tervezett erőműveket határidő előtt sikerült beindítani. Már folynak az Arges folyón épülő Gheorghiu Dej-ről elnevezett vízerőmű második gépegységének dinamikai vizsgálatai. Az év végével még másik két gépegység is üzembehelyezésre került. A Bistrica folyón létesülő vízlépcsőrendszer utolsó vízerőműve, a Bacau-II. is befejezéshez közeledik. Ezen a vízerőművön is elkezdődött év végén az energiatermelés, miután befejezték a felvízcsatorna építési munkáit. VÍZ ÁRUSÍT ÁS A TEJCSARNOKOKbAN Az USA huszonöt államában újabban negyedliteres edényekben pasztőrözött és szűrt vizet árusítanak. A íolyóknak az ipari szennyvizek által történő állandó fertőzése következtében ma már az Egyesült Államokban oda jutottak, hogy — különösen a kisebb helységekben — az emberi fogyasztásra szolgáló víz a derítőberendezések és a kémiai tisztítás ellenére sem kifogástalan, ennek következtében gyakran súlyos bélfertőzések és járványok léptek fel. Ezért vált szükségessé, hogy vizet árusítsanak. Ma már számos háztartás a tejcsarnokokban szerzi be ivóvízszükségletét. (Volksstimme.) A sarkvidéki gleccserek visszahúzódása Egy szovjet tudományos expedíció glaciológiai kutatásokat végzett az Északi-sarkvidéken, a Novaja Zemlja szigetvilághoz tartozó, Forradalomszigeten. A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a sziget nagy részét borító sarkvidéki gleccserek viszszahúzódása tovább folytatódik, a jéggel fedett terület nagysága rohamosan csökken. A jégvilág fokozatos zsugorodása tehát nemcsak a mérsékelt égöv magashegységi területeire jellemző. Szovjet kutatók hasonló eredményekre jutottak a Ferenc Józsefföldön, továbbá a Kara-tengerben levő Usakov-szigeten. Az expedíció talált olyan fatörzseket, amelyeket a nagy szibériai folyók sodortak egykor a sarkvidéki tengerbe, onnan később a szigetek partjaira jutottak, ahol aztán a gleccserek elborították őket s most — a gleccserek visszahúzódása során — ismét napfényre kerültek. Találtak ezenkívül mohamaradványokat is, amelyek a jégtakaró keletkezése előtti enyhébb éghajlatú időkből származnak. Az expedícióban részt vevő glaciológusok véleménye szerint a megvizsgált sarkvidéki szigetek jégtakarója legalább százezer esztendővel ez előtt alakult ki. (Science News.) Olajtávvezeték törése Londong D. oki. mérnök jelentését a Das Gas- und Wasserfach c. folyóirat 1967. évi 2. száma közli a következő szöveggel: „A Wesel folyó közelében fekvő Dámmer-erdőben a Wilhelmshafenből—Kölnbe vezető, ún. északnyugati olaj távvezeték eltört. A vezeték hosszvarratán 70 cm-es hosszrepedésen mintegy 1 millió liter nyersolaj folyt ki. A törés után kb. 4 órával a vezetéket üzemeltető Nordwestölleitungs G. m. b. H. a Dämmererdő kiterjedt terepén repülőgépről felderítette a törés helyét. A mentési akció a vezeték azonnali kijavítása mellett arra is irányult, hogy a kifolyt nagy mennyiségű olajat, amely a Dell patakon át a 4,5 km távolságban levő Lippe folyó felé folyt, visszatartsa. A „Lippe Vízvédelmi Szövetséget” a késő délutáni órákban riasztották és a Lippe Szövetség azonnali intézkedésképpen a Dell patak torkolata közelében —, amely csak 15 km-re fekszik a Rajnától — olaj zárat épített a patakágyba. Estére a Nord-West ölleitungs emberei további szalmaköteges olaj zárat helyeztek a patakba és ezáltal elérték, hogy a Lippe folyóba torkolás előtt 2 km-rel megfogták az áramló olajat és tankkocsikba szivatva a közeli olajfinomítókba szállították. További szalmaköteg, homokzsák és fa merülőfalakat építettek a patakágyba, de ennek ellenére is a következő éjjel az olaj a Lippe folyót 1 km-re közelítette meg. Több napig tartott, amíg a patak felületén mozgó óriási mennyiségű olajat elszívóberendezésekkel és olajat felszívó anyagokkal le tudták fölözni. 1966. október 20-án, tehát több mint 2 hét elteltével lehetett csak megállapítani, hogy az olajat a patak mentén sikerült annyira összegyűjteni, hogy az a Lippe folyó vízét már nem veszélyeztette. Az olaj szennyező hatása a talajvízre nem volt megállapítható. A kötött agyagtalaj úgy látszik nem engedte át az olajat. Ezáltal a táwezéték törésének csak helyi következményei voltak, amelynek hatása a Lippe és Rajna folyókon és a holland Ijseel-tengeren sem volt észlelhető. Mindez nemcsak a felelős szervek fáradhatatlan munkájának és jó együttműködésének, hanem végeredményben több szerencsés körülmény összejátszásának is volt köszönhető. A törés nappal következett be; az erdő talaja nagy visszatartó hatást fejtett ki; a patak folyási hossza a Lippéig aránylag nagy volt; amellett a víz hozama is kicsi volt és a mentés ideje alatt jelentékenyebb csapadék nem esett le. Éppen ezért az olajvezeték törésének a Lippe és Rajna folyókkal kapcsolatos kedvező kimenetele ellenére nyílt kérdés, hogy a vizek minőségvédelmének elővigyázatossági rendszabályai hasonló esetek megismétlődésekor teljesen kielégítőnek tekinthetők-e?” Ehhez az elgondolkoztató jelentéshez hazai vonatkozásban a következő megjegyzés fűzhető: 1967. január végén a Barátság Olajvezeték csehszlovák szakaszán bekövetkezett csőtörés becslés szerint 2 millió literes kiömlő olajkára, amely ugyanilyen körülmények között a Kürtös patakon keresztül az Ipoly folyó magyar szakaszát és végső fokon a magyar Dunát veszélyeztette, jogos aggodalmat ébreszt. A riasztás szervezése és az olajszennyezés elleni védelem eszközeinek beszerzése és raktáron tartása, a védekezést végző személyzet kiképzése sürgető feladatnak látszik. Bekövetkezhet a hazai évről évre, növekedő hosszúságú olajvezetékek bármelyikén hasonló jellegű meghibásodás (kisebb csőtörés 1966-ban a Zala folyó mellett már volt is), amely nemcsak a távvezetéket üzemeltető vállalat kára az elfolyó olajmennyiség révén, hanem egész vízgazdálkodásunk veszélye lehet a felszíni és felszín alatti vizeink minőségi romlása folytán. Tudjuk, hogy az olaj még egy milliomodszoros hígításban is a víz minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Ezenfelül az esetleges mezőgazdasági kártétel sem hanyagolható el. Az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat szervezete az ország területén bárhol fellépő árvíveszéllyel szemben állandóan cselekvőképes. Az olajkár veszélye az árvíznél kisebb, de ez nem jelenti azt, hogy az Olajkárt Elhárító Készenléti Szolgálat szervezett formában meg nem alakulhat. Bartha Tibor HÍREK 64
