Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

A Solt—Déli országhatár közötti töltéstest, az alatta lévő fedőréteg és az altalaj anyaga különböző fizikai tulaj donságúak s tömörségük változó. Eltérőek a védgát környezetében lévő topográfiai és felszín-morfológiai viszonyok, valamint a fedőréteg vastagsága. Emiatt kü­lönböző gátszakaszokon a tartós magasságú víz hatására szivárgások, csurgások, átázások ke­letkeztek, az altalajon keresztül buzgárok ala­kultak ki. Mindez a töltés védőképességének nagyfokú leromlását idézte elő (3. ábra). A jó vízvezető, finom homok altalajon lévő 0,5—4 m vastag — homokos agyag, agyagos homok, homokos iszap — fedőrétegre épült töltéstest konzisztenciája s ezzel a vízzel szem­beni viselkedése is megváltozott. Így alakul­tak ki gyorsan és fokozatosan a veszélyes sza­kaszok. Leghamarabb jelent meg a fakadóvíz, mely Fájsz és a déli országhatár között a vé­dekezés vége felé már csaknem összefüggő elbontást okozott. Nyúlgátépítésre 8 km hossz­ban került sor a déli országhatár fölött és a Dunavölgyi csatorna töltésen. Buzgár először a Kandafoki öntözővíz-kivételi műtárgynál je­lentkezett, majd ezt erős átázás követte. Ez­után a 3. és 7. töltéskilométerek között ala­kultak ki erős átázások, melyek később a 0 tkm-ig továbbfejlődtek. Később Űjmohács térségében folytatódott az átázás. Mindezen veszélyes helyek kialakulásával egyidőben, de később is fokozatosan szaporodtak a buzgárok és csurgások, amelyek közül egynéhányat 30— 100 ezer db homokzsák beépítésével lehetett csak ártalmatlanná tenni. Ilyen helyek voltak a 19+070, a 23+640 tmk-eknél (4. ábra). A Dunavölgyi főcsatorna tőzeges gátját Bajánál és Sükösdnél a visszaduzzasztott víz több helyen erősen átáztatta, sőt a töltéskorona is megrepedt 50 m hosszon. A veszélyes szakaszokon a töltések ellenálló­képességének növelésére különböző árvízvéde­kezési módszereket, technológiákat és eljárá­sokat alkalmaztunk. 3. ábra 4. ábra Átázásoknál a szivárgási görbe és a mentett oldali rézsű metszésvonalánál kő- és homok­zsák terheléseket létesítettünk. Ahol szükséges volt, ott a hullámtéri oldalon pátrialemezek­ből szádfalat vertünk le. A fővédelmi vonal át­ázása és a fakadóvizek jelentkezési idejének késleltetése érdekében a nyári gátakat — ameddig lehetett — vízgazdálkodási társula­tokkal együtt védtük. A Szeremle község kör­nyezetében lévő három nyárigátat és a Solt— Harta közöttit később fel kellett adni, egye­dül a dunapataji nyárigát volt megtartható (5. ábra). A csurgások bevezető nyílásait könnyű­búvárokkal kutattuk. Műanyagfólia lepedők­kel terítettük le az átszivárgás meggátlására a töltés hullámtéri rézsűjét, helyenként a le­vert pátrialemezek sorát is. A buzgár-soroza­tokat sejtszerűen kiképzett ellennyomómedence rendszerrel vettük körül (6. ábra). A Dunavölgyi főcsatorna annakidején egé­szen rossz anyagból épült töltését, amely 21 tmk hosszon még alacsonyabb is a maximális jeges árvízszintnél és 1956-ban 963 cm-es bajai vízállásnál átszakadt, nagy nehézségekkel, víz­visszatartással, víztereléssel, szivattyúzásokkal, 13 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom