Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

A szentendreszigeti töltések magassága a nagy dunai VI/1. és VI/2. gátőr járásokban több helyen az 1965. év tetőző víz magasságánál alacsonyabb volt, a VI/3. gátőrjárásban a maxi­mális árvízzel színeit. A Szentendrei Duna-ág melletti töltések egy része a kialakult árvíz­szintnél 20—100 cm-rel volt magasabb. Szentendresziget és környékének árvízvé­delmi létesítményeit és védekezési helyzetét a 6. sz. vázlat ábrázolja. Ez az ábra feltünteti azokat a szakaszokat, ahol a magassági hiányos töltéseken homokzsák nyúlgátak épültek. Pócs­­megyer község belsőségét homokzsák-jászolgát védte, amely helyenként 1,5 méter magas vizet tartott (7. sz. kép). A VI/4. és VII/4. Kisoroszi község határában levő gátőrjárás nyárigát jellegű töltéseinek koronaszintjénél a maximális árvíz 40—80 cm­­rel magasabb volt. Az itt és Tahitótfalu—Kis­oroszi műút melletti nyúlgáton végrehajtott védekezés lehetővé tette a kisdunai 23. fkm., illetőleg a nagydunai 1681 fkm. magasságában a keresztirányú lokalizációs töltés megépítését. A hosszantartó árvíz alatt az aránylag kis terü­letet védő Kisoroszi töltések mögötti részt a fakadó-vizek elborították, a védekezést pedig június 12-én e szakaszokon beszüntették, mert kilátástalan volt a várható vízállás kivédése. A víz által körülzárt Kisoroszi lakosságának élelmezési- és egészségügyi ellátásáról ideje­korán gondoskodás történt, a forgalmat pedig komppal bonyolították le. Szentendresziget déli részén, а VI/1. és VII/1. gátőrjárásokban, ahol a Fővárosi Vízművek védekeztek, a víz június 14-én meghágta a töl­téseket. Erre az időre azonban megépült a Ho­­rányi alsó és felső lokalizációs védvonal (1. 6. sz, ábra), amely megakadályozta, hogy az árvíz Szigetmonostor községet és értékes határát el­árassza. Így csak a Korányi üdülőtelep mélyebb részein épült néhány víkendház került víz alá. A szentendreszigeti fővédvonal mögötti három községet és a sziget értékes mezőgazdasági te­rületét a fővédvonalon folytatott megfeszített munkával sikerült megvédeni, bár a fővédvonal töltése csaknem teljes hosszúságában átázott. A mentett oldali rézsűk sok helyen elfolytak, a töltéseken számos erős csurgást, átszivárgást, helyenként töltésmegcsúszást észleltek. E je­lenségek ott is bekövetkeztek, ahol előzetesen töltéserősítési munkálatok voltak, itt különösen a nagyintenzitású záporok rontották a helyze­tet. A töltések elfolyásának megakadályozása érdekében rőzseborításra rakott kő- és homok­zsákterhelést alkalmaztak. Számos helyen ki­­sebb-nagvobb buzgár keletkezett, melyek el­fojtására homokzsákokból ellennyomó meden­céket építettek. Az Igazgatóság Árvízvédelmi Osztaga az egész védekezési időszakban derekas munkát végzett és a sziget területén mintegy 150 fm Pátria-lemezt vert le. Érdekes jelenség volt észlelhető a Szent­endresziget kisdunai oldalán levő töltés azon Г. kép. Pócsmegyer belsőségét védő homokzsák­­jászolgát szakaszán, amely mellett a Fővárosi Vízművek kútjai települtek. Amikor a Vízművek szivaty­­tyútelepe üzemelt, a töltések átázása alig volt észlelhető, de ha az egyik szivattyúegység át­menetileg üzemszünetet tartott, rohamosan je­lentkezett a töltés átázása. Június 17—18-a után a víz apadásával a vé­dekezés válságos időszaka végétért, továbbiak­ban már csak hullámverés elleni védelemre, egyes csurgások, szivárgások és átázott töltés­­szakaszok további biztosítására korlátozott és július 12-én a készültség is megszűnt a szi­geten. Szentendre térségében az állami védőműveken folytatott védekezésen kívül a tanácsi szervek is erőteljes védekezést folytattak a Dera-patak mentén, a Szentendrei Ipartelepeknél és az öreg-patak partján. A Közúti Igazgatóság nagy erőfeszítéssel védte a 11. sz. főközlekedési müút mélyebb szakaszait (8. sz, fénykép), ennek ellenére Tahi­tótfalu és Dunabogdány, valamint Visegrád és Dömös közötti útszakaszok a tetőző vízállás ide­jén nehezen voltak járhatók (9. sz, fénykép). S. kép. 11. sz. főközlekedési müút Leányfalu—Tahitót­falu közötti szakaszán nyúlgáttal védekeznek 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom