Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-02-01 / 1. szám
Komoly károkról érkeztek jelentések az Amerikai Egyesült Államokból is. A nagy esőzések hatására márciusban kiöntött az Ohio folyó. A hivatalos becslések szerint 11 000 ember kilakoltatására került sor s 2 nap alatt tizenkilencen fúltak vízbe. Ugyancsak komoly helyzet adódott Lousville (Kentucky) körzetében, ahol a hadsereg egységei a Vöröskereszttel együttműködve fáradoztak a lakosság megmentésén. Ez az árvíz az Északamerikai Egyesült Államok egyik legkomolyabb árvize volt. A háború befejezése óta ilyen méretű árvízi katasztrófa nem volt az USA-ban. Hét államban Pennsylvániától Illinois-ig több mint 47 ezer embernek kellett az árvíz elől menekülnie. A kár 200 millió dollárra becsülhető s az amerikai Vöröskereszt közlése szerint 110 000 embert érintett az árvíz. Szokatlan zavarokat okozott az erős hóolvadás és esőzés Svájcban a Bodeni tó vízszintjének megemelésével. A Bodeni tónak június 18-án elért 5,19 m-es vízállása 1926 óta a legmagasabb volt s komoly zavarokat okozott nemcsak a parti főközlekedési utak, vasutak elöntésével, de víz alá kerültek a mélyebben fekvő parti városrészek, kikötőberendezések, úgy, hogy a hajóforgalmat korlátozni kellett. Hét árhullám vonult le júniusban a németországi Spree folyón is, aránylag csak kisebb károkat okozva, mert a közelmúltban megépített sprembergi völgyzárógáttal 42 millió m3 vizet tudnak visszatartani — elsősorban a Spree folyó mentén települt ipartelepek vízellátásának biztosítására — de 20 millió m3 tározóteret kizárólag árvédelmi célra az árvízi csúcsok csökkentésére használnak fel. A völgyzárógát először kapott ilyen nagy vizet, de a próbát baj nélkül állta ki. Addig azonban, míg hazánkban júliusban megszűntek az árvizek s legfeljebb az év utolsó hónapjaiban okoztak károkat a belvizek, addig a világ minden tájáról továbbra is érkeztek a riasztó hírek a természeti csapásokról. Októberben a Betsy-hurrikán okozott emberéleteket is követelő árvizet New-Orleansban. Az 1965. évi szélsőséges időjárás úgy látszik nem ért véget s a folyó évben is folytatódik. A hírügynökségi jelentések szerint Rio de Janeiro környékén a január 10—13. közötti időben lezúdult hatalmas felhőszakadások következtében mintegy 200 kilométer sugarú kör alakú iszapos tó keletkezett. A nagy esőzések által felduzzasztott folyók és csatornák kiöntötték Rio-ban és környékén, egész városnegyedeket öntött el az ár és — elsősorban a külvárosokban — egymás után dőltek össze az épületek, sokszor maguk alá temetve a lakókat. Magában Rio de Janeiróban közel másfélezer holttestet ástak ki a romok alól. A sebesültek száma megközelíti az ötezret, s mintegy hatvanezren váltak hajléktalanná. Nagy károkat szenvedtek a Rio de Janeiro közelében fekvő városok is. Az ár szörnyű pusztításokat okozott Niteroiban, Petropolisban és Itaguaiban. A Petropolison keresztül folyó Piabintva kilépett medréből és elárasztotta a belvárost; innen több mint száz halottat jelentettek. Az ismertetett elemi csapások csak egy kis ízelítőt adnak a szinte szünet nélkül a világ minden táján jelentkező elemi csapásokból. Az 1965. év a nagy rendkívüli árvizek, elemi csapások éve volt az egész világon. A magyar vízügyi szolgálat büszke lehet, hogy a dunai rendkívüli árvizet jó felkészültségével és fáradhatatlan munkájával sikerült kártétel nélkül levezetni. Jogosan felmerülhet azonban az a kérdés, hogy mi okozta hazánkban a rendkívüli árvizek jelentkezését. A véletlenek szokatlan összejátszása, vagy a rendkívüli időjárás következménye mindez? Az emberek összefüggéseket keresnek — s nem is mindig alaptalanul — az árvizek gyakorisága, méretei, valamint a vízrendszerek kiépítettsége között (kiépített csatornarendszerek, folyószabályozás, tározók stb), annál is inkább, mert egyes fejlett vízgazdálkodású államokban, paint pl. Olaszországban és Franciaországban a leggyakoribbak a pusztító árvizek. Kétségtelen, hogy a víztározók szerencsétlen -esetben hozzájárulhatnak nagy árvizek kialakulásához, ha mint pl. a néhány évvel ezelőtt bekövetkezett frejusi víztározó gátszakadása következtében kitör a tározó hatalmas víztömege s végigseper mindent elpusztítva a lejjebb fekvő területeken. Ha azonban idejében leeresztik a tározók vizét helyet csinálva ezzel az érkező árvizeknek, feltétlenül kedvezőbb helyzetet lehet teremteni a vízfolyás alsó szakaszain, mert a tározással csökkenteni lehet az árvízcsúcsokat. Igaz azonban, hogy minél nagyobb területen végezzük el a vízrendezési munkákat, gyorsítjuk a vizek lefolyását, árvédelmi töltések közé szorítjuk a folyók vizét, a folyók alsóbb szakaszain nagyobb víztömegek kerülnek lefolyásra az időegység alatt s ezáltal magasabb vízszintek alakulnak ki, veszélyeztetve a folyómenti városokat, falvakat és területeket. A folyók árvízszintjének emelkedéséhez azonban földrajzi tényezők is hozzájárulhatnak. Világjelenség a kopárosodás. Az erdők területe általában csökken, a hegyről a víz erdő hiányában gyorsabban fut le, gyorsabban gyülekezik össze a befogadó folyókban s érkezik le a folyók alsó szakaszára, hiszen nincs ami visszafogja, lassítsa a lefolyását. A rendkívüli árvizek kialakulásához 1965-ben azonban természetesen hozzájárult a rendkívüli időjárás. Az 1964—-65-ös tél gazdag volt hóban s a hirtelen olvadások kora tavaszi árvizeket okoztak. Ehhez járult később a bőséges csapadék is. E körülményekkel a jövőben is számolnunk kell s a vízügyi szervezet állandó továbbfejlesztésével, a korszerű anyagok, felszerelések és módszerek bevezetésével felkészülten kell várnunk a természet újabb támadásait. Sipos Béla 8
