Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
1. ábra Eddig 84, vizek feletti közlekedésre épített lpj készült el. Közülük 18 típus kis-szériáig jutott el, ezekből összesen 102 darab épült. A légpárna együtt-tartásának elve szerint két fő csoportba sorolhatók. Az egyiknél csak a jármű pereme köré fújt lég-szoknya, vagy a vízigtalajig nyúló, flexibilis műanyag-szoknya tartja a test alatt a nagyobb nyomású levegőt. A másiknál viszont merev, kétoldalt a vízbe érő uszonyok. Az utóbbi kategóriába tartozók természetesen csak vizek felett haladhatnak, oldalirányban nem manőverezhetnek, így alkalmazhatóságuk korlátozottabb. A légpárnás járművet vízgazdálkodási gyakorlatban egyedülállóvá teszi, hogy: független a vízmélységtől, — minden irányban haladhat, (oldalazhat, hátrálhat is), — enyhén lejtős partokra önmaga feljárhat, — homokzátonyok, mocsarak felett is használható, — a víz felett lebegve független a víz áramlásától, sodrásától, — uszadék, jégtáblák haladását nem akadályozhatják, — sebessége 0—120 km/óra között változtatható, de minden sebességnél jól kormányo»ható, — s meghibásodás esetén sekélyen merülve ülhet a vizen, — kétszemélyestől 10 to teherbírásúig a legkülönbözőbb méretűek építhetők, — kis súlyuk következtében szárazföldön is könnyen szállíthatók. Negatívum, hogy fagypont alatti hőmérséklet esetén víz felett haladva, a lpj teste alól oldalra fúvódó permet ráfagy a lpj-re s azt hamarosan túlterhelheti. Emiatt az angol antarktisz-expedíció járművei közé sem sorolták be. Építési és üzemköltsége nagyjából egy hasonló kapacitású szárnyas-hajóéval azonos. Előnyeinek méltatása helyett ismertetjük két, — a múlt évben épített lpj, a szovjet „Szormovics” és az angol SR—N6 adatait. A „Szormovicsot” Valerij Sönberg, a gorkiji „Vörös Szormovo” hajógyár főkonstruktőre, a „Zsukovszkij” Aerotechnikai Intézet támogatásával tervezte. Könnyűfém szerkezetű, de az építésnél nem követelték meg a repülőgépeknél szükséges túlszilárdságot. A légpárna a széles 94
