Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
A városi lakosság vízvezeték és csatorna ellátottságának fejlődése 1961—1965. évek között 1. táblázat Megnevezés I960 1965 vízvezetéki . . . , vízzel csatornázással vízvezetéki vízzel csatornázással ellátott lakosság száma és aránya az összes népességhez ellátott lakosság száma, aránya az összes népességhez és növekedési indexe 1960. évhez képest 1000 fő 1 % 1 1000 fő 1 % 1000 fő 1 % 1 % 1000 fő % 1 % Budapest 1689 93 1296 72 1850 94 110 1420 72 110 Ipari népességű városok 739 77 463 48 909 81 122 555 50 119 Vegyes népességű városok 357 51 196 28 469 60 131 218 28 111 Mezőgazd. népességű városok 175 36 22 5 216 44 123 27 6 122 Vidéki városok összesen: 1271 59 681 32 1594 67 125 800 34 117 Dunántúli városok 583 74 378 48 728 82 124 448 50 119 Északi városok 253 76 136 41 313 78 121 169 42 121 Alföldi városok 430 42 167 16 553 51 128 183 17 109 Városok összesen: 2960 75 1977 50 3444 79 115 2220 51 112 2. táblázat A városi vízvezeték és csatornahálózatok fejlődése 1961-—1965. évek között 1961 1965 VÍZ-csatorna vízvezeték vízvezeték csatorna vízvezeték vezeték és csatorna hálózatok hossza és feilődésük indexe és csatorna Megnevezés hálózatok hálózatok hálózatok hossza ki terjedési kiterjedési aránya: aránya: km km „m” km % km % „m” Budapest 2669 1834 1,45 3034 113 1955 106 1,55 Ipari népességű városok 2035 979 2,08 2475 122 1141 117 2,16 Vegyes népességű városok 767 451 1,72 1095 143 482 105 2,33 Mezőgazd. jellegű városok 436 95 4,58 563 •129 121 127 4,67 Vidéki városok összesen 3238 1525 2,12 4133 127 1744 114 2,38 Dunántúli városok 1605 784 2,05 2040 126 898 114 2,29 Északi városok 625 388 1,61 738 118 450 116 1,65 Alföldi városok 1008 353 2,87 1355 134 396 112 3,33 Városok összesen: 5907 3359 1,76 7167 120 3699 109 1,95 „telítettség” állott be, aminek következtében az ellátottak száma kisebb mértékben emelkedett. A vízvezetékes ellátás a vegyes népességű városokban fejlődött leggyorsabban, többek között azért is, mert a vidéki iparfejlesztési program javarészt ezekre összpontosult. 1965-ben a vidéki városok vízvezetékhálózatának 60 %-a és csatornahálózatuk kétharmada az ipari jellegű városokban volt. 1961—1965 között a vegyes népességű városokban bővült leggyorsabban a vízvezetékhálózat, de 1965-ben ennek ellenére sem haladta meg lényegesen a vidéki vezetékek hosszának negyedrészét. Az ipari fejlődés hatása a vízvezeték és csatorna ellátás alakulására az előző adatokkal bizonyított. További megfontolásra vezet azonban az egy ellátott lakosra jutó fajlagos vízvezetékhossz vizsgálata az előbbi városcsoportokra. vízvezeték szennyvízcsatorna гд/fő Budapest 1,6 1,3 Ipari jellegű városok 2,7 1,6 Vegyes jellegű városok 2,4 1,6 Mezőgazdasági városok 2,6 3,1 Vidéki városok átlaga 2,6 1,7 összes város átlaga 2,1 1,5 Kitűnik ebből, hogy a beépítés módjától függő fajlagos csőhossz a ma még nagyobbára csak a városközpontokra szorítkozó csatornázásnál arányos a gazdasági fejlettség színvonalával, a jóval szélesebb kiterjedésű vízvezetékhálózatnál a magyar városok már említett sajátos szerkezete következtében a vegyes és mezőgazdasági népességű városokban alakult ki kisebb fajlagos csőhossz, ahol az ellátás köre szűkebb. A vidéki ipari városokban viszonylag nagy az egy fogyasztóra jutó csőhossz. Ennek egyik oka, hogy a hálózat a városok lakóinak 81%-át kiszolgálja, tehát kiterjed a ritka beépítésű külső kerületekre is. E városok közül sokban a kedvezőtlen vízszerzési lehetőségek miatt nagy távolságról kell a vizet szállítani (pl. Komló, Székesfehérvár), így a külterületen fekvő főnyomóvezetékek hossza is jelentős. Ha hosszabb időre tekintünk vissza a vízvezeték és csatornahálózat kialakulására, a városoknak a népesség foglalkozás szerinti csoportosítása nehézségekbe ütközik, hiszen az ipari fejlődés sok városunkban csak az utóbbi években indult meg. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a városok gazdasági szerepköre szerinti előbbi csoportosítása is már bizonyos fokig elavult, újabb adatok azonban nem állanak rendelkezésre). Helyesebb tehát a városokat területi fekvésük szerint vizsgálni, annál is inkább, mert az ország fő tájegységein, a Dunántúlon, az Északkeleti Felvidéken, röviden Észa75
