Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
VIZÜQYI ESEMENYN APTAR Széchenyi István vízügyi tevékenysége (Megemlékezésül születésének 175. évfordulójáról) Széchenyi Istvánt az emberi haladásba vetett hite, népének szeretete, s a nemzet felemelése érdekében kifejtett áldozatkész, akadályokat nem ismerő, fáradhatatlan gyakorlati — elsősorban gazdasági-műszaki — tevékenysége történelmünk legnagyobbjai sorába emeli. Egy hasonló feladatok előtt álló, sok tekintetben rokon törekvésekkel jellemezhető, ti. egy új társadalmi rend gazdasági alapjait építő kor eljövetele lehetővé tette, hogy gazdaságpolitikai elképzeléseinek megértéséhez is közelebb jussunk. Később önmaga által is revideált politikai álláspontja és programja vitatható, gazdasági-műszaki programja és tevékenysége, a termelőerők fejlesztése terén végzett alkotó munkája azonban mindig történelmünk legértékesebb hagyományai közé fog tartozni. A magyar vízimémöki kar a Széchenyit meghamisító, kisajátító jelszavaktól nem félrevezetve mindig is ebben látta igazi jelentőségét. Szemükben Széchenyi elsősorban a magyar vízgazdálkodási politika, a vízügyi tervezés úttörője, megteremtője volt, hiszen gazdaságpolitikusaink között ő volt az első, aki felismerte a vízépítés—vízgazdálkodás gazdasági, gazdaságföldrajzi — tájalakító szerepét — kulcskérdés jellegét a XIX. századi Magyarország gazdasági fejlődésében. Gazdaságpolitikai programjában annyira központi helyet foglaltak el a vízépítés feladatai, hogy feltételezhető, hogy az egész program kialakulásában is fontos szerepet játszottak a vízügyek, a hazai vízviszonyok rendezetlensége. A kívülállók számára ez talán szakmai elfogultságnak tűnik, azonban rögtön magától értetődővé válik, ha meggondoljuk, hogy valamivel korábban II. József is erre való hivatkozással hozta létre a magyar műszaki felsőoktatás első intézményét a Mérnöki Intézetet. Ismeretes az is, hogy a csatornakérdés milyen nagy szerepet játszott az 1790-es országgyűlés tárgyalásaiban (ennek hatására készíttette el Pest megye is Ballával a Duna— Tisza Csatorna első tervét 1791-ben) és a századforduló magyar gazdasági irodalmában. Köztudomású, hogy a fiatal Széchenyi tanulmányútjai során hazájánál is előbb ismerte meg a korabeli Európa vízgazdálkodás szempontjából legfejlettebb országait: Angliát, Franciaországot és Olaszországot, s éppen a velük való összehasonlítás hatására határozta el magát, hogy életét hazája felemelésének szenteli. Elképzelhető tehát, hogy hazatérve milyen örömmel olvasta a vízgazdálkodás korai magyar úttörői Vedres és Beszédes írásait, akik ugyancsak e felemelkedés lehetőségeit kutatták. Beszédes első sikeres munkájáról, a Sárvizi Nádor-csatornáról készült beszámoló jelentés éppen az 1825. évi országgyűlés számára íródott, ahol Széchenyi az Akadémia alapításával a politikai élet színterére lépett. Rövidesen közvetlen kapcsolatba is került Beszédessel s vele együtt indult nagy jelentőségű al-dunai útjára. Későbbi műszaki tanácsadói között is számos vízimérnököt találunk: a közismert Vásárhelyi mellett Fest Vilmost, Keczkés Károlyt és Sasku Pált stb. Sőt az akkor még fiatal vízimérnökök között is volt, akinek tanulmányait, pályáját Széchenyi egyengette. A szellemi folytonosság Vedres, Beszédes és a kor egyéb vízügyi-gazdasági írói, valamint Széchenyi publicisztikai munkássága között lépten-nyomon kimutatható. Mint ahogy működésének jelentősebb eredményei is szinte kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók vízügyi, gazdasági-műszaki fejlesztési elképzeléseivel: a dunai gőzhajózás megindítása, ennek érdekében az óbudai hajógyár alapítása, a hajózás zavartalanságát és Buda-Pest központtá válását egyaránt elősegítő állandó Duna-híd építése, az Al-Duna szabályozása, legfőképpen pedig az Széchenyi István ország történetében mindmáig legjelentősebb műszaki munka, az Alföld ármentesítését és vízrendezését biztosító, előkészítő Tisza-szabályozás megkezdése ... Végül pedig az ezzel kapcsolatban kialakított, felbecsülhetetlen jelentőségű, s alapelveiben még napjainkban is érvényes és helytálló egységes vízügyi program kialakítása. E program legfőbb értéke abban áll, hogy nem egyes vízügyi feladatokból indul ki, hanem, hogy az egyes feladatokat éppen a társadalom gazdasági fejlődési szükségletei alapján ismeri fel, ezekből vezeti le. Az egész programot a termelés korszerűsítésének, a társadalom gazdasági-műszaki alapjai megváltoztatásának, a polgárosodás elősegítésének szolgálatába kívánja állítani. Természetesen vízügyi programjának egyes elemei — éppúgy, mint egész gazdaságpolitikai programjáé is — már korábban is felbukkantak: a társadalmi fejlődés már régóta érlelte ezeket a törekvéseket. Egységes gondolatrendszerré azonban Széchenyi foglalta őket össze, s tette őket — szívós gyakorlati munkával — a fejlődést szolgáló tényezőkké. Mint ismeretes Széchenyi történeti szerepe elsősorban a politika fogalmának kétirányú kiszélesítésében áll: egyfelől ő követelte először, hogy a politikába vonják be a jobbágy-parasztságot is: „helyezzék az alkotmány pajzsa alá”, — másfelől ő vonta be a politika fogalomkörébe a gazdasági élet, a gazdasági építőmunka kérdéseit. (Mégpedig a marxizmusnak is egyik kiindulópontját képező angol közgazdaságtan hatása alatt.) Ez pedig érthetővé teszi, hogy a kor éppen soron levő (bár még ma is változatlanul aktuális) gazdasági-műszaki feladatainak megfelelően gazdasági-politikai tevékenységében oly nagy szerephez jutottak a vízimunkálatok. 191
