Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

4. kép. Védekezés a Szentendre városi védvonalon kedésével párhuzamosan, két ütemben tervez­tünk végrehajtani. A június 17-én bekövetke­zett tetőzés a második, és igen nagyfokú erő­bevetést kívánó nyúlgátépítést már nem tette teljes mértékben szükségessé. A védekezés legválságosabb időszaka június 14—15-e volt, amikoris az óránkinti 2 cm-es áradással egyidőben kellett végrehajtani hosz­­szú szakaszokon a nyúlgát-építéseket és egy­idejűleg igen sok helyen védekezni a csurgá­­sok, buzgárok és a töltések teljes átázása el­len. Az árvízvédekezés e jellemző időpontjá­ban a Szentendre-szigeten foglalkoztatott vé­dekező létszámról a következő adatok nyújta­nak tájékoztatást: VI. 12-én VI. 18-án mérnök 18 42 technikus 41 69 gátőr 43 74 segédgátőr 95 145 árvédelmi munkás 239 322 közerő 366 2229* földgépeket és szállító­­eszközöket kiszolgáló létszám 484 665 Összesen: 1365 fő/műsz. 3700 fő/műszak * ebből: honvédség 1400 munkásőr 30 karhatalom 10 közerő 789 A Szentendre-szigetet — amely a Közép­­dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság védekezésének ezidőben súlyponti kérdése volt — déli csúcsá­tól Kisoroszi községig különböző magasságú, és magaspartok által megszakított töltések ve­szik körül. A Váci Dunaág mentén a védelmi hossz mintegy 27, a Szentendrei Dunaág mel­lett pedig kb. 28 km. A védvonalakat Pócs­­megyer és Tahitótfalu belsőségei, a Horányi és Surányi üdülőtelep magasparti részei szakítják meg. A töltések általában 2—2,5 m, max. 3 méter koronaszélességűek, 1 :1,5—1 : 2 rézsű­hajlással, anyaguk iszapos homok, altalajuk erősen vízáteresztő. Az alacsonyan fekvő szigetterület, valamint Szigetmonostor, Pócsmegyer és Tahitótfalu községek mélyebb részeit a korábbi, 1926., 1941. és 1945. évi árvizek elöntötték. Az 1954. évi budapesti 805 cm-es vízállással tetőző, ár­víz elleni 19 napos védekezés csak nagy erők mozgósításával sikerült. Hogy az idei 69 napig tartó és 845 cm-es vízállással tetőző rendkí­vül magas árhullám ellenére is eredményes volt a védekezés, az elsősorban annak köszön­hető, hogy májusban és június elején nagy­tömegű földmennyiség beépítésével olyan töl­téserősítési és lokalizációs gátépítési munka került végrehajtásra, amelyekkel a veszélyes töltésszakaszokon a gátszakadás lehetőségét csökkentették. A nagydunai oldalon magasításra került a Surányi szakaszvédelmi központhoz vezető út, megerősítették a Surányi alsó gát­őrjárás töltését és a Surányi gátőrház feletti őrjárás töltése és a Surányi gátőrház feletti töltésszakaszt, meghosszabbították a Pokol­csárda melletti bekötőtöltést. Megkezdődött a Horányi második lokalizációs vonal kiépítése, a Tahitótfalu feletti lokalizációs töltés magasí­tása, a kisdunai oldalon a Szigetmonostori alsó­ás felső gátőr járások töltésének, valamint a Kisoroszi környéki töltések erősítése. Pócs­megyer és Tahitótfalu belsőségében, Tahitót­­falutól északra, valamint a Tahitótfalu—Kis­oroszi közötti műút mellett nyúlgátak épültek. Szentendreszigeten a védekezés első szakaszá­ban mintegy 200 db különféle földmunka-, rakodó- és szállítógép, vízi jármű dolgozott. A gépek segítségével végrehajtott töltéserő­sítés és lokalizációs töltésépítés az árvízvéde­kezésnek korszerű és eredményes módja. Gaz­daságosságára rávilágít, hogy 1 db homokzsák elhelyezési és vlsszanyerési költsége árán egy teljes m3 föld véglegesen beépíthető. Amikor a gépek alkalmazásának lehetősége csökkent, azok egy része másutt folyó védeke­zési munkába állt be, más része folytatta az éves üzemtervben előirányzott feladatok végre­hajtását. Így sikerült az igazgatóság féléves ter­melési tervét az árvízvédekezés ellenére is je­lentősen túlteljesíteni. 5. kép. Homokzsákok tartják a Szentendrei Bükkös­patakba beduzzadó Dunavizet 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom