Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY NYILATKOZATA AZ 1965. ÉVI ÁRVÍZVÉDEKEZÉSRŐL* Hazánkat ez évben rendkívüli árvizek sújtották. Előbb a nyugatdunántúli vízfolyásokon zúdult le soha nem tapasztalt áradat, s ezzel csaknem egy­idejűleg hét egymást követő és fokozódó árhullám sorozatából alakult ki a tavaszi-nyári árvizek történetében páratlan, rendkívül magas és tartós nagy dunai árvíz. Nyugat-Dunántúlon az árvíz gyorsan levonult, a kiáradt vizek néhánv nap alatt visszahúzódtak medrükbe. Ezeken a tájakon az ár elsősorban a töltésekkel nem védett területeken pusztított. A Rába töltésekkel ki­épített szakaszán értékes termőterületeket, számos települést sikerült megvédeni. A dunai árvíz hosszan tartó, szívós küzdelmet igényelt. A folyam szintje csaknem teljes magyarországi szakaszán jóval meghaladta az eddigi leg­magasabb vízállásokat. Mohácsnál 24 napig volt a korábbi maximum felett, s mivel a töltések helyenként már teljesen átáztak, ez az időszak a kereken 120 napon át folytatott védekezés legválságosabb szakasza volt. A népgazdaság általános fejlődése, megnövekedett erőforrásai tették le­hetővé, hogy a kormány mozgósíthatta a szükséges műszaki-anyagi esz­közöket. Az eredményes védekezés fontos tényezője volt, hogy az 1954. és 1956. évi árvizek tapasztalatai alapján az árvízvédelmi és folyószabá­lyozási műveket — anyagi lehetőségeink határain belül — az elmúlt tíz évben jelentősen fejlesztettük s ezekre 1,4 milliárd forintot fordítottunk. A népgazdasági erőforrások nagyarányú mozgósítása mellett a védeke­zésben résztvevők hősi helytállásának köszönhető, hogy a dunai véde­kezés eredményes volt. Módszeres felkészüléssel, magas fokú szervezett­séggel, korszerű, rendszeres megfigyeléssel, nagy műszaki erőknek a veszélyeztetett helyekre való koncentrálásával és azonnali bevetésével meg lehetett akadályozni a gátszakadást, azt, hogy emberéletben és anyagiakban hatalmas károk érjék az országot. Az első hívó szóra ezrek és ezrek sorakoztak fel. Vízügyi dolgozók, ka­tonák, karhatalmisták, rendőrök, munkásőrök, a közlekedés és az építő­ipar munkásai, egészségügyi dolgozók, KISZ-fiatalok, a veszélyeztetett községek lakói álltak őrt és küzdöttek a védővonalakon. A legnehezebb helyzetben 40 ezren vettek részt a védekezésben, 21 ezer vízügyi dol­gozó, 12 ezer katona, 1000 BM-karhatalmista, 300 munkásőr, kétezer építőipari és közlekedési dolgozó, valamint a szervezett közerő keretében több ezren, a helyi lakosságból. A munkát 350 földmunkagép, 1200 döm­per és tehergépkocsi támogatta. A töltések védőképességét több szakaszon a végsőkig próbára tevő árvíz ellen kereken 4,2 millió homokzsák, 40 ezer torma terméskő, 36 ezer acél szádfallemez, 10 ezer kilogramm műanyag fólia stb. került felhaszná­lásra. Víz alatti televíziókamera, repülőgépek, helikopterek, kétéltű jár­művek, híradástechnikai láncok segítették a védekezést. A szervezett­ségnek, a technikának és a tudománynak még egyetlen korábbi árvíz­­védekezés során sem volt olyan döntő szerepe, mint most. * Közzétéve 1965. július 23-án. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom