Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
Biológiai védőelemek és korszerű alkalmazásuk a vízügyi szolgálatban i. A vízgazdálkodás fejlődésével, sajátos vízrajzi viszonyaink között, jelentősen nő a vízügyi földművek kiterjedése is. A már ez idő szerint is több mint 50 000 ha-t kitevő vízügyi terület rendeltetésszerű fenntartása, védelme, hatalmas feladatot jelent, tetemes anyagi igényekkel. Fontos népgazdasági érdek tehát, hogy a vízügyi szolgálat e növekvő feladatok ellátására, a műszakilag és gazdaságilag egyaránt optimális eszközöket alkalmazza és a termőfelületként is használható területeket, tényleges termőfelületekként is hasznosítsa. E kettős célkitűzés kizárólag biológiai védőelemekkel érhető el. Melyek ezek a védőelemek? A vízügyi szolgálat biológiai védőelemei körébe tartoznak mindazok az élő növényi vagy állati szervezetek, amelyek az élővizek minőségének a védelmére, a vízügyi földművek állagának a megóvására, a természetes vagy mesterséges vízszállító pályák szállítóképességét rontó vízinövények kiküszöbölésére alkalmasak. A vízügyi földművek védelmében, védőképességük növelésében, kezdettől fogva jelentős szerepet játszottak a biológiai védőelemek. Élettani, ökológiai igényeik és alkalmazási módszereik ismeretével kapcsolatos hiányosságok miatt azonban hatásuk nem volt optimális. Az utóbbi évtizedekben lefolyt, nagy tudományos előhaladás, e téren is, sok új ismeretanyagot adott. Különösen bővültek az ismeretek, a fentiek szempontjából, a mikrobiológia, a fiziológia és az ökológia, ez utóbbinak főként a dinamikus ága területén. Tisztázódtak a módszerek, jórészt rendelkezésre állanak az eszközök, amelyekkel egyrészt kiterjeszthetjük a biológiai védőelemek alkalmazási körét, elérhetjük védőhatásuk optimumát, másrészt gazdaságosan alkalmazhatjuk őket. A fentiek mellett igen jelentős további kedvező hatása is van a vízügyi szolgálatban a biológiai elemekkel való intenzívebb foglalkozásnak. A szolgálat műszaki munkája a legszorosabb kapcsolatban van — a víz alapvető jelentősége folytán — az 1. ábra Keleti Főcsatorna jobbpart: fiatal erdő nádassal a hortobágyi útnál érintett terület élővilágával. Bármit tesz, hatást gyakorol a terület ökológiai viszonyaira vagy kedvező vagy kedvezőtlen irányban. Ahhoz, hogy e tevékenység mindig kedvező hatású legyen, elengedhetetlen a biológiai szemlélet, a szűkebb munkaterületen pedig részletes biológiai ismeret. Hol adódna erre jobb lehetőség, mint ott, ahol a biológiai elemek a saját területen részei a műszaki tervező és építő munkának. Itt részletesebben számba vehetők és kimunkálhatok a kölcsönhatások a műszaki és biológiai védőelemek között, érvényesíthetők egymással szemben támasztott igényeik. Mindaddig azonban, míg nem kellően tisztázottak a céloknak legmegfelelőbb fajok, fajták, társítások, a tápanyagellátás, az okszerű ápolás és használat kérdései, a telepítés, a szaporítás e sajátos igényeknek megfelelő, gyors és gazdaságos módozatai, nem várható optimális eredmény. Ezért voltak az utóbbi időben sok esetben eredménytelenek a telepítések ott is, ahol a biológiai védőelemek ellenállóképessége az igénybevételnek megfelelt volna és terjedtek helyettesítésükre is a drágább műszaki védőelemek. A legritkábban sikerült összehangolni a mű műszaki elkészültének és a telepítés lehetőségeinek az idejét s így a földmű hosszabb-rövidebb ideig, éppen a legkritikusabb kezdeti időben, megfelelő védelem nélkül maradt. Máskor a földművek egészen kedvezőtlen viszonyai, illetőleg ezek ellensúlyozásának a hiánya, az igénybevétel során megnyilvánult türelmetlenség tette eredménytelenné alkalmazásukat. Mindezek a körülmények a biológiai védőelemek alkalmazásának csökkenéséhez, a meglevők védőképességének a hanyatlásához vezettek. Elsősorban gazdasági, de műszaki előnyeik alapján azonban elengedhetetlen, hogy kiterjedtebben alkalmazzuk őket, rendszerek kialakításával növeljük védőképességüket. Váljanak állandó gyakorlatunkká azok a módszerek, amelyek a vegetációs idő nagy hányadán át lehetővé teszik telepítésüket, elősegítik a 2. ábra. Karbantartott lapburkolat