Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
I. SZEKSZÄRD—BÄXAI VÉDELMI SZAKASZ: A bátai őrjárás 500 szelvényének környezetében a töltéstest erősen vízáteresztő és ugyanakkor ez a szakasz tartotta a legnagyobb vízoszlopot. Közvetlenül mögötte helyezkedik el Báta község alacsonyan települt Üjtelepe, valamint a Tsz gazdasági központja. Egy itt bekövetkező töltésszakadás, az adott vízmagasság mellett, az épületek perceken belüli teljes elárasztását és rombadöntését eredményezte volna. A töltés e szakaszon a felső padka magasságáig átázott, benne számtalan csurgás, átszivárgás és átfolyás keletkezett. Megtartása érdekében kb. 500 méter hosszban nagytömegű homkzsákos megtámasztást kellett alkalmazni s ennek nagyságát, a terhelés fajlagos értékét a védekezés teljes tartama alatt állandóan fokozni és fejleszteni kellett (2. kép). A töltéstesten át a védekezés egész ideje alatt tartott az intenzív vízátfolyás s azt bizonyos mértékig csak az alkalmazott fóliaszigetelés csökkentette. csoportok összefogására — ezen belül több kisebb változó magasságú medencét a buzgárok helyén lévő víznyomás függvényében — a nagy medencén kívül jelent meg a számtalan kisebb buzgár, felhíva a figyelmet, hogy ezeken a helyeken az altalaj adottságok rendkívül kedvezőtlenek. Arra is utaltak e tünetek, hogy a korábbi árvizeknél itt már építeni tervezett szorítótöltés létesítése feltétlenül indokolt. A bátai őrjárás 4440 töltés szelvényében az apadó fázis 900 cm-es (Baja) vízállás értéke körüli időben, kisebb felületen ugyan, de 2650 szelvénynél bekövetkezett tünethez hasonló jelenség keletkezett, azzal a különbséggel, hogy itt buzgár nem utalt a kritikus altalaj állapotra. A 7800—8200 szelvények között (Pörbölyi őrjárás), az ún. Czimer-foknál a töltés annyira átázott, hogy a mentett oldali töltésrézsű több helyen megcsúszott, lekagylózott (3. sz. kép). A szivárgási görbe a felső padka fölött lépett 3. kép. Megcsúszott töltésrézsű megtámasztása a S100. szelvényben A 2100-as töltés szelvény környezete egyik legbuzgárosabb helyünk volt. Veszélyességben „versenyzett” a 2650 szelvény környékével és a nagy felületen fellazult fedőréteget, a buzgárok elleni szokásos ellennyomó medencék létesítésén kívül, homokzsák-paplannal és kővel is terhelni kellett. Az itt és a 2650 szelvényben keletkezett buzgárok működését a jelentősebb apadás beálltáig sohasem lehetett tökéletesen megszüntetni. Amikor már egészen nagyméretű medencét létesítettünk a buzgárki a töltéstestből, aminek oka vizsgálataink szerint az volt, hogy a viszonylag vízáteresztő korábbi építésű töltéstesthez később egy iszapos szerkezetű, vízzáró padka épült, mely beszorította a töltésbe az átszivárgó vizet. így a padkából távozni nem tudó víz annak anyagát szinte folyós sárrá változtatta. Teljes hosszban végrehajtott szádfalazás, a mentett oldali rézsű megtámasztása (homokzsákkal), majd a padkába kőszivárgók beépítése volt az a védekezési mód, mely végül is eredménnyel zárult. 130
