Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
éviztermeiés felszín alatti vízből 1730 ívó-és ipari víztermelés felszíni vízből 5470 ipari víztermelés felszín alatti vízből 680 4. ábra. Magyarország ivó- és ipari vízellátása 1970-ben lyezési eljárás lényeges egyszerűsítése, a felesleges formális elemektől való mentesítése. Ez egyben lehetővé teszi a műszaki, vízgazdálkodási szempontból magasabb követelmények érvényesítését a vízjogi engedélyek elbírálásánál és a vízügyi szervek hatósági tevékenységében. A tervszerű gazdálkodás a vízkészletekkel meg-5. ábra. Magyarország házi és ipari vizkibocsátása 1970-ben-műm Tisztitatlan házi és ipari szennyvíz ■hiezzz; Tisztított házi és ipari szennyvíz Lu -‘‘ 11 Szennyezetten ipari vizkibocsátás Szennyvíztisztító telep in. berendezés ő feltűntetett mennyiségek 1000 m3/napban értendők követeli, hogy az összefüggő vízrajzi egységeken belül, a vízkészletek leghatékonyabb komplex hasznosítása érdekében, a jelentősebb vízfolyásokra vonatkozóan fokozatosan kidolgozzuk a távlati, regionális vízgazdálkodási terveket. Az évi teljes vízfelhasználás az egész népgazdaságban 1955-ben mintegy 2,4 milliárd m3 volt, jelenleg pedig ez az érték mintegy 4,1 milliárd m3-t tesz ki. A teljes vízfelhasználásnak kb. 75 %-a a felszíni és 25 %-a a felszín alatti vizekből származik. A legnagyobb vízfelhasználó az ipar, amelyik 1,8 milliárd köbméternyi friss vizet fogyaszt (4. ábra). Az ipar teljes vízfelhasználása azonban ennél jóval nagyobb, minthogy a teljes ipari vízfelhasználásnak kb. 40%-át ismételt felhasználással, vízforgatással hasznosítja. Ezt az eljárást a vízzel való takarékos gazdálkodás érdekében a jövőben még nagyobb mértékben kell alkalmazni. Az 1970. évi vízigény 5,3 milliárd m3-re becsülhető, ebből 2,9 milliárd az ivó- és ipari víz. A vízgazdálkodási kutatás fejlődési irányának egyik jellemzője a kutatási munka tartalmi bővülése. A felszíni vizek minőségi állapotának vizsgálatával, a szennyvíztisztítás technológiai eljárásaival kapcsolatos kutatást, mely az utóbbi években indult erőteljesebb fejlődésnek, a tudományos kutatómunka központi jelentőségű kérdéseként szükséges kezelni és ezúton gondoskodni kell a vizek minőségének védelme érdekében folytatott gyakorlati tevékenység szilárd tudományos megalapozásáról (5. ábra). A mélységi vizek kutatása az OVF feladatává vált, így most már komplex összefüggéseiben vizsgálhatjuk a felszíni és a felszín alatti vízkészletek mozgástörvényszerűségeit, utánpótlódási viszonyait és felhasználási lehetőségeit. A vízépítési kutatás is új kutatási igényekkel jelentkezik, különösen a vízgazdálkodásban felhasználható vízgépészeti berendezések tanulmányozása terén. A fejlesztés új bázisa lesz a hajóvontatási kísérleti csatorna, mely hajóiparunk számára végez majd jelentős, devizát megtakarító kísérleteket. A vízkészletgazdálkodási és hidroökonomiai kutatásban elért kezdeti eredmények továbbfejlesztése a vízgazdálkodási kutatás egyik fontos és újszerű irányát jelzi. Ugyanakkor a hagyományos kutatási ágazatokat is fejleszteni kell és ez annál inkább szükséges, mert az utóbbi időben a hidrológiai és elméleti hidromechanikai kutatások némileg háttérbe szorultak. A VlZÉPÍTÖIPAR FEJLŐDÉSE A tervidőszakban a vízgazdálkodás termelő-szolgáltató gazdasági tevékenysége is jelentősen fejlődik, eléri a 28 milliárd forint értéket, ami 30 %-os növekedést jelent a II. ötéves tervhez képest. E tevékenységi körbe tartozik a víztermelés, csatornázás és szennyvíztisztítás, öntözésüzemelés, műszaki tervezés, a vízépítőipari és vízgépészeti termelés, továbbá a vízgazdálkodással összefüggő export-tevékenység. A vízépítőipar 16 milliárd forint körüli termelési volumenéből kereken 7,5 milliárd forint értékű munkát kiviteleznek az OVF építőipari szervei és egyre növekvő (3,6 milliárd forint értékű) vízépítőipari tevékenységet végeznek a tanácsok is. A földmunkák gépesítési foka jelenleg 87 %, s ez 1970-ig 92 %-ra emelkedik. A tervidőszakban lényegében változatlan földmunkagép-kapacitás mellett, elsősorban az 168
