Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
esetben a szerv teljes termelési értékének egy személyben 1/20-ával gazdálkodik és tevékenysége komoly hatásfok javulást és megtakarítást eredményezhet. Gyakran látjuk riasztó példáit annak, hogy egyes szervek milyen szakszerűtlen javaslatokat, terveket készítenek néha akkor, ha azoknak kidolgozásába és bírálatába a legilletékesebbet, az energetikust nem vonják be. Tekintettel arra, hogy a szervezetet szabályozó rendelet végrehajtásában általában hibák és nehézségek voltak, az 50/1965. NIM. számú utasítás ismételten szabályozta az energetikusok feladatait, hatáskörét, szervezeti hovatartozását és működésük egyéb feltételeit. Az utasítás a függetlenítés alsó határát 2 millió forint értékű évi energiafelhasználásban jelölte meg. Lényegesen kibővítette az energetikusok működési területét és kiemelte fontos szerepüket a termelés és technológiai folyamatok energiaigényes ágainak racionalizálásában. Ismételten szabályozta a szakképzettséggel szembeni feltételeket, ezenkívül működésüket újabb szakvizsgához kötötte, melyet legkésőbb 1970-ig le kell tenni. őrző eszköz az energetikusok kezében, mert az átlagtól való állandó vagy lényegesebb eltérés a gép elhasználódására, rossz kihasználására, vagy egyszerűen üzemanyag pazarlásra, helytelen kezelésre mutathat. Megnehezíti a kiértékelést az a körülmény, hogy teljesítmény regisztráló és fogyasztásmérő műszerek nem állnak rendelkezésre, pedig a kettő együttes alkalmazása hozhat csak konkrét eredményt. Ft/kWÓ III. Az energianormák szerepe és helyzete. Az energia gazdaságos felhasználása ellenőrzésének egyik legfontosabb eszköze a normatívák és normák kidolgozása és alkalmazása. Míg a normatívák valamilyen nagyobb, összevont termelési egységre vonatkoznak és lényegében tervezési segédletül szolgáló átlagszámok (pl. gázolaj felhasználás/1000 m3 gépi földmunka), addig a normák a termelés felbontott egységeire érvényes és ellenőrzésre alkalmas mutatók (pl. gázolaj felhasználás/1000 m3 szkréper földmunka, vagy gázolaj felhasználás/1000 kotró LE óra). A normák bevezetése bizonyos kezdeti eredmények után országosan is és a vízügyi szolgálatban is lényegében egyhelyben topog. Tekintettel arra, hogy a gépek kifejtett teljesítményét folyamatosan regisztrálni nem tudjuk, a norma akkor helyes, ha a termelés egységére vonatkozik. Tulajdonképpen az az alapvető kérdés, hogy valamilyen termelési folyamatot milyen energiafelhasználás mellett lehetett végrehajtani. Ez telepített termelés esetén meglehetősen pontosan megállapítható, rendkívül nehéz azonban például a földmunkáknál, ahol a termelés feltételei gyakran változnak, vagy a szivattyútelepeknél, ahol a vízállástól függően változik a gépek hatásfoka, ezzel együtt az igényelt energia is. Ma már mindegyik szervünk alkalmaz különböző normákat és normatívákat, azonban a helyzet még nem megnyugtató. Talán legkialakultabb a FOKA-nál és általában a hajózási üzemben, ahol a termelés feltételei meghatározott ideig közel állandóak, valamint a műhelyeknél, ahol a termelés lüktetése és összetétele az idő függvényében kiegyenlítődik, azonban a földmunkáknál a kitermelt m3-re vagy LEórára, a szivattyútelepeknél az átemelt víz m3-re sőt még a m4-re vonatkoztatott felhasználási számok is meglehetősen nagy szórást mutatnak. Kétségtelen azonban, hogy még ilyen. körülmények között is fontos ellenIV. Árkérdések Bár a felhasználásra kerülő energia egységára nem lehet a felhasználás, illetve a termelés mennyiségét döntő módon befolyásoló tényező, mégis például az öntözésnél az utóbbi években az a meglepő helyzet állt elő, hogy a villamosenergia jelenlegi ára komoly mértékben akadályozza az öntözés elterjedését. A társulati kezelésben levő öntözőtelepeknél ugyanis, ahol a víz egységára az önköltség függvénye, oly magas vízdíjak alakultak ki, hogy a felhasználók számára kérdésessé vált az öntözéses gazdálkodás rentabilitása. A villamosenergia árát jelenleg a 7/1958. (Ász. 39.) Á. H. számú rendelet szabályozza. E szerint az igénybeveendő teljesítményt előre le kell kötni és utána alap, illetve csúcsdíjat kell fizetni akkor is, ha a fogyasztó kevesebb teljesítményt vett ténylegesen igénybe, vagy felhasználás egyáltalán nem volt. Ehhez járult még az idényjellegű fogyasztókra kirótt egy havi alapdíj többlet. A 6. számú diagramban feltüntettük a Tiszaörvény-i szivattyútelep költségadatait. Az ábrából kitűnik, hogy előfordult olyan eset, amikor az egységár még a 2 Ft/kW- órát is elérte. Mivel az egységár alakulása teljesen az időjárás függvénye, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi árrendszer igazságtalan és tarthatatlan. Ezért az OVF. irányítása mellett szakértő munkabizottság javaslatot dolgozott ki a jelenlegi árrendszer megváltoztatására. Az ún. 3 zónaidős rendszer lényege az, hogy teljesen kiküszöböli az időjárás kiszámíthatatlan befolyását, eltörli az alap és csúcsdíjat, külön egységárat állapít meg a nappali, csúcsidei, éjszakai fogyasztásra, különösen ösztönözve az éjszakai öntözésre. Ezzel a rendszerrel — megfelelő éjszakai öntözést is feltételezve, ami egyébként is kedvező a növények szempontjából — 0,65—0,70 Ft/kWóra egységár érhető el, ami megfelel a villamosenergia ipar önköltségének. 91
