Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
megye 560 leva hektáronként. Délbulgáriában a legtöbb esetben a tiszta jövedelem 300,— lévat/hekt., északon 300 léva/hekt., gyakran 200—250 léva/hekt. Az alaptényezők a különbözetekkel kapcsolatban a különböző területeken a következők: különféleség az öntözött mezőgazdasági növényzet között, különbözet a mennyiségben a póttermelvényeknél ugyanabból a növényzetből az egyes öntözési kerületekben az ország területén, különbség a mezőgazdasági termelvények struktúrája és öntözési feltételek, különbözet az öntözési fenntartási költségeknél. Látható, hogy a különbség a tiszta jövedelemben az egyes öntözött növényzet között igen nagy az ország területén az egyes tsz-ekben hektáronként. Például: a viszonylag igen magas tiszta jövedelem a Blagoevgradi megyében arra vezethető vissza, hogy 33,80%-a az öntözött területnek dohánnyal van beültetve, amelynél a tiszta jövedelem hektáronként 806 léva, 12,75% gyümölcskertek, amelyeknél a tiszta jövedelem 560 léva hektáronként stb. Bulgária éghajlati viszonyaira jellemző, hogy csapadékeloszlása az egyes fejlődési időszakok alatt általában nem egyenletes. A népesség szaporulata, a társadalmi munkamegosztás, az árutermelés volumenének, a mezőgazdasági termékek iránti kereslet növekedése, a nyersanyagok továbbfeldolgozása stb. az öntözés nagyarányú kiterjesztését teszi szükségessé. A víz a zöldség- és rizstermelésben nélkülözhetetlen eleme a mezőgazdasági termelésnek, elengedhetetlen tényezője a termelendő mezőgazdasági növények kívánt hozamnövekedésének. Az öntözés Bulgária mezőgazdaságában igen magas terméshozamokat tesz lehetővé. Az átlagos tiszta jövedelem öntözött hektáronként az 1963. évi eredmények szerint 250, 1964. évben 272,— léva volt. A Bolgár Népköztársaság természeti és éghajlati viszonyai nagymértékben szükségessé teszik az öntözés fejlesztését. És az öntözés eredményei mindenképpen további öntözési létesítmények építését indokolják. Az öntözési beruházások hatékonyságának növelése végett a következő szervezési és technikai teendők végrehajtása szükséges: a) A trágyázás és öntözés még nem ad kellő eredményt. A trágyázás Bulgáriában nem szavatol kellő eredményt; hatása csekély. Függ a természetes csapadék mennyiségétől. Az öntözés megfelelő trágyázással nagyobb eredményt ad, de perspektívában szerves ásványi tápanyag nélkül a növekedésben és fejlődésben kedvezőtlen tendenciához vezet. A trágya és víz együttes felhasználása olyan objektív viszonyokat hoz létre, amely magasabb gazdasági eredményt hoz. Ez a tény az öntözési kapacitás arányos bővítését és műtrágya gyártás összehangolását indokolja. b) Az ilyen aránytalanság e mezőgazdasági üzemek munkamérlegében kedvezőtlenül hat és az öntözés eredményességét csökkenti. Az aránytalanság kiküszöbölésére a technikai haladás eszközeit minél nagyobb mértékben alkalmazni kell a víz elosztásában az öntözendő területen. c) Az öntözött területeken minél több takarmányt kell termelni. Kedvezően meleg időben, vízzel és megfelelő trágyázással okvetlen kettős aratásra kell törekedni az őszi és a kora tavaszi növényekből. Ily módon növelhető a takarmányfélék mennyisége. d) A technikai haladás eszközeinek minél nagyobb igénybevételével csökkenteni kell az öntözési költséget. Az állami öntözési létesítményekbe az 1963-ig terjedő időszakban talajjavításra hektáronként mintegy 550 léva alapösszeget, a szövetkezeti hidromelioratív építkezésekbe pedig 190 lévát ruháztak be. A szövetkezeti építkezések hektáronkénti talajjavítási költsége kedvezőbb, mert a végrehajtás technikailag könnyebb. Az állami öntözési létesítmények önköltsége 110 léva, a szövetkezeteké 102 léva. A jelenlegi és a múltban befektetett összeg öntözött hektáronként átlagban csaknem azonos. A többlettermés értéke állami területen 340 léva hektáronként, a szövetkezeteké mintegy 370 léva. A tiszta jövedelem öntözött dekaronként és hektáronként állami vízzel 230 léva, szövetkezetivei 270 léva körül van. A hidromelioratív vállalkozás csaknem egyenlő eredményt mutat. Ha az öntözési vállalkozásokba fektetett hektáronkénti összeget és a tiszta' jövedelem nagyságát mérlegeljük, az állami befektetések megtérülési ideje 3, 2 év, a szövetkezetieké pedig 1 év, ami annyit jelent, hogy a befektetés öntözési építkezésekbe a szövetkezeti szektorban (kis létesítmények), már az első üzemeltetési évben visszatérül. E tényekből levonható, hogy kis létesítmények építése az állami öntözési építkezésekhez képest jóval gazdaságosabb. A kis öntözési létesítmények feltételei nem lehetnek mesterségesek, terjedelmüket a terület nagysága határozza meg. A mezőgazdasági termékek termesztéséhez, az öntözött terület bővítéséhez technikailag bonyolultabb létesítmények építtetése szükséges. Az öntözési alap további fejlesztéséhez a víz eredményesebb felhasználásához az öntözési rendszerben önellátásra kell áttérni. A víz jelenlegi ára mellett a tiszta jövedelemnek mintegy 2%-át fordítják a vízre, mint öntözési célokra felhasznált tényezőre. Ha a víz árát a tényleges önköltség alapján állapítják meg, akkor ez a hányad a tiszta jövedelem 10%-ára emelkedik. Ezek szerint meg van a gazdasági lehetősége, hogy az öntözési rendszerek az önellátásra térjenek át. Ki kell bővíteni és további tanulmányozás tárgyává kell tenni, hogy az öntözés gazdasági eredménye világos képet mutasson. Fel kell tárni továbbá, hogy a fel nem használt tartalékok a gazdasági eredmények fokozásában milyen lehetőséget adhatnak. Gerdeff Boris a közgazdasági tudományok kandidátusa a szófiai Hidrotechnikai és Meliorációs Intézet tudományos kutatója 130
