Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
körülbelül ugyanannyi volt a közműves vízellátásba újonnan bekapcsolt városi lakosok száma is. A falusi vízellátás gyors ütemű fejlődését elősegítette, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapból jelentős eszközöket fordítottak erre a célra, majd az ivóvíztársulatok adtak lendületet a falusi vízművek fejlődésének. Kedvezően befolyásolta ezt az egészséges folyamatot az előre gyártott törpevízmű-gépházak alkalmazása és a hidroglóbuszok gyártása. A csatornázás fejlődése lényegesen lassúbb volt mint a vízellátásé. A lakosság csatornázással való ellátottságának mértéke 22 %-ról csak 24—25 %-ra emelkedett. A II. ötéves tervidőszak első évében fontos szervezeti változás következett be a víz- és csatornaművek üzemeltetésében. Korábban sok száz, kis, különálló vízmüvet üzemeltettek a tanácsok. Ezt a szervezeti széttagoltságot megszüntettük és a tanácsi kezelésben levő víz- és csatornaműveket megyei vagy városi víz- és csatornamű vállalatokban összpontosítottuk. Az így összevont 31 víz- és csatornamű vállalat lényegesen magasabb színvonalon, szakszerűbben és gazdaságosabban oldja meg a városok és községek vízellátásának és csatornázásának műszakilag és gazdaságilag egyaránt bonyolult feladatát, mint a korábbi szervezet. A harmadik ötéves tervidőszakban az OVF, a tanácsi és az ipari vízellátási és csatornázási beruházások együttes volumene 6,7 milliárd forintot tesz ki. Ezen belül a tanácsok a helyi forrásokból származó beruházásokkal együtt 3,2 milliárd forintot fordítanak a víz- és csatornaművek fejlesztésére, ami 400 millió forinttal haladja meg az előző tervidőszak hasonló célú beruházásait. 1970-ig 44 %-ról 53—55 %-ra növekszik a lakosság vízvezetéki ellátottsága. A városi közművesítés fejlődési üteme lassúbb lesz — 80 %-ról csak 84 %-ra növekszik — a falu közművesítése ugyanakkor 16—18 %-ról 26—28 %-ra nő. Az ország egyes területeinek közműellátottsága nagyon eltérő. A közműellátottság területi aránytalanságainak csökkentését is előirányoztuk a következő tervidőszakban (2. ábra). Az előző tervidőszakban a városi vízművek víztermelési kapacitása napi 500 000 m3-rel növekedett. Ez a nagymértékű fejlődés lehetővé teszi, hogy bár az 1966—70 közötti években a víztermelési kapacitás kisebb mértékben — napi 200—250 000 m3-rel — növekszik, a városokban jelentkező vízigények általában kielégíthetők lesznek. A lakosság csatornázással való ellátottságának mértéke 24—25 %-ról 28 %-ra növekszik. A fejlesztés egyik alapvető célja, hogy a vízművek által szolgáltatott értékes, ivóvízminőségű víz mind nagyobb mértékben a lakosság szükségletét elégítse ki és megszűnjék a jelenlegi, helytelen gyakorlat, amikor az ipar, sokszor indokolatlanul a közületi vízművek termelésének jelentős részét elvonja. Ezért korlátozzuk az ipari vízhasználatokat, lényegesen emeljük a közművektől igénybe vett ipari víz díját, a városi vízművek tehermentesítésére önálló ipari vízműveket létesítünk, mint amilyen a győri és a délbudai ipari vízmű. A már épülő borsodi, nógrádi, mátrai és balatoni regionális vízművek mellett újabb művek építését kezdjük meg Tata-Tatabánya térségében, a bányavizek felhasználásával, és a pécsi medencében. A pécsi térség vízellátását előreláthatóan a Karasica patakon építendő tárolóból történő vízkivétellel oldjuk meg. A műszaki fejlesztés terve a vízzel való takarékosság érdekében a hálózati karbantartás, ellenőrzés, műszerezettség fokozását, a javító, karbantartó hálózat mozgé163 2. ábra. A harmadik 5 éves tervben üzembe lépő víz- és csatornaművek
