Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-02-01 / 1. szám
Úszómedencéből vándorolt Dél-Áfrikába a vízijácint FÖLDÜNK VÍZMÉRLEQE Vízmennyiség Előfordulási hely Km3-ben A föld felületét egyenletesen elborító vízoszlop magasságában, m %-ban Tenger L 300 000 000 2549 97,2 Sós tavak és beltengerek 100 000 0,200 0,008 Gleccser és sarki jég 28 500 000 55,9 2,15 Felszínalatti vizek 800 m alatt 4 000 000 7,84 0,31 Felszínalatti vizek 800 m-ig 4 000 000 7,84 0,31 Talajvíz (felszínközeli) 64 000 0,124 0,005 Édesvizű tavak 123 000 0,240 0,009 Vízfolyások (átlag) 1 230 0,002 0,0001 Légköri víz 12 700 0,025 0,001 összesen (kerekítve): 1 337 000 000 2600,000 100,000 W. Kresser közlése az österreichische Wasserwirtschaft 1965/9—10. sz.-ban, R. L. Nace (UNESCO-kurier 1964/7—8. sz.) után. Csaknem egész Afrikát a „Virágzó kór” fenyegeti. Dél-Afrika egyik házi úszómedencéjéből terjed a vízijácint, amelyet egy amerikai kertész hozott a földrészre és azóta aggasztó sebességgel burjánzik el szerte az egész színes kontinensen. Tizennyolc afrikai ország fordult segélykiáltással az UNO mezőgazdasági szervezetéhez támogatást kérve a növény vésztjósló terjedésének megakadályozásához, amely hajózhatatlanná leszi a földrész folyóit és egész halállományát is pusztulás fenyegeti. A kékes-lilát virító vízinövényt egy dél-amerikai kertész honosította meg Louisianaban, ahol kertjének kis úszómedencéjében ültette el. Majd egyik üzletbarátjának is megtetszett a növény, aki ültetésre magával vitte a növény néhány példányát és villájának úszómedencéjébe telepítette. A növény rohamos fejlődésnek indult és Louisianában mérhetetlen gyorsasággal valósággal elburjánzott. Magvait a madarak nagy távolságra széthordták és mint kártevő növény az egész kontinens rémévé vált. A szomszédos államok folyóit és tavait valósággal ellepte. Még veszedelmesebb lett a növény „inváziója” Afrikában. A kontinens déli részétől egész Kongóig és Szudánig, majd a Nílusig elterjedt, ahol gyökeret vert, egész szigeteket alkotva behatolt az öntözőcsatornákba, szivattyútelepek működését hiúsítja meg és ma már számos helyen a hajózást is erősen akadályozza. Miután a növény gyökérzete helyenként tíz méterre is a talajba nyúlik, elfogyasztva a víz egész oxigénállományát, ami végül is katasztrofális halpusztuláshoz vezet. A vízijácint terjedésének ez ideig sem vágógéppel, sem vegyszerekkel nem tudtak gátat vetni. Portoricóban például egy csigafajta elszaporításával akarták a növény továbbterjedését megakadályozni. Kiderült azonba.n, hogy a csiga veszedelmes betegség hordozója és a hatóság a csigafajta teljes kiirtását rendelte el. Gucyanaban megkísérelték a növény tengeri állatokkal való feletetését. De az éhes állatok egy hét alatt mindössze egy hat méter széles csatornát rágtak tisztára. A tizennyolc afrikai állam képviselői röviddel ezelőtt segélykiáltást menesztettek az Egyesült Nemzetek Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezetéhez, a FAO-hoz. Kérik, hogy tudósok vizsgálják meg, vajon a vízi jácint ellen milyen hatékony védekezésmódot alkalmazzanak. Különösen katasztrofálisan érinti a növény elburjánzása ez afrikai országok között Egyiptomot és Szudánt. A ..virító kór” ugyanis a két ország egyetlen számottevő folyóját, a Nílust fenyegeti. A SZOVJETUNIÓ SEGÍTI AFRIKÁT A Szovjetunió az Egyesült Arab Köztársasággal (EAK) kötött szerződés szerint különféle gépek, berendezések szállítását vállalta. Egyidejűleg műszaki emberek indultak útnak, hogy a sivatagi térségben mintegy 150 000 holdat tegyenek öntözhetővé. A kijelölt terület az ország északi felében El Tahrin körzetében van, ahol ma még kietlen homokbuckák uralják a tájat és a lisztfinom anyagot messzire söpri a szüntelenül száguldó sivatagi szél. De a táj képe most már rövidesen megváltozik. Elkészültek az új öntözőcsatornák, szivattyúállomások, a vízlelőhelyek tervei és a mű valóraváltása nyomán a sivatagban gyapottáblák és más trópusi kultúrák teszik széppé, gazdaggá a tájat. Újabban — szintén szovjet segítséggel — Algériában is nagyszabású, munkálatokat kezdtek meg. A tengerpart nagy térségeiben már az idén ki is zöldclltek a gyapotültetvények. A növény ápolásához, betakarításához szükséges gépi és egyéb felszerelés a Szovjetunióból érkezett. Egyelőre még szovjet szakemberek irányításával halad a munka, de a helyi szakemberek kiképzése egyidejűleg megindult és a szükséges szakmai ismeretek megszerzése után az irányítás végleg az algériak veszik át. Algéria más tájain nagy talajjavító munkálatokat kezdtek meg. így például Tizi-Uzü, Mosztagen, Tuareg, Órán és Konstantin tervezői a munkát már régebben megkezdték. A városok határában mintegy 15 000 holdon alakítják ki az öntözéses gazdálkodás feltételeit, amelyhez a vízkészlet feltárását is egyidejűleg teljes sikerrel megkezdték. Szovjet agronómusok algériai szakemberekkel együttesen öt kísérleti állomáson folytatnak kutató tevékenységet az öntözés leghatékonyabb módszereinek feltárására. A Szovjetunió a Jemeni Arab Köztársasággal szintén megállapodást kötött nagy, erodált területek megjavítására és egyidejűleg hozzáláttak a Tiham völgyében mintegy 18 000 holdnyi terület öntözéses művelésének előkészítéséhez.
