Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-02-01 / 1. szám
ról gondoskodjunk. Kezdetben — egyelőre — 2,5 q/kh kénsavas ammóniák és 1 q/kh szemcsés szuperfoszfát átlagos adagolása elengedhetetlen követelmény, — rizses vetésforgóba a mesterségesen telepített legelő állítandó be. Ezen alapjaiban extenzív kultúra — bár intenzív módszerrel kezelve — tud leginkább alkalmazkodni a változó természeti adottságokhoz és minimális gép, eszkqg, munkaráfordítás mellett a legnagyobb üzemi eredményt biztosítani. A rétegvonalas rizstelejpépítési mód pedig biztosítja az ideális öntözést. Ugyanakkor a legjobb rizselővetemény, — a termesztés fenti feltételeinek biztosítása már megköveteli a termésbiztonságot. Ezért ezen új komplex agrotechnika alkalmazása esetén csak brusonerezisztens fajta termesztése jöhet számításba: vagyis általában a Duhovszki 129 és a délibb területeken, a vetésterület egy részén a valamivel késeibb érésű szelektált Uzroszt, — a fenti agrotechnika lehetővé teszi a nagy és biztonságos termés elérését. Ebben az esetben pedig a betakarítás kockázatát speciális rizskombájnok révén kell kikapcsolni, mely gépek azonban más termés betakarítására is alkalmasak, csupán járószerkezetük módosított. E gépek használatát a rétegvonalas rizstelep jobb lecsapolása lényeges mértékben segíti elő. Az előzőekben, csak a lényeget érintő módon, egészen röviden vázolt új rizstelepépítés, rizstermesztési mód alkalmas arra, hogy nagyüzemeinkben, nagyüzemi módszerrel biztonságosan és kiváló eredménnyel, tehát gazdaságosan termeljük meg az ország teljes rizsszükségletét, szikes, másra alig használható talajokon. Tervezési szempontok A javasolt berendezési mód a tervezés vonalán semmilyen különleges igényt vagy költséget nem támaszt, sőt a tereprendezett öntözőteleppel szemben feltétlenül munka és költségmegtakarítás mutatható ki. A felmérést ugyanúgy 20 X 20 m-es hálózattal kell elkészíteni, mint minden felületi öntözőtelepnél. Az öntöző- és lecsapolócsatornák tervezésénél a nagyüzemi feltételeket kell figyelembe venni. Az öntözőcsatomák anyagárok nélkül építendők. A szükséges földmennyiséget részleges tereprendezésből, vagy belső anyagárokból, esetleg a lecsapoló csatornákból kikerülő földanyagból lehet biztosítani. A belső anyagárok alkalmazása ott célszerű, ahol az öntözőcsatorna mind a magas, mind a mély vonulatokat harántolja. Ilyen esetekben a csatornát ún. kettős működésű csatornává célszerű kialakítani, vagyis a csatorna a vízellátási és lecsapolási funkciót is betölti. Ez a megoldás — az öntözőcsatornák hátsó szakaszain — az esetek többségében megvalósítható és kedvezően alakítja — csökkenti — a beruházási költségeket. A lecsapoló csatornák tervezésénél nagy gondot kell fordítani arra, hogy a víz minden parcelláról levezethető legyen. Ezért ahol szükséges, ott az állandó jellegű csatornák mellett az ideiglenes árkokat is be kell tervezni. Ennek főleg a legelő szakaszban van döntő jelentősége. A gátak tervezésénél a gát nyomvonalát a 10 cm-es sűrűséggel megszerkesztett rétegvonalak adják. Kedvezőtlen esetben — új műterep kialakításával — tereprendezéssel a gátak nyomvonalait korrigálni lehet. A részleges tereprendezés szükségességét és mértékét minden esetben a tervezőnek — egyedileg — kell elbírálni. Egyet azonban már előre meg lehet állapítani, mégpedig azt, hogy 40—50 m3/kh értékű fajlagos földmozgatású tereprendezés — amennyiben szükségles — minden esetben biztosítható. Az öntözőcsatornák földhiánya (belső anyagárok alkalmazása nélkül) kh-ként átlagosan ilyen értékű. Az öntözőcsatornák földszükségletén túlmenően is szükség lehet további részleges tereprendezésre. Ezt indokolhatják a rét-legelő szakaszban esetlegesen szükséges ideiglenes csatornák alápárnázása, vagy nagyon nyugtalan mikrodomborzat esetén a két gáton belüli kisebb egyenetlenségek megszüntetésére irányuló földmozgatás. A kiviteli munka technológiája Az öntözőcsatomák földszükségletének azt a részét, amely a belső magból nem biztosítható, részleges tereprendezésből scraeperes földmunkával kell biztosítani. Ez adja a részleges tereprendezés nyesési részét. Az így nyert földből az öntözőcsatornát fel kell tölteni az ún. kiegyenlítő síkig. Ebből a szelvényből csatornanyitó ekével vagy sáncolóekével alakítható ki a tervezett belső vízvezető szelvény. A csatorna tervezett profiljának kialakítása kézi munkával történik. Erre a csatorna földszükségletének plusz 20 %-át irányoztuk elő. Vagyis a három munkafázisban a beépítendő földmennyiség 120%-át kell költségeim, mivel a kézi munka második megfogást jelent. A lecsapolócsatornák . kialakítása 70%-ában csatornanyitó vagy sáncoló ekével, 30%-ában kézi munkával történik. Ez már a múlt gyakorlatában is jól bevált. A csatornákból kikerülő földet — amennyiben a mikrodomborzat megkívánja, úgy a tereprendezésnél fel lehet használni, ez adja a tereprendezés feltöltési részét. Amennyiben nincsen rá szükség, úgy művelhető depónia, illetve gátként a csatorna mellett marad. A gátak építése többféle módon is megoldható. Az USA-ban erre külön gépláncot alakítottak ki, amely egy ridgerből, vagy gréderból 25-