Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
ннц ?! 1. fénykép Egyes helyeken 4—6 m vastagságú torlaszok alakultak ki. A várható jégveszélyre tekintettel időben megszervezték a jégromboló szolgálatot. A megállapodásnak megfelelően 2 db jégtörő hajó, a Jégtörő I. és Jégtörő II. jugoszláv területen végzett jégrombolást az országhatár és Dálya közötti szakaszon. A magyar szakaszon a jégtörő hajók az országhatártól Kalocsáig dolgoztak. A jégtörő hajók a felzárkózás időtartama alatt támaszpontjaikról kiindulva a felettük levő folyószakaszukat folyamatosan járták és elősegítették a jégmező torlódásmentes felzárkózását, feladatuk az elsődleges jégzajlás időszakában az volt, hogy a jégmező megállását minél hosszabb ideig késleltessék, továbbá, hogy az álló jégmezőket egymáshoz síkvizek képzése nélkül felzárkóztassák. A jég megállása után a jégtakaróban hosszirányban 1—2 haj ószélességnyi csatornát alakítottak ki, hogy a csatornán a tavaszi másodlagos zaj lás idején jelentkező jégtorlódások helyére vonulhassanak a jégtörők és ott a jégtorlaszok kifejlődését romboló munkájukkal megakadályozzák. A csatorna a jugoszláv országhatártól Kalocsáig 81 km hosszban készült el (2. fénykép). A február elején beköszöntött tavaszias időjárás megindította a másodlagos zajlást. Február 1-től 8-ig a jégtakaró felső része felülről lefelé olvadva az 1564 fkm-től fokozatosan lecsúszott az 1500 fkm-ig. A 93 km hosszú, megindulóban levő jégtakaróval borított szakaszon az átlagos 5 cm/km esés helyett a jég hatására február 8-ra annak éppen kétszerese, vagyis kilométerenként 10 cm vízszintesés alakult ki. Ez alatt az idő alatt a jugoszláv területen dolgozó két jégtörő hajó az álló jégmezőn keresztül felküzdötte magát Dályáról Apatin térségéig és teljes szélességben tisztította a medret. A kialakult nagy esés, az olvadás és a jégtörés együttes hatására február 8-án délben csaknem egyszerre megmozdult az egész 93 km hosszú szakaszon az álló jégtakaró és február 10-ig megállás nélkül elhagyta a magyar Duna-szakaszt. Az összetorlódott, rendkívül nagy jégmennyiség a jégtörőhajók munkája, a jégrobbantás és az enyhülés hatására még időben elvonult és így az ugyanakkor érkező magas árhullám —■ árvízveszélyt már nem okozott. Ha ezt az árhullámot megelőzően nem sikerült volna a Dunaföldvár alatti folyamszakaszról a jégtorlaszokat eltávolítani, az 1956. évihez hasonló jeges árvíz következhehetett volna be. Árvizek a Tisza völgyében A dunai jég levonulása után az erdélyi hegyvidéki vízgyűjtőterületen bekövetkezett gyors hóolvadás és esőzés heves áradásokat indított a Tisza mellékfolyóin. Január hó elején a Tisza és összes mellékfolyói befagytak, s a februárban beköszöntött, az évszakhoz képest szokatlanul enyhe időjárás heves árhullámokat indított el a mellékfolyókon, melyek általában az álló jégtakarókra futottak rá. Az első készültségeket február 9-én kellett elrendelni a Krasznán, Túron és a Zagyván. A Krasznán olyan heves volt az áradás, hogy az I. és III. fokú készültségek elrendelése között mindössze 18 óra telt el, ami ezen a folyón szokatlan jelenség. A Túr vízszintje Garbóiénál 20 cm-rel haladta meg az 1962. évi —|—540 cm-es eddigi maximumot és román területen a balparti töltéskoronán 24 helyen átömölve néhány magyar községet elöntéssel fenyegetett. A nagyobb károk keletkezését nyúlgátak gyors kiépítésével hárították el a román vízügyi szervek. A kiömlött vizeket a Sáréger csatorna vezette le. 500 fm hosszban nyúlgát építése vált szükségessé a Kraszna mentén Mérk község védelmére, miután a községet jelenleg semmiféle gát nem védi, s csak rendkívüli vizeknél védekeznek ideiglenes gátakkal. Február második felében a Bodrogon is jelentékeny árhullám vonult le, melynek magassága megközelítette az eddigi maximumot. A több mint két hétig tartó magas árvíz a Bodrog csehszlo-2. fénykép i V*' N, 132